Monthermer bárója

A Monthermer bárója címet kétszer hozták létre az angol főrendben.

Az első létrehozás Ralph de Monthermer javára történt, akit 1309. március 4-én hívták meg a parlamentbe – ez bárói címet jelentett. A második báró halála után egyetlen lánya, Margaret örökölte a báróságot. Az ő halálát követően fia, John de Montacute örökölte a címet, aki 1397-ben Salisbury grófja lett.

A második létrehozás Edward javára történt, akit 1326. április 23-án hívtak be a parlamentbe, noha idősebb testvére, Thomas, Monthermer bárója még életben volt. Ilyen cím duplikáció az angol főrend kialakulási időszakában többször is előfordult. Edward halálával, körülbelül 1340-ben, ez a báróság kihalt.

A Monthermer családfa

15px|keretnélküli I. Eduárd angol király (1239–1307) ∞ Kasztíliai Eleonóra (1241–1290) ... 16 további gyerek 15px|keretnélküli Joan of Acre (Joan of England) (1272–1307) ∞¹ Gilbert de Clare (1243–1295)Gilbert , Hertford , Gloucester nagyhatalmú angol mágnás volt. „Vörös” Gilbert de Clare vagy a „Vörös Gróf” néven is ismerték, valószínűleg hajszíne vagy a csatában tanúsított heves természete miatt. Glamorganshire-t birtokolta, amely a walesi határvidék egyik leghatalmasabb és leggazdagabb tartománya volt, valamint több mint kétszáz angol uradalmat birtokolt., 15px|keretnélküli Gloucester 7. grófja ∞² Ralph de Monthermer (~1270–1325), 15px|keretnélküli Monthermer 1. bárója ¹Gilbert de Clare (1291–1314)Gilbert , Gloucester , Hertford angol nemes és katonai parancsnok volt a skót háborúkban. A legtöbb angol gróftól eltérően, főként a háborúra összpontosított, nem pedig a belpolitikai viszályokra. Amikor az apja meghalt, Gilbert mindössze négyéves volt. Tizenhat éves korában szinte azonnal bekapcsolódott az északi határ védelmébe, de később belekeveredett II. Eduárd angol király és néhány bárója közötti küzdelmekbe. Azon lordok egyike volt, akik 1311-ben elrendelték a király kedvencének, Piers Gavestonnak a kiutasítását. Amikor Gavestont 1312-ben, hazatértekor megölték, Gloucester segített tárgyalni az elkövetők és a király közötti egyezségről. A Bannockburni csatában esett el., 15px|keretnélküli Gloucester 8. grófja ¹Eleanor de Clare (1292–1337) ∞¹ ifjabb Hugh Despenser (~1286–1326) ∞² William la Zouche (–1337), 15px|keretnélküli Mortimer 1. Zouche bárója ...voltak leszármazottak ¹Margaret de Clare (1292–1342) ∞¹ Piers Gaveston (1284–1312), 15px|keretnélküli Cornwall 1. grófja ∞² Hugh de Audley (1289–1347), 15px|keretnélküli Gloucester 1. grófja ...voltak leszármazottak ¹Margaret de Clare (1295–1360) ∞ három férj ...voltak leszármazottak ²Mary de Monthermer (1297–1371) ∞ Donnchadh IV (1289 - 1353), Fife mormaerjeA „mormaer“ kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. vagy 15px|keretnélküli Fife 8. grófja Isabella (1332–1389), 15px|keretnélküli Fife 9. grófnője ∞¹ William (–~1359), jure uxoris Fife grófja ∞² Walter Stewart (1338–~1962), jure uxoris Fife grófja ∞³ Thomas Bisset of Upsetlington (–1365), jure uxoris Fife grófja ∞4 John de Dunbar (–1371),jure uxoris Fife grófja ...nem voltak leszármazottak. A Fife grófja cím öröklődött. ²Thomas de Monthermer (1301–1340)Thomas de Monthermer skót hadjáratokban harcolt, majd 1340-ben a sluysi tengeri csatában esett el., 15px|keretnélküli Monthermer 2. bárója Margaret de Monthermer (1329–1395) ∞ John de Montacute (~1330–~1390), 15px|keretnélküli Montacute 1. bárója ...innen lásd Montagu báróit a leszármazottakat lásd a Salsibury grófja (1337) családfán! ²Edward de Monthermer, 15px|keretnélküli Monthermer 1. bárója (1304–~1340)

Ralph de Monthermer, Monthermer 1. bárója Ralph de Monthermer (~1270–1325) alacsony sorból emelkedett fel, Gilbert de Clare, Gloucester 7., Hertford 6. grófja fegyverhordozójaként kezdte. Gilbert 1295-ben meghalt, özvegye, Joan of Acre (Joan of England) – I. Eduárd angol király lánya volt. (Akko Szentföld egyik városa, Johanna ott született, amikor szülei részt vettek a keresztes hadjáratban. Akko angol neve Acre.) A címek örököse Gilbert de Clare (1291–1314) kiskorú volt, a királyi jog és szokás szerint a gyermekek gyámja a király jóváhagyásával az anya lett. Így Joan volt az örökség kezelője, a grófi címek gyakorlati viselésére is jogosultságot kapott. Joan 1297-ben titokban férjhez ment Ralph de Monthermerhez. A férfit az uralkodó az engedélye nélkül kötött házasság miatt Bristolban börtönbe vetette. De kiengesztelték az uralkodót, és Monthermer felesége jogán (jure uxoris) viselhette Gloucester Hertford címeket, így formálisan grófi rangra emelkedett, de ténylegesen a kiskorú Gilbert örökségét képviselte.

