Brassó (románul Brașov, németül Kronstadt, Kronstadt in Siebenbürgen, Kronen, szászul Kruhnen, latinul Brassovia vagy Corona, bolgárul Брашевъ, lengyelül Braszów, szlovákul Brašov, jiddisül Kronshtat) város Romániában. 1950. augusztus 22. és 1960. december 24. között a neve Orașul Stalin (Sztálinváros, Stalinstadt) volt.
Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópojána tartozik hozzá. Magyarországi testvérvárosa 1993 óta Győr.
Neve és címere
A Brassó névalak legelőször 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében jelenik meg mint Terra Saxonum de Barasu (barasui szászok földje). Eredete nem tisztázott, magyarázatára többféle elmélet született. A legvalószínűbb elmélet szerint antroponimikus eredetű, egy szláv Bras- szótövű személynévből (Brasic, Bratislav) alakult ki. Egy másik elmélet az ótörök baraszó (fehér víz) szóból származtatja, amely valószínűleg a Köszörű-patak zuhatagjaira utalt.
A Corona névalak legelőször egy premontrei kolostorjegyzékben jelenik meg, mely szerint 1235-ben létezett egy coronai rendház a kun püspökség területén (In Hungaria assignata est paternitas Dyocesis Cumanie: Corona). Egy népszerű magyarázat szerint a név a város ősi címerében látható királyi koronára utal, maga a címer pedig azokon a legendákon alapul, amelyek szerint Salamon magyar király menekülés közben egy fa gyökerei közé rejtette el koronáját. Egy másik elmélet szerint a települést Corona ókori keresztény vértanúról nevezték el, a címeren látható korona pedig ennek „beszédes” ábrázolása. A fejéket tartó gyökerek csak a 16. század első felében jelennek meg.
Egyes történészek szerint Corona a városerőd, Brassó pedig a vármegye elnevezése volt; mások szerint mindkét név egyformán vonatkozott a várra és környékére.
Földrajz bélyegkép|jobbra|200px|Műholdas kép Fekvése, domborzat Erdély délkeleti részén, a Déli-Kárpátok és a Keleti-Kárpátok határán, a Kárpátkanyarnál, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, legalacsonyabb pontja a központi vasútállomásnál (530 m), legmagasabb pontja a Salamon-kőnél (700 m). A város területén lévő magaslatok a Fellegvár (644 m), Csiga-hegy (713 m) és a Cenk (955 m). Brassóhoz tartozik még a Keresztényhavas oldalában, 1000 méteren fekvő Schuler-rét (Brassópojána).
Éghajlat Brassó éghajlata kontinentális, a nyár és a tél egyaránt 50-50 napig tart. A hőmérséklet nyáron 22 °C – 27 °C között van, télen pedig -10 °C és -2 °C. Télen Brassópojánában akár -15 °C is lehet, ezen az üdülőtelepen minden téli sport igénybe vehető, a hó általában 71 napig nem olvad el. A levegő relatív nedvességtartalma: 75%. Az átlagos évi csapadék körülbelül 600–700 mm. A szél általában nyugati és északnyugati irányból fúj 1,5–3,2 m/s sebességgel.
Vizek Brassó megyén áthalad a Graft-patak, Valea Tei-patak, Rakodó-patak, Valea Popilor-patak, Kurta-patak, Valea Florilor-patak, Gorganu-patak, Száraz-Tömös-patak és a Tömös csatorna.
Növény- és állatvilág A flóra megegyezik a térségben elterjedttel. A közeli hegyek erdőiben azonban igen sok nagyemlős él, főleg medvék, farkasok és rókák. A medvék gyakran a lakott területekre is lejönnek élelemért. A Cenk védett terület (2,03 km²), számos ritka fajjal.
