William Trevor Cox KBE , William Trevor írói álnéven ismert ír regényíró, dráma- és novellaíró. Az ír irodalmi világ egyik idősebb képviselője, széles körben az egyik legnagyobb kortárs angol nyelvű novellaírónak tartják.
Háromszor nyerte el a Whitbread-díjat, és ötször jelölték a Booker-díjra, legutóbb a Love and Summer (2009) című regényéért, amely 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei közé is bekerült. Nevét az irodalmi Nobel-díjjal kapcsolatban is emlegették. 2008-ban Olaszországban elnyerte a Nemzetközi Nonino-díjat. Trevor 2014-ben az Aosdána keretében a SaoiSaoi (szó szerint „bölcs”) az Aosdána, az ír alkotóművészek államilag támogatott szövetsége által adományozott legmagasabb kitüntetés. címmel tüntették ki.
Trevor 1954-től 88 éves korában bekövetkezett haláláig Angliában élt.The Guardian: William Trevor, watchful master of the short story, dies aged 88
Életrajza Középosztálybeli, angol-írAz angol-ír nép (írül: Angla-Éireannach) olyan etnikai, társadalmi és vallási csoportosulást jelöl, amely többnyire az írországi angol protestáns felmenők leszármazottai. protestáns családban született. Apja banki tisztviselői munkája miatt többször költözött más vidéki településekre, többek között Skibbereenbe, Tipperaryba, Youghalba és Enniscorthyba.
Több iskolában tanult, többek között a dublini St Columba's College-ban (ahol Oisín Kelly tanította) és a dublini Trinity College-ban, ahol történelem szakon szerzett diplomát. A Trinity College elvégzése után Trevor Cox néven szobrászként dolgozott,Homan Potterton, 'Suggestions of Concavity: William Trevor as Sculptor', Irish Arts Review, vol 18 (2002), pp.93–103. jövedelmét tanítással egészítette ki.
1952-ben feleségül vette Jane Ryant, és Angliába emigrált, ahol tanárként, szobrászként, majd egy reklámügynökségnél szövegíróként dolgozott. Ez idő alatt született meg feleségével az első fiuk. 1952-ben művészeti tanár lett a Rugby melletti Bilton Grange-ben, egy előkészítő iskolában. Trevor több templom számára kapott megbízást domborművek faragására, többek között a northamptonshire-i Braunstonban található All Saints templom számára. 1956-ban Somersetbe költözött, ahol szobrászként dolgozott, és templomok számára végzett megbízásokat. A fafaragást 1960-ban hagyta abba.
Első regénye, A Standard of Behaviour 1958-ban jelent meg (a londoni Hutchinson kiadó gondozásában), de kevés kritikai sikert aratott. Később megtagadta ezt a művét, és a The Irish Timesban megjelent nekrológja szerint „elutasította, hogy újra kiadják.” Valójában 1982-ben és 1989-ben újra kiadták.
1964-ben, 36 évesen megkapta a Hawthornden-díjat a The Old Boys című regényéért. Ez a siker arra ösztönözte Trevort, hogy főállású író legyen.
1971-ben családjával Londonból a délnyugat-angliai Devonba költözött, először Dunkeswellbe, majd 1980-ban Shobrooke-ba, ahol haláláig élt. Annak ellenére, hogy élete nagy részét Angliában töltötte, „minden ízében írnek” tartotta magát.
William Trevor 2016. november 20-án békésen, álmában hunyt el, életének 88. évében.
