Gorice () település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 7, közúton 8 km-re északnyugatra, a Szávamenti-síkságon, a Száva jobb partján, a Tinja torkolatánál, 86-88 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-2 Településrésze: Plazulja.

Éghajlata Az éghajlat mérsékelten kontinentális, meleg nyarakkal és hideg telekkel. A szelek ritkák, az északi és északnyugati irányú szél dominál, melyet közismert nevén Sjeveracnak neveznek.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb174403Bosnyák11Horvát694244Jugoszláv191Egyéb2095Összesen1097654

Története A Zvorniki szandzsák 1533-as összeírásában 27 házzal említik Rahić települést, melyhez a mai Gorice területe is tartozott. Pavle Dragičević püspök 1742-es jelentésében leírja, hogy a bijelai plébániához tartozott többek között Gorice falu, 10 katolikus házzal és 57 katolikussal, akik közül 40 felnőtt (áldozáshoz járult) és 17 gyermek (akik nem járultak áldozáshoz) volt. Marijan Bogdanović püspök 1768-as jelentésében a štrepci plébánián többek között Gorice helységet is megemlítik, 30 katolikus házzal és 188 katolikussal, akik közül 116 felnőtt és 72 gyermek volt. Augustin Miletić püspök 1813-as jelentése szerint Zovik plébániájához többek között Gorice és Ulice is hozzátartozott, összesen 73 katolikus házzal és 464 katolikussal, akik közül 296 felnőtt és 168 gyermek volt. Az 1856-os Bosna Srebrena-i sematizmusban, az 1855-ös adatok szerint az ulicei egyházközségben többek között megemlítik Goricét is 44 katolikus családdal és 346 katolikussal.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Bukvik Dolnji községhez tartozó településnek 46 háztartása, 267 római katolikus és 75 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Bukvik községhez tartozó településen 64 háztartást, 388 római katolikus, 115 ortodox és 5 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 74. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.

A bosznia háború idején a háború idején 1992-ben a szerb erők a falut elfoglalták, a horvátok házait kifosztották, amit a helyi horvátok nagy számban való elmenekülése követett. A Bosznia-hercegovinai Hadsereg (ArBiH) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) 1992. október 7-én támadást indított azzal a céllal, hogy elvágják az úgynevezett szerb „folyosót” a Brčko községben található Krepšić-Marković Polje-Gorice horvát falvak mentén. Ez volt az a terület, ahol a „folyosó” a legszűkebb volt. A támadást 1. számú Bosanska Posavina operatív csoport hajtotta végre. A támadás Brčkótól 8 kilométerre északnyugatra, a Száva folyó partján fekvő horvát Gorica falu közelében elvágta a szerb „folyosót” (Belgrád-Banja Luka) – azt az életvonalat, amely fegyverekkel, személyzettel és minden logisztikával ellátta a Horvát Köztársaságban lévő úgynevezett szerb területeket, valamint az úgynevezett Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság, azaz a leendő Boszniai Szerb Köztársaság legnagyobb részét. Ezt követően a messze túlerőben lévő szerb erők erős ellentámadása következett, amelyek már október 11-én reggel ellenőrzésük alá vonták a Goricében található, Tinja-folyón átívelő hidat, azaz a fő közlekedési összeköttetést. Ugyanezen a napon délutánra helyreállt a forgalom a Belgrád–Banja Luka útvonalon, és az első szerb katonai konvojok elhagyták Brčkót Bosanski Šamac felé. A szerb ellentámadásban a 2. hadtest - Sprečan zászlóalj, a Živinica Osse egységei, valamint a Brčkoi 108. HVO dandár erői emberben és felszerelésben jelentős veszteségeket szenvedtek el. Az ABiH és a HVO elesett tagjainak számát mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.

A goricei tömegsír Gorice településen található tömegsírt 2006-ban fedezték fel, és ez a környék legnagyobb feltáratlan tömegsírja. Az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottsága (ICMP) szerint a tömegsírban 277 emberi maradványt találtak. A helyszínen feltárt maradványok közül eddig 136-ot azonosítottak. A goricai tömegsír a várostól mintegy tíz kilométerre északra, a Száva folyó partján található. Egy elhagyatott mezőn fekszik, amelyet egy helyiek által állíttatott emléktábla jelöl , amely szerint az 1992 és 1995 között a környéken meggyilkolt bosnyákok és horvátok földi maradványait találták meg ott. Ez egy másodlagos sír, amelyet a boszniai szerb erők ástak, hogy elrejtsék a Brčko térségében a bosznia-hercegovinai háború kezdetén elesett holttesteket, akiket eredetileg egy másik helyen temettek el. A törvényszéki jelentések szerint a tömegsír négy méter mély volt.

A boszniai szerb erők 1992 áprilisától harcoltak azért, hogy ellenőrzésük alá vonják Brčkót, ahol sok embert megöltek, megkínoztak, megvertek vagy más módon bántalmaztak. A fogvatartottakat a brčkói rendőrség épületében, a helyi kórházban, a Luka táborban, a volt Laser és Partizan gyárakban, valamint a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) laktanyájában jogellenesen tartották fogva és bántalmazták. A bűncselekményeket a katonaság, a rendőrség és a félkatonai erők tagjai követték el. Néhány külföldi újságíró filmre vett néhány kivégzést, ami világszerte elítélést váltott ki. Ezt követően megkezdődött a bűncselekmény eltussolása, azaz az áldozatok holttesteinek elrejtése. Sok tanú, aki a bíróság előtt tanúskodott, elmondta, hogy a meggyilkoltak holttesteit a helyi Bimes húsgyár teherautóival szállították a fogvatartási központokból a tömegsírokba. Több tanú szerint a gyár közelében volt egy elsődleges tömegsír, ahol az áldozatok holttesteit temették el a háború első éveiben. Később, ahogy az áldozatok száma nőtt, az elsődleges sírból a holttesteket egy goricei sírba szállították. Tanúk szerint számos holttestet a Száva folyóba is dobtak.

Sport FK Maldost Gorice labdarúgóklub

Nevezetességei Remete Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A goricei plébániát 1869-ben alapították az ulicei plébániáról való leválasztással. Az első plébániatemplom 1889-ben, a második pedig 1912-ben épült. Az 1992-1995-ös háború alatt a plébániatemplomot és más egyházi épületeket szerb szélsőségesek rombolták le, a horvát katolikusokat pedig kiűzték. A goricei Szent Antal plébániához ma a következő települések tartoznak: Gorice, Lipovac és Rahić Donji. A templomot 2009-be építették újjá, 2010-ben pedig a berendezése is elkészült.

Jegyzetek

További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala

Kategória:Brčkói Körzet települései