A Mágocs-ér egy vízfolyás a Dél-Alföldön, a Hármas-Körös vízrendszerének része.
Leírása A Mágocs-ér az Alföld egyik vízfolyása, amely Csongrád-Csanád és Békés vármegye határvidékén húzódik. A víztest a Kurca alegységhez tartozik, vízrendszere végső soron a Hármas-Körös felé vezeti le vizeit. Teljes hossza a vízügyi nyilvántartás szerint 45,02 km, amely a szabályozott és mesterségesen kialakított szakaszokat is magában foglalja.A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása – VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV – 2-19 Kurca
Az ér eredetileg a Körös-vidék mocsaras, réti világának természetes vízhálózatához tartozott, amelynek lassú vízjárású, kanyargós lefutása a térség vízháztartását szabályozta. A 19. századi vízrendezések és ármentesítési munkálatok során azonban jelentősen átalakították: a természetes medret több helyen kiegyenesítették, és elsődleges funkciójaként a belvíz és csapadékvíz elvezetését határozták meg. Ennek ellenére a Mágocs-ér mind a mai napig őriz természetközeli jellegzetességeket, hiszen bizonyos szakaszain a partszegélyt nádasok és mocsári növényzet kíséri, és a környező rétekhez, csatornákhoz, valamint kisebb vízfolyásokhoz kapcsolódva változatos élőhelyeket tart fenn. A vízfolyás Szentes térségében torkollik a Kórógy-érbe, amely a Kurcán keresztül a Hármas-Körösbe juttatja a vizeket. A környék települései közül Nagymágocs, Nagyszénás és Orosháza határát is érinti, ahol a helyi vízrendezésben és mezőgazdasági művelésben egyaránt fontos szerepet játszik.
A Natura 2000 hálózat kiemelt jelentőségű területként tartja nyilván a Mágocs-ért (azonosítója HUKM20006), amely 126 hektáros területével része az európai ökológiai hálózatnak. Ennek keretében a víztesthez kapcsolódó élőhelyek közül 13,7 hektárt, vagyis a terület mintegy 15 százalékát a pannon szikes sztyeppék és mocsarak típusába sorolják, amely hazai és európai szinten is ritka és értékes élőhely.HUKM20006 jelű 2000 terület
Élővilága Bár a Mágocs-ér elsődleges funkciója ma vízrendezési és belvíz-elvezetési, a víztest és környezete mégis jelentős élőhelyi értékkel bír. Partjai mentén a természetes és féltermészetes vegetációfoltok fennmaradtak: nádasok, gyékényesek és mocsári növényzet kísérik a medret. Ezek az élőhelyek búvó- és táplálkozóhelyet nyújtanak számos vízimadárnak, így például gémféléknek, kócsagoknak és récéknek. A dokumentált fajok között a barna rétihéja is előfordul, amely fokozottan védett ragadozó madár.
A víztestben kimutatható még a szivárványos ökle, amely szaporodásához kagylófajok jelenlétét igényli, és bár országos állománya nem jelentős, jelenléte jelzi a vízfolyás ökológiai értékét. A környék sekély vizeiben és mocsaras élőhelyein előfordul a vöröshasú unka, amely a tavaszi és nyár eleji időszakban jellegzetes hangjával is hozzátartozik a táj hangulatához. A lassú áramlású, növényzettel borított vízszakaszok ideális élőhelyet biztosítanak a mocsári teknős számára, amely az egyetlen őshonos teknősfaj Magyarországon, és a térségben stabil állományt tart fenn. A víztest ökológiai egészségének egyik legfontosabb jelzője az európai vidra, amely rendszeresen előfordul a Mágocs-ér mentén, és jelenléte a megfelelő táplálékbázisra és vízminőségre utal. Az ér felett vadászik a tavi denevér is, amely vízfelületek fölött keresi repülő rovarokból álló táplálékát.Natura 2000 eu (angol nyelven)
A víztest makrogerinctelen közösségei és a kétéltűek populációi fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban, amelyből a halak és a ragadozó emlősök is részesülnek. Az élővilág fennmaradása azonban érzékenyen függ a vízjárástól: a belvíz-elvezetés és a vízkivétel a sekély élőhelyek kiszáradását okozhatja, míg a mezőgazdasági területekről származó tápanyagterhelés az algásodást és az oxigénviszonyok romlását idézheti elő.
Jegyzetek
Források A Mágocs-ér (HUKM20006) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve
Kategória:Magyarország folyóvizei