Művei és témái Elbeszélésgyűjteményeket írt, amelyek jó fogadtatásban részesültek. Novellái gyakran Csehov mintáját követik. Trevor műveinek szereplői jellemzően a társadalom perifériára szorult tagjai: gyerekek, idősek, egyedülálló középkorú férfiak és nők vagy boldogtalan házasok. Azok, akik nem tudják elfogadni életük valóságát, saját alternatív világokat teremtenek, amelyekbe visszavonulnak. A történetek egy része gótikusA gótikus fikció, amelyet néha gótikus horrornak is neveznek (elsősorban a 20. században), a félelem és a kísértés laza irodalmi esztétikája. elemeket használ a gonosz természetének és az őrülettel való kapcsolatának feltárására. Trevor elismerte James Joyce hatását novelláira, és „a hamuszag, az öreg gaz és a belsőségek szaga” érezhető a műveiben, de az összbenyomás nem a komorság, hiszen – különösen korai műveiben – a szerző fanyar humora a világ tragikomikus változatát kínálja az olvasónak. Műveinek nagy részét színpadra, televízióra és rádióra adaptálta. A Fools of Fortune (A szerencse bolondjai) című művéből 1990-ben Pat O'Connor rendezésében film készült,A sors fogságában (film) majd 1999-ben a Felicia's Journey című művet Atom Egoyan rendezésében megfilmesítették.Felícia utazása (film)
Trevor történetei Angliában és Írországban játszódnak; a fekete komédiáktól az ír történelemre és politikára épülő történetekig terjednek. Közös téma a protestáns (általában ír egyházi) földbirtokosok és a katolikusAz ír katolikusok egy Írországban honos etnikai-vallási csoport, amelynek tagjai egyaránt katolikusok és írek. bérlők közötti feszültség. Korai könyveiben különcök élnek, akik pedánsan formális módon beszélnek, és fergetegesen komikus tevékenységeket folytatnak, amelyeket egy távolságtartó elbeszélő hang mesél el. A regényekben egyetlen központi figura helyett több, azonos fontosságú főszereplő szerepel, akiket egy intézményi környezet köt össze, amely az egyéni történeteik konvergenciapontjaként működik. A későbbi regények tematikailag és technikailag összetettebbek. A kegyelem működését vizsgálják a világban, és több elbeszélői hangot használnak ugyanazon események különböző nézőpontokból való szemlélésére. A megbízhatatlan elbeszélők és a különböző nézőpontok a modern élet töredezettségét és bizonytalanságát tükrözik. Trevor Fools of Fortune és a The Story of Lucy Gault című regényeiben is a „nagy ház” hanyatló intézményét vizsgálta.
Díjak és kitüntetések Trevor az Ír Irodalmi Akadémia és az Aosdána tagja volt. 1977-ben „az irodalomért tett szolgálataiért” tiszteletbeli CBE kitüntetést kapott, 1994-ben pedig a Companion of Literature tagjává avatták. In 2002 he received an honorary KBE in recognition of his services to literature.Department for Culture, Media and Sport He won the 2008 International Nonino Prize in Italy.
Trevort ötször jelölték Booker-díjra, 1970-ben, 1976-ban, 1991-ben és 2002-ben került a szűkített listára, 2009-ben pedig a hosszú listára. Háromszor nyerte el a Whitbread-díjat, egyszer pedig a Hawthornden-díjat.
2002 óta, amikor a nem amerikai szerzők is pályázhattak az O. Henry-díjra, Trevor négyszer nyerte el a díjat: a Sacred Statues (2002), a The Dressmaker's Child (2006), a The Room (2007), amely a zsűri egyik kedvence volt abban az évben, és a Folie à Deux (2008) című novelláiért.
Trevor 2011-ben a Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj jelöltjei közé került.
Irodalmi nyertes/jelölt 1965: Hawthornden Prize for The Old Boys 1970: Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel was shortlisted for the Booker PrizeThe Man Booker Prize 1970 1975: Royal Society of Literature for Angels at the Ritz and Other Stories 1976: Whitbread Award for The Children of Dynmouth Allied Irish Banks Prize for fiction Heinemann Award Shortlisted for the Booker Prize 1980: Giles Cooper Award for Beyond the Pale 1982: Giles Cooper Award for Autumn Sunshine 1982: Jacob's Award for TV adaptation of The Ballroom of Romance 1983: Whitbread Prize for Fools of Fortune 1991: Reading Turgenev was shortlisted for the Booker Prize 1994: Whitbread Prize Best Novel for Felicia's Journey 1999: David Cohen Prize by the Arts Council England in recognition of his work. 2001: Irish Literature Prize 2002: Irish PEN Award 2002: The Story of Lucy Gault was shortlisted for the Booker Prize and the Whitbread Book Award 2003: Kerry Group Irish Fiction Award at the Listowel Writers' Week 2008: Bob Hughes Lifetime Achievement Award in Irish Literature
Hagyatékok Szülőhelyén, Mitchelstownban 2004. augusztus 25-én emlékművet avattak William Trevor emlékére. Liam Lavery és Eithne Ring bronzszobra egy pulpitus formájú, nyitott könyvvel, amely az író képét és egy idézetet, valamint három Whitbread-díjas művének címét és két másik jelentős művét tartalmazza.
