Daniel Yves Alfred Gélin (Angers, Maine-et-Loire megye, 1921. május 19. – Párizs, 2002. november 29.) francia színpadi és filmszínész, színházrendező. Hat évtizedet átfogó pályafutása során 170-nél több filmben szerepelt.
Élete Élete Származása A Maine folyó menti Angers-ben született. Szülei Alfred Ernest Joseph Gélin és felesége, született Yvonne Méner.
Tízéves volt, amikor szüleivel Saint-Malo kikötővárosba költözött. Az itteni középiskolában tanult, míg ki nem tették „garázda viselkedés” miatt. APja szerzett neki bolti eladói munkát. 1938-ban a fiú végignézhette Marc Allégret Színészbejáró című krimifilmjének forgatását, a kor sztárjaival, Louis Jouvet-val, Claude Dauphinnel és Odette Joyeux-vel. Kedvet kapott a színjátszáshoz, és elutazott Párizsba, hogy színésznek tanuljon. Először René Simon párizsi színiiskolájába (Cours Simon) járt, majd beiratkozott a Conservatoire national supérieur d’art dramatique színművészeti főiskolára. Itt személyesen találkozott Louis Jouvet-val, akinek hatására színházi színészi pályára szánta el magát.
Színészi pályája bélyegkép|balra|A Luigi Zampa által rendezett A római lány-ban, Gina Lollobrigidával (1954)
Első filmszerepét az 1940-as Miquette című filmvígjátékban játszotta. Több éven át statisztaként és kis szerepekben dolgozott, francia filmekben. Klasszikus színművészeti tanulmányainak és színjátszó tehetségének köszönhetően egyaránt helytállt a színpadon és filmekben is. 1946-ban Georges Lacombe Halálos ölelés (Martin Roumagnac) című romantikus filmdrámájában kollégiumi felügyelőt játszott, Jean Gabin és Marlene Dietrich társaságában. Nemzetközi ismertséget szerzett Max Ophüls német rendező Körbe-körbe (Reigen) című 1950-es filmdrámájában, ahol egy tragikus sorsú fiatalembert alakított, aki egy érett nőt imád reménytelenül. A filmben Simone Signoret-val és Gérard Philipe-pel játszott együtt.
bélyegkép|jobbra|A Három lány Párizsban c. filmben (1963)
Az 1950-es években sorra kapta (főleg francia) filmek főszerepeit, minden műfajban helytállt, a romantikus történetekben éppúgy, mint krimikben és fajsúlyos filmdrámákban. 1953-ban saját forgatókönyve alapján megrendezte a Les dents longues („Hosszú fogak”) című romantikus filmdrámát, melynek főszerepeit ő maga és első felesége, Danièle Delorme játszotta. Gélin egy becsvágyó, törtető újságírót alakít, akinek választania kell a szerelem és a karrier között. Több nemzetközi filmben is játszott kisebb-nagyobb szerepet: emlékezeteset alakít Alfred Hitchcock 1956-os amerikai krimi-kémfilmjében, Az ember, aki túl sokat tudott-ban, itt egy francia ügynököt játszik, akit a marrákesi piactéren leszúrnak. Nagyszámú filmes alakítása mellett rendszeresen visszatért a színpadi munkához is, nemcsak színészként, hanem színházrendezőként is dolgozott. Gérard Philipe és Yves Montand mellett Gélin az 1950–es évek francia filmgyártásának egyik legismertebb, legtöbbet foglalkoztatott színművésze volt, bár nem vált olyan kultuszfigurává, mint két említett kollégája. Az 1960-as évek első felében, az Új hullám éveiben szereplései megritkultak, de 1965-től a Les saintes chéries tévésorozatban, Micheline Presle partnereként újra népszerűséget szerzett, 1970-től ismét sűrűn foglalkoztatták emlékezetes másodszerepekben.
Magánélete, halála A világháború alatt Gélin több hónapon át viszonyt folytatott a vele egyidős Simone Signoret-val, mielőtt a színésznő át nem nyergelt a húsz évvel idősebb Marcel Duhamel színész-rendezőre.. Ezt követően Gélin háromszor nősült meg. Három feleségétől és házasságon kívüli egyik kapcsolatából hat gyermeke született.
1945. május 25-én Gélin feleségül vette Danièle Delorme színésznőt (eredeti nevén Gabrielle Girard-t). A korabeli francia bulvársajtó a tökéletes színészházaspár képét festette róluk. Gélinnek és Delorme-nak egy közös fia született, Xavier Gélin (1946–1999), aki színész, forgatókönyvíró és filmproducer lett.
