A Spea hammondii a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) családjába, azon belül a Spea nembe tartozó faj.
Nevének eredete
Nevét William Alexander Hammond amerikai katonaorvos és neurológus tiszteletére kapta.
Előfordulása
A Spea hammondii az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia államának nyugati területein, valamint Mexikó Alsó-Kalifornia tagállamának északnyugati részén honos.Amphibiaweb Homokos területeken vagy laza talajú területeken fordul elő, elsősorban vízmosásokban, mezőkön és nyílt síkságokon.
Megjelenése
A Spea hammondii közepes méretű békafaj, a felnőtt egyedek testhossza eléri a 65 mm-t. Bőre laza, gerince mentén apró gumókkal. Feje ugyanolyan széles, mint a teste, lekerekített, felfelé dőlő pofával és nagy, kidülledt szemekkel. A parotoid mirigyek kicsik, nem kivehetők. A mellső és hátsó végtagok rövidek és zömökek, a mellső lábak felső felén gumókkal. Ujjai között jól fejlett úszóhártya található. A fő megkülönböztető jegyek a mindkét sarkán található egyetlen félkör alakú fekete „ásó” (keratinizálódott belső lábközépcsontdudor) és a függőleges pupillák.
A hát alapszíne a világoszöldtől a szürkéig terjed, elszórtan sötétebb foltokkal. A kloáka mindkét oldalán általában egy-egy világos színű foltpár található. A testén fejlődött gumók a narancssárgától a kissé vörösig terjedő színűek lehetnek. Általában egy pár világos színű paravertebrális csík van jelen, amely a szemek mögött húzódik. Hasa fehéres vagy krémsárga színű.
Életmódja
A párzási időszakon kívül a Spea hammondii ideje nagy részét a föld alatt, az odúiban tölti. Többnyire éjszakai életmódot folytat, de a téli és tavaszi esőzések után nappal is hallani lehet a hangját. A párzás december végétől május közepéig tart. Szaporodása hirtelen következik be, a nyári esőzéseket és az azt követő ideiglenes pocsolyákat használják ki gyorsan a párzásra. Párzási hangjuk egy hangos, 0,5-1 másodpercig tartó horkantásból áll. Egyetlen nőstény több mint 600 petét rakhat, amelyeket a növényzethez rögzít. A fejlődés rendkívül gyors lehet, a kikelésre mindössze öt nap alatt kerülhet sor.
Az ebihalak színe a világosszürkétől a sötétzöldesbarnáig terjed, krémszínű alappal és áttetsző farokkal. A lárvák gyors növekedési üteműek, jellegzetességük, hogy hajlamosak függőlegesen lógni a vízben, és levegőt szívni, vagy a felszíni anyagokkal táplálkozni. A lárvák ragadozók, megfigyelték, hogy más fajok ebihalait, illetve rokon fajú ebihalakat zsákmányolnak. A kifejlett állatok tápláléka főként ízeltlábúakból áll.
Természetvédelmi helyzete
A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja csökkenő tendenciát mutat. A faj számára a mezőgazdaság, az aszály, az invazív fajok, és a lakott területek jelentenek veszélyt.
A Spea hammondii őshonos élőhelyének mintegy 80%-át elvesztette Kalifornia déli részén. A megmaradt időszakos tavacskáknak nagy része, amelyekre szaporodásukhoz támaszkodnak, védett közterületeken vagy természetvédelmi területeken található. Megfigyelték, hogy kihasználják az ember által létrehozott állóvízforrásokat, például az út menti árokpartokat, a szarvasmarha-itatókat és a mesterséges medencéket. Vizsgálják a faj felvételét a veszélyztetett fajokról szóló 1973-as törvény listájára.
Jegyzetek
Források
Baird, 1859 "1857" : Reports of explorations and surveys, to ascertain the most practicable and economical route for a railroad from the Mississippi River to the Pacific Ocean. Made under the direction of the secretary of war, in 1853-6, Washington, D.C., vol. 10, n° 4, p. 9-13 (eredeti publikáció). Amphibian Species of the World 6.0 A Spea hammondii az AmphibiaWeb oldalon
Kategória:Kétéltűfajok Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok kétéltűi Kategória:Mexikó kétéltűi Kategória:Spea