2008. május 23-án, 80. születésnapjának előestéjén Louis McRedmond leleplezte az emléktáblát, amely azt a Mitchelstown-i Upper Cork Street-i házat jelzi, ahol Trevor született.
Bibliográfia Regények és novellák A Standard of Behaviour (Hutchinson, 1958) The Old Boys (The Bodley Head, 1964) The Boarding House (The Bodley Head, 1965) The Love Department (The Bodley Head, 1966) Mrs. Eckdorf in O'Neill's Hotel (The Bodley Head, 1969) Miss Gomez and the Brethren (The Bodley Head, 1971) Elizabeth Alone (The Bodley Head, 1973) The Children of Dynmouth (The Bodley Head, 1976) Other People's Worlds (The Bodley Head, 1980) Fools of Fortune (The Bodley Head, 1983) Nights at the Alexandra (Hutchinson, 1987) The Silence in the Garden (The Bodley Head, 1988) Two Lives (the two novellas Reading Turgenev and My House in Umbria) (Viking Press, 1991) Felicia's Journey (Viking, 1994) Death in Summer (Viking, 1998) The Story of Lucy Gault (Viking, 2002) Love and Summer (Viking, 2009) The Dressmaker's Child (Penguin Books)
Novellagyűjtemények The Day We Got Drunk on Cake and Other Stories (The Bodley Head, 1967) The Ballroom of Romance and Other Stories (The Bodley Head, 1972) The Last Lunch of the Season (Covent Garden Press, 1973) Angels at the Ritz and Other Stories (The Bodley Head, 1975) Old School Ties (Lemon Tree Press, 1976) Lovers of their Time (The Bodley Head, 1978) The Distant Past (Poolbeg Press, 1979) Beyond the Pale (The Bodley Head, 1981) The Stories of William Trevor (Penguin, 1983) The News from Ireland and Other Stories (The Bodley Head, 1986) Family Sins and Other Stories (The Bodley Head, 1989) Outside Ireland: Selected Stories (Viking, 1992) The Collected Stories (Viking, 1992; Penguin, 1993, 2003) After Rain (Viking, 1996) Cocktails at Doney's (Bloomsbury Classics, 1996)Book details The Hill Bachelors (Viking, 2000) A Bit On the Side (Viking, 2004) Cheating at Canasta (Viking, 2007) Bodily Secrets (Penguin Great Loves, 2007; new selection of stories from earlier collections) The Collected Stories (Viking, 2009) . Selected Stories (Viking, 2010), listed as "the second volume of his collected stories" . Last Stories (Viking, 2018)
Kisregény The third party (1986, The New Yorker, Vol. 62, no. 8. pp. 35–44.) The women (2013, The New Yorker)
Dráma Out of the Unknown: "Walk's End" (1966) Play for Today: O Fat White Woman (1971,Play for Today: O Fat White Woman, BFI Film and TV Database adaptation from short story) The Old Boys (Davis-Poynter, 1971) A Night with Mrs da Tanka (Samuel French Ltd, 1972) Going Home (Samuel French, 1972) Marriages (Samuel French, 1973) The Ballroom of Romance (Pat O’Connor, 1982) Going Home (Samuel French, 1972)
Gyermekkönyvek Juliet's Story (The O'Brien Press, Dublin, 1991) Juliet's Story (Bodley Head, 1992)
Non-fiction A Writer's Ireland: Landscape in Literature (Thames & Hudson, 1984) Excursions in the Real World: memoirs (Hutchinson, 1993)
Szerkesztőként The Oxford Book of Irish Short Stories (Oxford University Press, 1989)
Magyarul Szerelmi ügyosztály (The Love Department) – Kriterion, Bukarest, 1981 · fordította: Gombos László Balvégzet bolondjai (Fools of Fortune) – Magvető, Budapest, 1987 (Világkönyvtár) · · fordította: Rakovszky Zsuzsa
Jegyzetek
További információk
Fordítás
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:Ír írók