Még Delorme-mal élt házasságban, amikor viszonyt létesített a 17 éves Marie Christine Schneider modellel, a kapcsolatból 1952-ben egy leánygyermek született, Maria Schneider. Gélin nem ismerte el a házasságtörő viszonyból született Mariát saját gyermekeként. Néhányszor meglátogatta az újszülöttet, azután megszakította viszonyát az anyával, nem tartott velük kapcsolatot.
1954. június 23-án Delorme elvált Gélintől, aki még abban az évben, 1954. november 25-én újra megnősült. Második felesége Sylvie Hirsch modell és színésznő volt, akitől három gyermeke született: Pascal Gélin (1956–1957), aki egyévesen meghalt, Fiona (*1962) és Manuel Gélin, akik mindketten színészek lettek. 1968-ban (más adat szerint 1972. január 13-án) a szülők elváltak.
Maria 16 évesen felkereste apját, de viszonyuk rendezetlen maradt, Gélin sokáig távol tartotta Mariát saját törvényes gyermekeitől.
180px|bélyegkép|jobbra|Sírja Saint-Malon-sur-Mel-ben
Gélin szoros barátságot ápolt Marlon Brandóval. Bernardo Bertolucci rendező később Gélin természetes leányát, az akkor 19 éves Maria Schneidert választotta, az Utolsó tangó Párizsban című botrányfilmjéhez. A film hírhedtté vált anális szexjelenetében a rendező titkos instrukciója szerint Brando valódi erőszakot követett el Marián, annak beleegyezése nélkül. Az elszenvedett élmény meghatározta Maria további életét és karrierjét. Nem ismert, hogy Gélin és Brando barátságát befolyásolták-e a történtek.
1973. február 10-én Gélin harmadszor is megnősült, a nála 28 évvel fiatalabb Lydie Zaksot vette feleségül, akivel Izraelben, egy askelóni nyaralóhelyen ismerkedett meg. A házasságból egy leánygyermek született, Laura Gélin. Az asszony Gélin mellett maradt haláláig, 2002-ig.
Legidősebb fia, Xavier Gélin (1946–1999) még apja életében, 1999-ben tüdőrákban elhunyt. Xavier fia, Hugo Gélin (*1980) író, rendező és filmproducer lett.
Daniel Gélin 2002-ben, 81 éves korában hunyt el. Munkásságát Jacques Chirac elnök nyilatkozatban méltatta. A bretagne-i Saint-Malon-sur-Mel község temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Főbb filmszerepei
Színészként 1940: Miquette; névtelen szerep 1941: Az első randevú (Premier rendez-vous); Chauveau-Laplace 1942: Éjféli vendég (Les inconnus dans la maison); névtelen szerep 1942: Őfensége bajban (Soyez les bienvenus); névtelen szerep 1942: A gyilkos a 21-ben lakik (L’assassin habite… au 21); névtelen szerep 1946: Lehull az álarc (Un ami viendra ce soir…); Pierre Ribault 1946: Halálos ölelés (Martin Roumagnac); kollégiumi felügyelő 1947: Miroir; Charles Lussac 1948: Le mannequin assassiné; Léopold 1949: Le paradis des pilotes perdus; Villeneuve főhadnagy 1950: Körbe-körbe (Der Reigen); az ifjú Alfred 1950: Dieu a besoin des hommes; Joseph le Berre 1951: Eduard és Caroline (Édouard et Caroline); Édouard Mortier 1951: Les mains sales; Hugo Barine 1951: Szerelmi történet (Une histoire d’amour); Jean Bompart 1952: Az élet örömei (Le plaisir); Jean, a festő 1952: Adorables créatures; André Noblet 1953: Les dents longues; Louis Commandeur, a törtető újságíró 1953: L’esclave; Michel Landa 1954: A Versailles-i kastély (Si Versailles m’était conté…); Jean Collinet 1954: La neige était sale; Frank Friedmayer 1954: Sang et lumières; Ricardo Garcia matador 1954: L’affaire Maurizius; Léonard Maurizius 1954: A római lány (La romana); Mino Diodati - Lollo, Luigi Zampa 1955: Napóleon (Napoléon); az ifjú Napoléon Bonaparte 1956: Paris canaille; Antoine du Merlet 1956: Az ember, aki túl sokat tudott (The Man Who Knew Too Much); Louis