Tolisa falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció északi régiójában, Orašje községben, a Szávamenti kantonban.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Tuzlától légvonalban 56, közúton 84 km-re északra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra a Szávamenti-síkságon, a Száva jobb partján, a Tolisa-folyó torkolatánál, 84-87 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Vinkovci 376-3-4 Tolisát Orašjén keresztül aszfaltút köti össze Bosanski Šamaccal, valamint a Županja-Tuzla főúttal.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb154Bosnyák31Horvát32742717Jugoszláv200Egyéb149Összesen33262731
Története A régészeti leletek arról tanúskodnak ez a terület már az őskorban lakott volt. A neolitikumból, vagyis az újkőkorból számos tárgy maradt fenn, amelyek az akkori emberek életére utalnak. Mivel ebből a korszakból nem ismerjük a lakosság etnikai hovatartozását, ma kultúrák szerint különböztetjük őket. A mai Orašje község területén ebből az időszakból a leggyakoribb kultúra a vinčai-kultúra, míg kisebb nyomokban a starčevói és a sopoti kultúrák jelenlétét is megtaláljuk. Ezek a kultúrák az i. e. 8000 és 4000 év között léteztek. A talált anyagi maradványok alapján ítélve neolitikus települések találhatók a mai Matići, Bok, Oštra Luka, Tolisa és Donja Mahala területén. Az eneolitikumból (kőrézkor) Donja Mahala területén a kostoláci kultúrához kapcsolódó leleteket találtak. Szintén Donja Mahalában találtak a kora vaskorból származó települések maradványait. A nagy mennyiségű cserépedény, ékszer és pénz, amelyeket ott találtak, a kelta jelenlétre utal ezeken a területeken, valószínűleg az i. e. 3. században. A Római Birodalom is nyomot hagyott a mai Orašje város területén. A talált tárgyakból ítélve római utak, és talán települések is léteztek itt a 3. században. Vidovicében, Tolisában, Bokban és Oštra Lukában találtak erre utaló leleteket. A mai Orašje város területén talált római díszes csatok (fibulák) száma kivételesen nagy, és néhány csat a tolisai kolostor múzeumában is ki van állítva.
Mivel a kora középkorból nincsenek tárgyi emlékek, feltételezhető, hogy ez a terület csak ritkán volt lakott vagy egyáltalán nem volt lakott. Csak 1244-ben említi IV. Béla magyar király oklevele a „terra Tolis"-t (Tolis földje), amelyet Tolisa mai településének első írásos említésének tekinthetünk. A Tolisa-folyót és a rajta folyó halászatot Zsigmond magyar király 1422-es oklevele is említi, míg Basutskában egy kis erődítmény vagy település maradványait találták meg, amelyek a 15. vagy 16. századból származhatnak. 1463-ban Bosznia és vele együtt Usora területe is 45 nap alatt került török uralom alá, de már a következő évben, 1464-ben, I. Mátyás magyar királynak sikerült visszafoglalnia Bosznia teljes északnyugati részét a törököktől. Ezen a területen két bánságot alapított - Jajcát (központja Jajca) és Szrebreniket (központja Szrebrenikben). A szrebreniki bánság 1512-ben került török uralom alá. Dobor utolsó erődjének 1536-os elestével az Oszmán Birodalom határa a Száva folyóra helyeződött át. A törökök érkezésével megkezdődött a Tolisai régió és a környező terület lakosságának vándorlása, akik a Száva bal partjára költöztek.
Usora egykori területei és a tőle keletre fekvő területek alkották a Zvorniki Szandzsákot, amely nyolc kadilukra (bírói körzetek) oszlott, amelyeket viszont náhijékre (járások) osztottak, amelyek a középkori plébániáknak feleltek meg, hasonlóan a mai településekhez. Tolisa mai területe a Nenavište (Gradačac) náhije része volt, amely 1541-től ismét a Zvorniki Szandzsák része volt. A náhije székhelye Gradačac volt és a Tinja, Száva és Bosna folyók közötti területet is magában foglalta, tehát Tolisa is ide tartozott. Hamarosan, 1536 körül a Száva bal partjának területe is török uralom alá került. A gorjáni csata győzelme után a törökök meghódították egész Szlavóniát Csázmáig, a menekültek egy része visszatért nemrég elhagyott otthonába. Így folytatódott az élet Tolisa környékén is. Az 1683-1699 közötti bécsi háború különösen katasztrofális volt a boszniai katolikusok, köztük a tolisai régió számára. Savoyai Jenő osztrák hadvezér hadjáratát Szarajevó felégetésével fejezte be, majd kénytelen volt visszavonulni. Számos katolikus vonult vissza vele a bosszútól tartva, akik Szlavóniában találtak menedéket.