Történelme bélyegkép|jobbra|200px|Brassó ábrázolása 1689-ből bélyegkép|jobbra|200px|1750-es ábrázolás a városról bélyegkép|200x200px|Brassó város térképe, Trianon előtt Mivel a terület a Tömösi-szoros közelében katonai és kereskedelmi szempontból is kiemelt jelentőséggel bírt, Brassó helyén valószínűleg már a honfoglalás korában népes – feltehetően bolgárok által lakott – település állt. Ugyanilyen bizonytalanságba vész a Cenk-hegy tetején álló erődítmény múltja is. Az utólag Brassoviának nevezett parasztvár a 13. században már biztosan őrizte Erdély kapuját, de a vélemények megoszlanak arról, hogy IV. Béla, a Német Lovagrend vagy esetleg még Szent István emeltette a falait.
Brassó ismert története a Német Lovagrend érkezésével kezdődik. A keresztes lovagok 1211-ben adományul kapták a települést II. András királytól, és az eredeti elképzelések szerint bázisul szolgált volna a Kárpátokon túl elterülő havasalföldi és moldvai területek keresztény hitre térítéséhez, illetőleg az ottani magyar uralom biztosításához.
1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárata idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni hozzájárulással Petru Rareș betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót, elfoglalta a Fellegvárat, amit le is rombolt. 1534-ben Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost.
A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1580 körül jelent meg Nireus (Nyirő) János nyomdász műhelyéből, az első Brassóban nyomtatott magyar nyelvű könyv, a Fons Vitae, Az életnek kvtfeie (kútfeje), évmegjelölés nélkül. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Șerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el. 1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-ben állították helyre.
1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, amelyet Johann Friedrich Ambrosius von Veterani tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtatott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.
bélyegkép|balra|200px|A Városháza a 19. század végén bélyegkép|balra|200px|Képeslap 1873-ból bélyegkép|balra|200px|A Kertsch-villa 1910-ben bélyegkép|balra|200px|Brassói kép 1930-bólbélyegkép|balra|200px|Az Aro Hotel és az 1964-ben lerombolt református templom, 1939-ben
1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor erdélyi fejedelem a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1689. április 21-én Antonio Caraffa felgyújtatta a várost, híres temploma, a Fekete templom falai azóta feketék. A következő években a kurucok kifosztották, 1849 márciusában pedig Bem tábornok foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.
Andrei Șaguna kezdeményezésére, 1850-ben megalakult az első román nyelvű gimnázium, amely a mai napig alapítója nevét viseli.
Az első távíróvonal 1854-ben jött létre Brassó és Nagyszeben között. Az első vonat 1873. március 30. napján haladt át a városon. Később, 1879-ben megépült a Brassó–Bukarest vasútvonal. 1889-ben beindult az első telefonközpont, 22 előfizetővel. Brassó első villamosvonala 1891-ben a Városház tértől a Bertalan-negyedig haladt (mára már megszűnt).
1916. augusztus 28-án behatolt Brassóba a Román Hadsereg. Ugyanekkor, dr. Gheorghe Baiulescu lett Brassó első román nemzetiségű polgármestere. A román hadsereg egy részét azonban megsemmisítették a Bertalan-negyedben. 1930-ban megalakult az első villamosenergia-szolgáltató üzem. 1940. november 10-én 7,4-es erősségű (Richter-skála szerinti) földrengés rázta meg a várost. 1943–44-ben amerikai repülőgépek több ízben is lebombázták a várost. 1945 januárjában megkezdődött, a brassói szászok deportálása a Szovjetunióba.
1960-ban megépült a városközpontban található Drámai Színház.1968-ban első alkalommal tartották meg az Aranyszarvas Nemzetközi Fesztivált. 1971-ben megalakult az első brassói egyetem. 1977. március 4-én ismét hatalmas, 7,2-es földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében számos épület megrongálódott. 1986. augusztus 31-én újabb 7-es erősségű földrengés volt.
1987. november 15-én Brassóban zavargások törtek ki a kommunista rezsim és Nicolae Ceaușescu ellen. A megmozdulást hamar leverték és számos felkelő eltűnt vagy börtönbe került. 1989. december 22-én, Temesvárt követve, Brassóban is elkezdődött a kommunista rezsim elleni forradalom, amely sok halálos áldozatot és sebesültet követelt. 1990. május 30-án újabb földrengés volt (6,9-es). 2004. október 27-én ismét földrengés volt (6-os).
