bélyegkép|1888 és 1943 között ebben az épületben működött a gimnázium (1093 Budapest, Lónyay utca 4-8.) A Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium Budapest IX. kerületében fekvő magyar középfokú oktatási intézmény, mely több mint 160 éves múltra tekint vissza.
Története A 18. század végén meghozott türelmi rendeletet megelőzően a protestánsok vallásgyakorlását korlátozták, templomaikat gyakran elvették, lelkészeiket üldözték. A református egyház nem rendelkezett jogi személyiséggel a katolikus államegyház mellett, így pl. nem szerezhetett hivatalosan ingatlant vagy működhetett önállóan.
A 18–19. század fordulóján Báthory Gábor, a későbbi dunamelléki püspök, megszervezte a pesti gyülekezetet és megkezdte a Kálvin téri református templom építését. Ekkoriban azonban még nem jöhetett létre református iskola. 1842-ben Fáy András Óramutató című művében foglalkozott azzal a gondolattal, hogy állítsanak fel egy európai színvonalú, modern református főiskolát, mely felülmúlja a vidéki iskolák színvonalát. Ezt az akkori sajtó is pártolta, kiváltképp a Kossuth Lajos ihletésére indult Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. Nem sokkal később megalakult Teleki Sámuel elnöklete alatt a Pesten felállítandó református főiskola választmánya, illetve létrejött a pesti protestáns főiskolai választmány is.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc több évre eloszlatta annak esélyét, hogy megnyithassa kapuját az első református iskola Pest-Budán. 1855 októberében Török Pál közbenjárásával megnyílhatott a teológiai főiskola, s négy év múlva 1859-ben a pesti református főgimnázium négy osztállyal. A főgimnázium első öt tanárából négyen, Gönczy Pál, Kerekes József, Vámossy Mihály és Sztankó Sámuel részt vettek a szabadságharcban, de ennek ellenére a helytartótanács megadta az engedélyt az intézmény megnyitásához és igazolta, hogy a tanárok erkölcsi és politikai tekintetben mind kifogástalanok.
Az 1861/1862. tanévben lett hat-, s az 1863/64. tanévben nyolcosztályú az intézet. Az első érettségi vizsgálatot 1864. július 27-én és 28-án tartották 40 tanulóval. Az 1880-as években a főgimnázium helyiségei a tanulók számának gyarapodásával mindinkább szűkké váltak, annál is inkább, mivel a tantermeket eredetileg nem iskolának szánták, hanem csak alacsony és szűk lakószobák voltak. Az intézetet fenntartó testületnek, a pesti református egyháznak, tehát nemcsak a többi fővárosi tanintézetekkel való verseny, hanem közegészségi és oktatási szempontok által is sürgetve, új, megfelelő helyiségekről kellett gondoskodnia. Az új kétemeletes épület 1888-ra készült el Kauser József tervei szerint a Lónyay utcában. Az 1888/1889. tanévtől már ebben az épületben folyt a tanítás.
Ötvennégy év után, 1943. október 31-én az iskola ismét új helyre költözött, amely a kormány támogatásából és a hívők adományaiból készült el. Az iskolaépület ünnepélyes felavatásán részt vett Horthy Miklós kormányzó is. Az U alakú komplexum 1941 és 1943 között Padányi Gulyás Jenő és Tóth Imre tervei alapján épült fel.
1952-ben az intézményt államosították. A rendszerváltást követően a Dunamelléki Református Egyházkerület 1992. november 27-én határozatot hozott a gimnázium újraindításáról. Három évig a Károli Gáspár Református Egyetemtől kapott Reviczky utcai albérletben, majd 1997-től a Jázmin utcai iskolaépületben működött a megújult Lónyay. Számos kérvény, tárgyalás, tiltakozás és tüntetés után, 2000-ben tudott beköltözni az iskola a korábbi helyére, a Lónyay és a Kinizsi utca sarkánál található háztömbbe.
