Sajbán ibn Ahmad ibn Túlún (arab írással شيبان بن أحمد بن طولون), az Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, illetve az anatóliai határvidék és Felső-Mezopotámia egy részét uraló túlúnida dinasztia ötödik és utolsó fejedelme volt 904–905-ben.
Élete Sajbán a dinasztiaalapító Ahmad ibn Túlún egyik fia volt. (Születési időpontja nem ismert, fivére, Humáravajh 864-ben született.) Édesapját 884-es halála után Sajbán bátyja, Humáravajh ibn Ahmad ibn Túlún követte. Humáravajh 896-ban halt meg, ezután az ő fiai következtek a hatalomban.
Sajbán unokaöccsét, Hárún ibn Humáravajht követte a trónon, aki 904 decemberében egy lázadás során halt meg, miközben az Abbászida Kalifátus megszállta Egyiptomot. Mivel a korábbi, évekig tartó rossz kormányzás után az emírség már menthetetlen állapotba került – Sajbán kénytelen volt visszavonulni seregével Fuszthátba (Fustat), ahol 905. január 10-én feltétel nélkül megadta magát az Abbászida parancsnoknak, Muhammad ibn Sulayman al-Katibnak.
Ezzel véget ért a Túlúnidák uralma, Egyiptom ura Al-Muktafi abbászida kalifa lett. Sajbán halálának időpontja nem ismert. Egyiptom a 930-as években egy új dinasztia, az Ihsídidák alatt nyerte vissza függetlenségét.
Fordítás
Források Kennedy, Hugh (2004). The Prophet and the Age of the Caliphates: The Islamic Near East from the 6th to the 11th Century (Second ed.). Harlow: Longman. .
Kategória:Középkori uralkodók Kategória:Muszlim uralkodók Kategória:Túlúnidák