A város védőfala és bástyái bélyegkép|jobbra|200px|A fal épségben megmaradt bástyái bélyegkép|jobbra|200px|Fehér-torony
Brassót védőfal vette körül, amelynek több része még mai napig épségben megmaradt. A városfal nyugati oldalán két kapu volt, az egyik, a Katalin-kapu (korábban Szentlélek-kapu), amelyet 1522-ben említenek először. A másik a Bolgárszegi-kapu, amit 1827-ben építettek, klasszicista stílusban.
A városfalon eredetileg harminckét torony és bástya volt, amelyek legtöbbje ma is áll. A legjobb állapotban megmaradt bástya a Takácsok bástyája, amely hatszögletes alaprajzú, többemeletes, és fából készült fedett folyosója van. Jelenleg múzeum működik benne.
A Takácsok bástyájától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalon a Szövetkészítők bástyája található. Innen ÉK-re, a fal végén az eredetileg 12 m magas, 2006-ban romjaiból újjáépített, hatszögletű Kötélverők bástyája van. Itt a városfal nyugat felé fordult egészen Bodnárok bástyájáig (ez a bástya már nincs meg). A ma már ugyancsak nem létező Szíjgyártók bástyája és az Ötvösök bástyája a fal nyugati oldalán álltak. Annak bástyái közül manapság a Fehér torony és a Graft-bástya áll, ami eredetileg felvonóhíddal is rendelkezett. Az innen dél felé húzódó fal az ötszögalaprajzú, háromszintes Kovácsok bástyájába torkollik, amiben jelenleg az Állami Levéltár található.
A város északi oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a város külső védelmét. Az egyik torony a 11 m magas, négyszögletes alaprajzú Fekete torony, a másik a félkör alakú Fehér torony.
A Cenk-hegyi várnak ma már csak alapfalai látszanak.
Az Árpád-szobor
bélyegkép|jobbra|200px|Árpád-szobor a Cenk tetején
Az Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló szobrot 1896 augusztusában, a honfoglalás 1000. évfordulójára állították fel a Cenk-hegy tetejére. A 20,3 méter magas szobrot Jankovics Gyula budapesti szobrász faragta és 1896. október 15-én, Perczel Dezső belügyminiszter leplezte le. A szobor egy oszlopon álló, 3,5 méter magas harcos, a honfoglalás ismeretlen katonája volt korabeli, egyszerű öltözetben. 1913. szeptember 27-én két besszarábiai, Ilie Catarau és Timotei Kirilov dinamittal felrobbantotta. Bűnösségük csak 90 év elteltével került nyilvánosságra, és most a román nemzet hőseiként emlegetik őket. A szobor a robbantás következtében nem dőlt le, csak megrongálódott, aminek következtében 1913. december 31-én egy nagyobb havazás után összedőlt.
A világháborút követően az emlékmű darabjai a brassói Történeti Múzeum birtokába kerültek, ahol a pincében őrizték őket. A fejrésze 2002-ben került újra nyilvánosság elé, azóta megtekinthető az evangélikus egyház brassói központi hivatalában. Ennek udvarán szeretnének emlékparkot létesíteni, ahová kiállíthatnák a szobormaradványt.
A szobor talapzatának nyomai a mai napig megtalálhatók a Cenk tetején.
A város megpróbáltatásai A történelem során számos emberi, természeti eredetű pusztítást állt ki a város: Nagy földrengések 1662, 1738, 1802, 1940, 1977 Vihar 1457, 1490, 1599, 1667, 1673, 1682, 1913 Tűzvész 1461, 1519, 1689, 1718 Ostromok 1241 (tatárok), 1421 (törökök), 1438 (törökök), 1658 (tatárok) Pestis, és más halálos betegségek, járványok 1495, 1510–1511, 1530–1531, 1572, 1588, 1602
Népesség Általános adatok Lakossága 2002-ben 284 596 fő volt.