Igazgatói 1859–1867: Gönczy Pál 1867–1897: Vámossy Mihály 1897–1909: Molnár Sándor 1909–1935: Ravasz Árpád 1935–1937: Samu János 1937–1943: Ványi Ferenc 1943–1952: Kondói Kiss József 1993–1995: Bognár József, az iskola újraindítója 1995–1999: Madarász Imréné 1999–2004: Kirsch Attila 2004–?: Madarász Imréné Tóth Csaba Csongor
Híres tanárai Áprily Lajos (1887–1967) író, költő, műfordító, az MTA tagja Ballagi Mór (1815–1891) teológus, nyelvész Baráth Ferenc (1844–1904) író, irodalomtörténész, tanár Benda Kálmán (1913–1994) történész, levéltáros, az MTA tagja Bihari Péter (1840–1888) bölcsészdoktor Csiky Kálmán (1843–1905) jogász, politikus, újságíró Draskóczy István (1952) levéltáros, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja Erdélyi Lajos (1871–1932) nyelvész Fiók Károly (1857–1915) pedagógus, műfordító, orientalista Géresi Kálmán (1841–1921) színháztörténész, jogakadémiai tanár Gyulai Pál (1826–1909) irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, az MTA tagja Laky Dániel (1846–1929) református lelkész, gimnáziumi tanár Molnár Aladár (1839–1881) református lelkész, pedagógus, országgyűlési képviselő Pruzsinszky Pál (1862–1926) református lelkész, teológus, filozófiai doktor, egyháztörténész Ravasz Árpád (1874–1939) középiskolai tanár Sain Marton (1915–1997) matematikatörténész, gimnáziumi tanár Szabó Aladár (1862–1944) református lelkész, író Thaly Kálmán (1839–1909) költő, író, bölcsészdoktor, az MTA tagja Tolnai Lajos (1837–1902) író, publicista Varga Bálint (1856–1943) író, irodalomtörténész, bölcseleti doktor, középiskolai tanár
Híres diákjai
Alexander Bernát (1850–1927) filozófus, esztéta, színikritikus, szakfordító, az MTA tagja Amerigo Tot (1909–1994) szobrász- és színművész Ballagi Aladár (1853–1928) történész, nyelvész, az MTA tagja Ballagi Géza (1851–1907) történész, jogtudós, politikus, műfordító, az MTA tagja Benedek Gábor (1920–2003) állatorvos Beöthy Zsolt (1848–1922) irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja Bernát István (1854–1942) agrárpolitikus, közgazdász, akadémikus Bächer Mihály (1924–1993) zongoraművész Borovszky Samu (1860–1912) történész Borvendég Ferenc (1876–1934) várospolitikus, Budapest főpolgármestere Borzsák István (1914–2007) klasszika-filológus, ókortudós, egyetemi tanár Csathó Kálmán (1881–1964) író, színházi rendező, színházigazgató Csonka János (1852–1939) feltaláló, tiszteletbeli gépészmérnök Csűrös András (1983) református lelkipásztor, egyháztörténész, egyetemi adjunktus Czike Ferenc (1852–1915) tanító, iskolaigazgató Devecseri Gábor (1917–1971) költő, író, műfordító Dósa Géza (1846–1871) festőművész Éless István (1908–1961) rajztanár, festőművész, grafikus Fabók Endre (1988) költő Farkas Ferenc (1900–2000) zeneszerző Finta József (1935–2024) építészmérnök Földes Árpád (1865–1931) jogász, köz- és váltóügyvéd, királyi tanácsos, hírlap- és színműíró Földi Mihály (1894–1943) orvos, író, újságíró, kritikus Fröhlich Izidor (1853–1931) elméleti fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja Gárdonyi Géza (1863–1922) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus Gozsdu Elek (1849–1919) író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd Greiner Jenő (1865–1917) újságíró Gulyás Gergely (1981) jogász, politikus Hajós Lajos (1870–1930) elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár Hubay Győző (1930–2004) koreográfus Jékely Zoltán (1913–1992) író, költő, műfordító, könyvtáros Justh Gyula (1850–1917) politikus Karinthy Gábor (1914–1974) költő Kenessey Béla (1858–1918) református püspök, teológiai tanár, főrendiházi tag Kovács Sebestény Aladár (1858–1921) vízépítő mérnök, műegyetemi tanár Kozma Andor (1861–1933) költő, műfordító, az MTA tagja Lánczy Gyula (1850–1911) jogász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő László Elemér (1846–1941) osztrák–magyar haditengerészet címzetes ellentengernagya Marx György (1927–2002) fizikus, akadémikus Matolcsy Tamás (1901–1966) orvos, szélsőjobboldali politikus Márkus Miksa (1868–1944) író, újságíró, lapszerkesztő Mátrai Gábor (1859–1912) orvos Molnár Ferenc (1878–1952) író, drámaíró, újságíró, haditudósító Nagy Béla (1857–1883) gyorsírástanár, joghallgató, lapszerkesztő, postatiszt Oláh Béla (1861–1909) bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár Pekár Gyula (1866–1937) író, újságíró, országgyűlési képviselő, az MTA levelező tagja Prém József (1850–1910) újságíró, művészettörténész, pedagógus Puky Endre (1871–1941) politikus, külügyminiszter Radisics Jenő (1856–1917) művészeti író, politikus Reök Iván (1855–1923) vízügyi mérnök, földbirtokos Révai Manó (1873–1918) középiskolai tanár Ritoók Zsigmond (1929–) klasszika-filológus Sárközy Aurél (1845–1916) főispán, országgyűlési képviselő Szamosközi István (1915–2002) református püspök Szászy Béla (1865–1931) jogász, az MTA levelező tagja, politikus Szemere György (1863–1930) író Szent-Györgyi Albert (1896–1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus Szilassy Aladár (1847–1924) bíró, felsőházi tag Szőllősi Zsigmond (1872–1953) író, újságíró Teleki József (1859–1945) politikus Teleki Mihály (1896–1991) gazdaságpolitikus, földbirtokos Térfy Gyula (1864–1929) jogtudós, jogi író Vargha Gyula (1853–1929) statisztikus, költő, műfordító, miniszteri tanácsos Vargha Imre (1876–1945) közgazdász, politikus Vámossy Zoltán (1868–1953) farmakológus, egyetemi tanár, lapszerkesztő Veress István (1932) író, újságíró, szerkesztő Vértesy Dezső (1881–1917) tanár, klasszika-filológus Zeöld Imre Péter (1905–?) ügyvéd, hungarista országgyűlési képviselő
Jegyzetek
Források
Kategória:Budapest középiskolái Kategória:Budapest IX. kerületének oktatási intézményei Kategória:Protestáns középiskolák Magyarországon