Tauber Izrael (Galánta, 1822. január 11.Tébéth 18. átváltva zsidó naptár segítségével. – Vágújhely, 1904. október) 1853-tól vágújhelyi rabbi, Weisse József halála (1897) után főrabbi, egyházi író.
Élete Fischer Juda galántai rabbinál nevelkedett. Tizenhárom, éves korában Szófer Mózes jesivájába került. Innen Benet Jechezkel nyitrai, később Ullmann Salamon makói rabbihoz ment. 1845-ben megnősült. 1853-ban vágújhelyi dajan lett.
Itt írta két homiletikus művét: Esrah Raanon. Beiträge zu einer Biographie des Rabenu Moses ben Maimon. Pressburg, 1865. Mékór Jiszróél
Korábban megjelent írása: A Jeles Ilaschacher. Erster Theil... Herausgegeben in drei Sprachen. Pesth, 1845. (Schiff Móriccal).
1904-ben hunyt el 81 éves korában. Október 11-én temették Vágújhelyen. Az Egyenlőség hetilap a következőt írta halálakor: „A halottat lakásáról a család és a község tagjai a templom udvarába vitték, hol őt Stricker S. H. rabbitársa és Braun D. L. rabbi, veje, megható beszédekben búcsúztatták. Ezután a hivek nagy sokasága kisérte elhunyt rabbiját utolsó útjára. Tauber Izrael rabbival a zsidóságnak egy szerényen működő, kiváló tudású, nemes érzelmű lelkipásztora szállt sírba.”
Jegyzetek
Források Elhunyt rabbi In: Egyenlőség, 1903. október 18.
Egyéb irodalom Lippe, Ch. D., Bibliographisches Lexikon. Wien, 1881. 494. 1. Petrik Géza, Bibliográfia
Kapcsolódó szócikkek Magyarországi rabbik listája
Kategória:Rabbik Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1823-ban született személyek Kategória:1904-ben elhunyt személyek