A 17. és 18. században az Habsburg és az Oszmán Birodalom között dúló háborúk számos népvándorlást indítottak el, és csak ezt követően kezdett a lakosság nagyobb mértékben letelepedni a Száva folyó jobb partján. Vidovice és Kopanice falvakat már 1699-ben, Utorkovištét (akkoriban Donja Mahala, Tolisa, Ugljara, Kostrč és Domaljevac gyűjtőneve) 1718-ban, Oštra Luka, Bok és Matići falvakat különálló falvakként 1742-ben említik, míg Jenjić és Bukova Greda településeket csak a 19. század elején alapították. A mai települések kialakulásának kulcsfontosságú eseménye a Habsburg és az Oszmán Birodalom között 1716 és 1718 között vívott háború volt, amely a pozsareváci béke aláírásával zárult. A béke rendelkezései szerint Ausztria egy földsávot kapott a Száva folyótól délre. Egy új határ és vízi út biztosítása érdekében elkezdte benépesíteni ezeket a területeket olyan emberekkel, akik többnyire a dalmát hátország és Hercegovina háború sújtotta területeiről érkeztek. A későbbi években Tuzla környékéről jelentős számú lakos érkezett Posavina falvaiba. Amikor Ausztria 1739-ben elvesztette a Szávától délre fekvő területét, a lakosság, valószínűleg a jobb adózási viszonyok miatt, továbbra is a török uralom alatt álló falvakban maradt. Ez a lakosság csak rövid időre, 1788 és 1791 között telepedett le Bosznia belsejében, és csak visszatérésük után kezdődött el a ma ismert faluközpontok kialakulása. 250px|bélyegkép|jobbra|A tolisai ferences kolostor temploma
A toliškai kolostor története a 19. század második felére nyúlik vissza. A ferencesek azonban már a középkor óta jelen vannak Bosznia ezen a részén, és számos kolostoruk volt ott (Modriča, Skakava, Sv. Marija u Polje stb.), amelyek nagy részét a törökök a 15. században elpusztították. A 18. század elején nagyon kevés katolikus maradt Bosznia északkeleti részén. Néhányan közülük a mai tolisai plébánia területén is laktak. Csak az 1830-as években említik a Ravne (később Bijela) plébániát, amely egész Északkelet-Boszniát felölelte. Ez egy sor új plébániát hozott létre. 1776-ban, az új plébániai közösségek megalakulása előtt fogadókat találtunk Tolisában, Garevacban és Tramošnicában. A papok időnként ott szálltak meg lelkipásztori látogatásaik során. 1784-ben Tolisa önálló lelkészi székhelyként vált el Bijelától, majd 1802-ben plébániává nyilvánították. Időközben a háborús feszültségek miatt Tolisa katolikusai kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, és a török hatóságok parancsára 1788-ban a határvárosból a mai Dubrave plébánia területére (Blaževac falu közelébe) költöztek. Innen 1792-ben tértek vissza otthonaikba. A 19. század első felében Tolisa jelentősége egyházi és kulturális központként megnőtt. 1823-ban Ilija Starčević atya általános iskolát alapított itt – az elsőt Bosznia-Hercegovinában. Ez közvetlenül az iskolai lelkigondozást is magában foglalta. Az eredeti parókia szerény méretű volt, és kápolnát is tartalmazott. Az 1820-as évek elején egy kényelmesebb és tágasabb házat építettek, valamint egy fakápolnát, amelyet később kibővítettek, és egy Szűz Mária-szobrot is vásároltak hozzá.
A 19. század közepén a ferencesek úgy döntöttek, hogy kolostort építenek Bosznia ezen a részén. Először Zovikban szerették volna, de aztán Tolisa mellett döntöttek. 1862-ben lerakták egy új kolostor alapjait az 1855-56-ban épült plébániaház mellett. 1869-ben Tolisát rezidenciává nyilvánították, a kolostort pedig hivatalosan 1876. január 12-én alapították. A jelenlegi kolostorépület 1923-ban épült, 1986-ban pedig megkezdődött egy új kolostor építése, amely több évig tartott. A régi kolostorépületet könyvtárként, múzeumként és vallásoktatás helyszínéül fogják használni. 1864-ben kezdődött Tolisában Bosznia-Hercegovina legnagyobb templomának (58x20 m) építése, melyet az eszéki Đuro Eichorn vezetett. Az eszéki régi jezsuita templom mintájára épült. 1873-ra használatba vehető volt, de teljesen csak 1881-ben készült el.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az Orašjei járáshoz és Kostrč községhez tartozó településnek, 125 háztartása és 1230 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 92. o. Bosznia-Hercegovina első mezőgazdasági szövetkezetét 1904-ben Tolisában alapították. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Donja Mahala községhez tartozó településen 255 háztartást és 1747 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 938 lakosa volt, közülük 934 római katolikus és 4 muszlim volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 224. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település Orašje község részeként a Bosznia-hercegovinai Föderáció területéhez került.
Gazdaság Tolisa lakossága főként mezőgazdasággal foglalkozott, a legtermékenyebb növények a kukorica, búza, zab, cukorrépa, dohány stb. voltak, a gyümölcsök közül pedig szilva, sárgabarack, alma, körte és kisebb mértékben szőlő. 1902-ben felmerült Bosznia-Hercegovina első mezőgazdasági szövetkezetének megalapításának ötlete. A tervezetet a szlavóniai és horvátországi szövetkezetek példája alapján alkották meg, amelyek már régóta működtek ezeken a területeken. A Mezőgazdasági Szövetkezet létrehozásának kezdeményezését a tolisai Ilija Oršolić testvér kezdeményezte. Ez a kezdeményezés 1904. október 16-án valósult meg, amikor megalapították Bosznia-Hercegovina első mezőgazdasági szövetkezetét. A szövetkezet feladata a parasztok szervezése, tanácsadással és anyagi segítségnyújtással való ellátása volt. A Mezőgazdasági Szövetkezet jelentős szerepet játszott tagjai összekapcsolásában, együttműködésében és a számukra nyújtott különféle segítségnyújtásban: hitelezés, szakképzés, földvásárlási segítségnyújtás stb.
Kultúra KUD „Kralj Tomislav” Kulturális és Művészeti Egyesület Tolisa Napok kulturális rendezvénysorozat A ferences kolostor Vrata Bosne múzeuma
Oktatás