Monthermer részt vett a skót hadjáratokban, harcolt az 1298-as falkirki csatában és ott volt Caerlaverock ostrománál 1300-ban. király vejére, Ralph de Monthermer-re bízta az Atholl grófságot és birtokokat Skóciában, miután John de Strathbogie-t, Atholl 9. grófját (~1266–1306) a methveni csatában elfogták, és a Londoban a közönségesnél harminc lábbal magasabb akasztófára akasztották fel – a harminc láb a fogolytársainál magasabb státuszát jelentette.

1307-ben, felesége halála után a grófságokat a már nagykorú Gilbert de Clare, Gloucester 8. grófja vette át, Ralph pedig leadta a felesége révén szerzett rangokat és birtokokat. Ugyanekkor az Atholl grófság birtokait  (más források szerint tízezer márka) fejében eladta David III Strathbogie-nak, a néhai John Strathbogie fiának. Ekkortól csak a Monthermer bárói címet viselte, amelyet 1309-ben hoztak létre számára, amelynek révén a továbbiakban a Lordok Háza tagja maradt.

A Bannockburni csatában fogságba esett, de Robert Bruce szabadon engedte, mivel személyesen ismerték egymást. Később a királyi erdőkért felelt viselt. Második felesége Isabella de Valence volt, Aymer de Valence, Pembroke 2. gróf nővére, aki túlélte őt és 1326-ban halt meg.

A Caerlaverock feljegyzés

Monthermer bárói (1309) Ralph de Monthermer (~1270–~1325), Monthermer 1. bárója Thomas de Monthermer (130–1340), Monthermer 2. bárója Margaret de Monthermer(1329–1395) , Monthermer 3. bárója, saját jogán (suo jure) John Montagu, Montagu 1. bárója (1330–1390) felesége jogán (jure uxoris) Monthermer 3. bárója John Montagu, Salisbury 3. grófja (1350–1400), Monthermer 4. bárója Thomas Montagu, Salisbury 4. grófja (1388-1428), Monthermer 5. bárója Alice Montacute, Salisbury 5. grófnője (1407-1462), Monthermer 6. bárója Richard Neville, Salisbury 5. grófja (1400–1460) jure uxoris, Monthermer 6. bárója Richard Neville, Warwick grófja (1428-1471), Monthermer 7. bárója alvó állapot (1471–1477) Edward of Middleham walesi herceg (1473–1484), Monthermer 8. bárója Edward Plantagenet, Warwick 17. grófja (1475–1499)Edward, Clarence hercegének, George-nak a fia és az utolsó Neville gróf unokája volt. Ha a modern felfüggesztés (alvó cím) elvét visszamenőleg alkalmazták volna a grófi címekre – amit nem tettek meg –, akkor 1484-ben örökölte volna a Salisbury grófja címet, hacsak az 1472-es adományozás nem zárta le a felfüggesztést. 1485 után őrizetben tartották, és nem vett részt a Lordok Háza ülésein semmilyen címen, a köztes hónapokban pedig még túl fiatal volt ahhoz, hogy helyet foglaljon. 1499-ben, 24 éves korában kivégezték és hűtlenség miatt megfosztották rangjaitól, így minden címe – bármi is volt azok jogi státusza – elveszett. Lehetséges azonban, hogy a Salisbury grófja címet udvariassági címként használta, mivel ez apja egyik mellékcíme volt., Monthermer 9. bárója alvó állapot (1499–1513) Margaret Pole, Salisbury grófnője (1473–1541)Edward Plantagenet egyetlen nővére volt. A források eltérnek abban, hogy a számára visszaállított Salisbury grófi cím apjáé volt-e (a harmadik létrehozás), vagy a nagyapjáé (a második létrehozás). 1539-ben Margaret Plantagenet, Salisbury grófnője a parlament törvénye alapján veszítette el a címeit. VIII. Henrik angol király hazaárulással vádolta, mert fia, Reginald Pole bíboros a pápát támogatta a királlyal szemben, és nyíltan bírálta Henrik egyházpolitikáját, különösen az angol egyház elszakítását Rómától. Bár Margaret személyesen nem vett részt összeesküvésben, az uralkodó bosszúból ellene is fellépett, vagyonát és címeit elkobozták, őt magát 1541-ben a Towerben kivégezték. Margaret Plantagenetet a katolikus egyház Angliában vértanúként tiszteli, és XIII. Leó pápa 1886. december 29-én avatta boldoggá a római Szent Péter-bazilikában., Monthermer 10. bárónője cím megvonva (1539)

Monthermer bárói (1326) Edward de Monthermer, Monthermer 1. bárója (1304–~1340) cím kihalt (~1340)

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Fordítás

lásd még Salisbury grófja

Kategória:Megszűnt bárói címek az angol főrendben