II. Abd ar-Rahmán cordóbai emír 822-től haláláig.
Élete I. al-Hakam córdobai emír fia és utóda. 822-ben lépett trónra édesapja végakarata alapján. Hamarosan azonban nagyapjának testvére, Abdallah ibn Abd ar-Rahman al-Balansi megtámadta a hatalmát. Abdallah nagy pénzösszegért sereget toborzott a Tanger környéki berber törzsekből, majd 823-ban Algecirasban partra szállt, de Abd ar-Rahmán legyőzte és üldözte egészen Valenciáig. Abdallah végül megadta magát, a fiatal emír megbocsátott neki, és 824-ben Todmir helytartójává nevezte ki. Abdallah a következő évben meghalt.
825-ben Abd ar-Rahmán megalapította Murciát, hogy a korábbi központot, Ellót leváltsa. 826-ban hadjáratot indított a Spanyol Őrgrófság ellen (mai Katalónia), amely akkor Bernhard von Septimanien uralma alatt állt. Mivel Jámbor Lajos frank császár 821-ben hadat üzent a móroknak, egy sértett gót, Aizón, lázadásra hívta a katalánokat, és szövetséget kötött Abd ar-Rahmánnal a frankok ellen. Pippin, a császár fia túl későn indult el, így a szövetségesek már elfoglalták Tortosát, Tarragonát és más területeket Barcelona és Girona kivételével. A mórok főhadiszállása ekkor Zaragozában volt. Pippin végül visszavonult, mivel a muszlim csapatok még érkezése előtt visszatértek Andalúziába. 828-ban Abd ar-Rahmán megtámadta a fellázadt Méridát, amely csak 832-ben, kemény ostrom után esett el. Ezután Toledó is fellázadt: Abd ar-Rahmán serege kétszer is vereséget szenvedett, és fel kellett adnia az ostromot. Végül 837-ben Velid tábornoka elfoglalta a várost, majd a város fölé egy új citadellát építtetett az emír, hogy ellenőrzés alatt tartsa.
Az emír gyakran hadakozott a keresztény államokkal is, különösen az Asztúriai Királyság ellen, például 846 körül I. Ramiro király ellen. Emellett rendszeres konfliktusai voltak Pamplona (a későbbi Navarrai Királyság) uralkodóival is.
840-ben a bizánci császár, Theophilosz küldöttséget menesztett hozzá, hogy kérje Krétának a visszaadását, amelyet az andalúziai kalandor Abu Hafs Umar al-Balluti foglalt el. Bár Abd ar-Rahmán visszautasította a kérést, küldöttséget (melynek tagja volt al-Ghazal költő is) mégis Konstantinápolyba küldött. Emellett baráti kapcsolatokat alakított ki észak-afrikai uralkodókkal, különösen a Rusztamidákkal és Szalihidákkal. 844-ben normann (viking) támadás érte az emírséget. Előbb Lisszabont támadták meg, majd a Guadalquivir folyón felhajózva kifosztották Sevillát és környékét. Abd ar-Rahmán ellentámadást indított, és novemberben véres csatában visszafoglalta Sevillát. Ezután megerősítette a hadsereget és a flottát, hogy megakadályozza a jövőbeli fosztogatásokat.
A 850-es években vallási feszültségek alakultak ki Córdoba és Toledo keresztény lakossága (mozarábok) és a muszlim hatóságok között. Sokan nyilvánosan szidták az iszlámot és Mohamed prófétát, ezért kivégezték őket – őket nevezzük ma a cordobai vértanúknak. A főbb krónikások: Eulogius és Paulus Álvarus voltak. Arab forrásból viszont nincs pontos dokumentáció ezekről az eseményekről. Valószínű, hogy az iszlamizáció erősödése aggodalmat váltott ki a keresztény közösség jövője miatt. Ezek a vallási feszültségek Abd ar-Rahman fiának, I. Muhammadnak az uralkodása alatt is folytatódtak.
Az emir sokat tett a keleti mintájú művészet és kultúra fejlesztéséért. Filozófia, orvostudomány, csillagászat, költészet és zene különösen érdekelték. Udvarában élt: Abbas ibn Firnas – tudós és költő, al-Ghazal – költő és diplomata, valamint a híres Ziryab, aki 822-ben Bagdadból érkezett Córdobába, és ott zeneiskolát alapított. Az ő uralkodása alatt vezették be a perzsa udvari etikettet, és állítólag 45 fia és 42 lánya volt. A kulturális fejlődést állami reformok támogatták, az Abbaszidák példája alapján. Átszervezték az adórendszert és a pénzügyeket, valamint állami monopóliumot vezettek be a pénzverésre. A gazdaság virágzott, Abd ar-Rahmán korának egyik leggazdagabb muszlim uralkodója volt. Córdobát jelentősen bővítették: ólomcsöves vízvezetéket építettek, a Nagymecsetet is tovább bővítették (833–848 között).
Abd ar-Rahmán utolsó éveit palotai intrikák árnyékolták be, amelyeket állítólag Tarub nevű ágyasa is szított. Az emír 852-ben halt meg 30 éves uralkodás után. A trónon fia, I. Muhammad követte.
A Córdobai Omajjádok családfája
Jegyzetek
Fordítás
Források Arnold Hottinger: Die Mauren. Arabische Kultur in Spanien, Wilhelm Fink, München, 1995. Stephan Ronart, Nandy Ronart (Hrsg.): Lexikon der Arabischen Welt. Ein historisch-politisches Nachschlagewerk. Artemis, Düsseldorf 1972, Évariste Lévi-Provençal: Abd al-Rahman II, in: Encyclopaedia of Islam, 2. Auflage, Bd. 1 (1960), S. 82 f.
Kategória:792-ben született személyek Kategória:852-ben elhunyt személyek Kategória:Córdobai emírek