A Kortyik (cirill betűkkel: Кортик, magyarul: dísztőr) szovjet, majd orosz hajófedélzeti közelkörzeti légvédelmi rendszer. GRAU-kódja 3M87, NATO-kódja SA-N-11 Grison. Exportváltozata Kastan néven ismert. Az 1980-as években kifejlesztett, teljesen automatizált rendszer két 30 mm-es AO–18K hatcsövű gépágyút és négy 9M311 rakétaindítót tartalmaz. Fő feladata a hajók közelkörzetének védelme, a támadó hajók elleni rakéták, repülőgépek és helikopterek megsemmisítése, mellette kisebb tengeri és szárazföldi célok támadására is alkalmas. A rendszer az 1500 és 8000 m közötti célok esetén rakétát, az 500–1500 m közötti térségben a gépágyút használ a célok ellen.
A rendszert az Orosz Haditengerészet Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozóján, az 1144 Orlan típusú (Kirov osztály) csatacirkálókon, a 11540 Jasztreb típusú fregattokon, valamint a Kínai Haditengerészet orosz építésű 956 Szarics típusú rombolóin alkalmazzák, továbbá indiai és vietnámi hadihajókon is alkalmazzák.
Története Fejlesztése Arkagyij Sipunov vezetésével az 1970-es évek végén kezdődött a tulai Műszergyártási Tervezőirodában (KBP). Az első prototúpusát 1983-ban telepítették egy 12417 Molnyija gyorsnaszádra, és ezzel végezték a rendszer tesztjeit a Fekete-tengeren. 1989-ben rendszeresítették. Sorozatgyártását a Tulai Gépgyár (Tulamaszavod) végezte. Radarrendszerét a szerpuhovi RATEP rádiótechnikai vállalat, vezérlőrendszerét a tűzvezető rendszerek fejlesztésével foglalkozó, a Moszkva közelében, Zelenogradban működő Fizikai Problémák Kutatóintézete (NIIFP) készítette.
Eredetileg azt tervezték, hogy ezzel a rendszerrel cserélik le az Osoz Haditengerészet hajóin az AK–630-as csöves tüzérségi légvédelmi rendszereket, és ezt a rendszert kapják az építés alatt álló hajók is. Ezért a Kortyik ugyanazt a rögzítő szerkezetet kapta, mint az AK–630-as rendszer tornya. A rendszer fegyvermoduljai azonban kétszer olyan magasak, mint az AK–630 tornyok, így a legtöbb hajónál nincs elegendő hely a fedélzeten. Emiatt a rendszert csak néhány hajóosztálynál telepítették, majd 1994-ben a sorozatgyártását be is szüntették.
Nyolc modul t teleptettek az 1143.5 típusú Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozóra, hat modult az 1144 típusú Admiral Nahimov csatacirkálóra, és két modult kaptak az 1154 típusú fregattok egységei.
Jellemzői A Kortik rendszer a parancsnoki modulból és a hozzá kapcsolódó, legfeljebb hat darab fegyvermodulból áll. A parancsnoki modulhoz kapcsolódik egy célfelderítő radar, egy tűzvezető és célmegjelölő rendszer. A parancsnoki modul feladata a célok felderítése, a célok elosztása és a célkijelölés a fegyvermodulok.
A forgatható toronyban elhelyezett fegyvermodul automatikus célmegjelölést, automatikus követést, a lövéshez szükséges adatok kidolgozását és célok rakétás és tüzérségi fegyverekkel történő megsemmisítését végzi. A fegyvermodul két hatcsövű AO–18K Gatling-rendszerű gépágyút tartalmaz, amelynek repülőgép-fedélzeti változata a GS–6–30 gépágyú. A két csőblokk körül védőburkolat helyezkedik el, az 500 darabos lőszerjavadalmazás a gépágyukra rögzített konténerben található. A fegyvermodulok tetején, középen helyezkedik el a tűzvezető rádiólokátor és az irányzást segítő optikai rendszerek.
A gépágyúhoz négy-négy légvédelmirakéta-indító csatlakozik, amely 9M311-1 légvédelmi rakétát alkalmaz. A légvédelmi rakéta a 2K22 Tunguszka légvédelmi rendszernél is használt 9M311 rakéta módosított változata. 9M311-1 kétokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta rádiós parancsközlő távirányítású.
Források
További információk
A Kortyik rendszer a fejlesztő KBP vállalat honlapján (archivált)
Kategória:Szovjet légvédelmi lövegek Kategória:Légvédelmi rakéták