Bernard 1956: Sztriptíz-kisasszony (En effeuillant la marguerite); Daniel Roy 1956: Bonsoir Paris; Georges Bernier / önmaga 1957: Trois jours à vivre; Simon Belin 1957: Mindennek ára van (Retour de manivelle); Robert Montillon 1958: La fille de Hambourg; Pierre 1959: Julie la rousse; Édouard Lavigne / Jean Lavigne 1960: Cartagine in fiamme; Phegor 1960: Orfeusz végrendelete (Le testament d’Orphée ou ne me demandez pas pourquoi); orvos 1961: La morte-saison des amours; Jacques Saint-Ford 1963: Vacances portugaises; Daniel 1963: Három lány Párizsban (Tre piger i Paris); Raymond 1964: Keressétek a bálványt! (Cherchez l’idole); vendég 1965: El niño y el muro; Günther Smith 1965: A hazugság hálójában (L’heure de la vérité); David 1965: A tökéletes bűntény (Compartiment tueurs); állatorvos 1965: Ólomglória (Der Fall Han van Meegeren); tévéfilm; Han van Meegeren 1966: Zwei Girls vom roten Stern; Ballard 1966: Keserű fű (Zeugin aus der Hölle); Bora Petrovic 1966: Hosszú az út Gibraltárig (La ligne de démarcation); Jacques Lafaye doktor 1966: À belles dents; Bernard 1966: Párizs ég? (Paris brûle-t-il?); Yves Bayet 1966: Soleil noir; Guy Rodier 1968: A legszebb hónap (Le mois le plus beau); utászkapitány 1968: La trêve; Arno 1969: Szlogen (Slogan); Evelyne apja 1971: Arsène Lupin; tévésorozat; Daubrecq 1965–1971: Les saintes chéries; tévésorozat; Pierre Lagarde 1971: Szívzörej (Le souffle au coeur); Charles Chevalier 1971: Un enfant dans la ville; tévéfilm; Gaston, a csapos 1972: Vaszja Zseleznova (Vassa Geleznova); tévéfilm; Prokyor 1973: Le double assassinat de la rue Morgue; Monsieur Dupin 1977: Mind a Paradicsomba kerülünk (Nous irons tous au paradis); Bastien 1978: L’honorable société; Max de Marcilly 1979: Monsieur Masure; tévéfilm; Claude Masure 1982: Guy de Maupassant; Gustave 1982: A postakocsi (La nuit de Varennes); De Wendel 1982: Maigret felügyelő nyomoz (Les enquêtes du commissaire Maigret); „Maigret és a hajléktalan” c. epizód; François Keller 1985: A gyermekek (Les enfants); Enrico 1986: Világautó (Killing Cars); Kellermann 1986: A titkos fiók (Le tiroir secret); tévé-minisorozat; Jean-Pierre Jolivet 1988: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó (La vie est un long fleuve tranquille); Mavial doktor 1988: Forma-1 (Formule 1); tévésorozat; Joseph Sinclair 1988: Egy elkényeztetett gyermek utazása (Itinéraire d’un enfant gâté); Pierrot Duvivier 1989: Condorcet; D’Alembert 1989–1990: A Guldenburgok öröksége (Das Erbe der Guldenburgs); tévésorozat; Gregor Baschkurin 1990: Mr. Gonosz (Mister Frost); Simon Scolari 1991: Irán: A krízis napjai (L’Amérique en otage); tévéfilm; a Sah 1987–1992: Marc és Sophie (Marc et Sophie); tévésorozat; Edmond 1992: Les eaux dormantes; Nedelec doktor 1993: Rajta, fiatalok! (Roulez jeunesse!); Jean Moulinier 1994: A félelem városa (La cité de la peur); Mireille úr, mozigépész 1995: Maigret; tévésorozat; „Maigret és a gyertyaárus” epizód; Nicolas atya 1986: Kísértet sofőrrel (Fantôme avec chauffeur); embercsempész 1996: Les Bidochon; Bidochon atya 1996: Aranyásók Alaszkában (Chercheurs d’or); tévé-minisorozat; Wildwater Bill 1997: Obsession; Xavier Favre 1994–1999: Madame le proviseur; tévésorozat; Charles 2000: Gyilkos gyógyszerek (Gyilkos gyógyszerek); tévéfilm; Delaroche professzor
Forgatókönyvíró, rendező 1953: Les dents longues (rendező is) 2002: Les Feux de la rampe; tévésorozat (forgatókönyvíró)
Jegyzetek
További információk
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:Francia színészek Kategória:Angers-iek