Ottrubay József 1960 és 1990 között a luzerni Középsvájci Technikum (ZTL) igazgatója, amely a mai, Luzerni Főiskola (HSLU) – Műszaki és Építészeti Karának részlegének (Hochschule Luzern (HSLU) Technik & Architektur) egyik elődje.
Esterházy (Ottrubay) Melinda hercegné testvéreként hercegné testvéreként az Esterházy Alapítvány társalapítója és éveken át a felügyelőbizottság tagja volt.
Élete és munkássága Ottrubay József vitéz dr. Ottrubay Dezső és Schmidt Rózsa második gyermekeként született Budapesten. Édesapja (1881) törvényszéki elnök volt, a család Aradról érkezett a fővárosba 1919-ben. Melinda nővére lánykorában elismert balerina volt, majd Esterházy V. Pál herceg feleségeként hercegné lett. József az első éveit Budapesten töltötte, 11 éves korában szülei a bentlakásos kőszegi katonai reáliskolába (akkori nevén magyar királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Reáliskolai Nevelőintézet) íratták be, majd a kőszegi reálgimnáziumban érettségizett. Érettségi után tiszti pályára lépett: a második világháború utolsó hónapjaiban a magyar tüzérség hadnagyaként Budapestet védte, több háborús sérülést szenvedett.
A háború után kezdte meg gépészmérnöki tanulmányait a budapesti műegyetemen (akkori nevén: M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Hallgatóként aktív részt vállalt a katolikus diákmozgalmakban, majd az orosz megszállás ellen fordult. A kommunista állambiztonság többször letartóztatta, a fogdában rosszul bántak vele, az egyetemen negyedéves hallgatóként megvádolták a „demokrácia rágalmazásával” és a „vallásos hallgatók uszításával”. Családja tanácsára végül úgy döntött, hogy nyugatra menekül. 1949-ben jutott el Bécsbe, innen Innsbruckba, majd Svájcba költözött. 1950-ben kezdte meg villamosmérnöki tanulmányai a zürichi ETH-n (Eidgenössische Technische Hochschule), ahol egy évvel később kitüntetéssel diplomázott.
A következő években komoly szakmai gyakorlatot szerzett a svájci ipari életben, különösen szabályozás- és távközléstechnikai téren. 1959-ben a luzerni, felsőfokú képzést nyújtó Középsvájci Technikum (Zentralschweizerische Technikum, ZTL) docensének nevezték ki, majd egy évre rá az intézmény igazgatója lett. Ezt a tisztséget egészen 1990-ben történt nyugdíjba vonulásáig betöltötte. 1964-ben kapott svájci állampolgárságot. Nyugdíjazásakor Luzern, Schwyz, Uri, Obwalden és Nidwalden kantonok a parlamentben köszöntötték és búcsúztatták el hivatalából.
1992-től testvére, Esterházy Melinda egyik legfontosabb tanácsadója lett, együtt tervezték meg és alakították ki a burgenlandi Esterházy Magánalapítványok működésének kereteit és szervezetét. Céljuk volt, hogy a hercegi Esterházy család történelmi jelentőségű vagyonát oszthatatlan osztrák magánalapítványokba foglalják annak érdekében, hogy ezt a kulturális örökséget – a kismartoni Esterházy-kastéllyal, Fraknó Várával, a szentmargitbányai kőfejtővel, a lakompaki kastéllyal és a gyűjteményekkel együtt – Ausztria, Burgenland és a pannon régió számára egyesítsék és megőrizzék. Ottrubay József az alapítvány igazgatótanácsának tagjaként nagy szerepet játszott az alapítvány fennhatósága alá tartozó vállalatok gazdasági megerősítésében és korszerűsítésében, valamint Burgenland jelentős építészeti emlékeinek felmérésében és helyreállításában. 2001-től aktívan támogatta a generációváltást az alapítvány kuratóriumában és tanácsában, külön figyelmet fordított arra, hogy független, elhivatott és elfogulatlan szakemberek kerüljenek az alapítvány felelős pozícióiba.
Ottrubay József 2015. szeptember 7-én hunyt el családja körében, Svájcban.
Magánélete Ottrubay 1952-ben vette feleségül a soproni születésű Magdalena Theresia von Arentschildet/Arentschild Magdolna Teréziát. Öt gyermekük született, közöttük Ottrubay István. Az egyházközség elnökeként hosszú éveken át szolgálta a luzerni közösséget, számos nehézsorsú diákot és pályakezdő fiatalt támogatott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, lehetőségeihez mérten segítette a menekülőket. 1989 után rendszeresen hazalátogatott Magyarországra, ahol aktívan támogatott több jótékonysági és vallásos szervezetet.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2015-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar emigránsok Svájcban Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban Kategória:Magyar tüzérek Kategória:A kommunizmus üldözöttei Magyarországon Kategória:Magyar villamosmérnökök