I. Muhammad cordóbai emír 852-től haláláig.
Élete II. Abd ar-Rahmán córdobai emír fia és utóda. 852-ben követte édesapját a Córdobai Emírség élén. Uralkodása elején, 851 és 859 között, komoly feszültségek alakultak ki a mozarábokkal (az iszlám uralom alatt élő keresztényekkel), mivel keresztény aszkéták mártíromságra buzdították őket. Több keresztény nyilvánosan gyalázta az iszlámot és Mohamed prófétát, amit az Omajjád igazságszolgáltatás halállal büntetett. Végül 45 „cordobai vértanút” végeztek ki. Az emír azonban keresztény zsinatot hívott össze, amely elítélte a szándékos mártíromságot. Ezzel a keresztény kihágások megszűntek, és a keresztény–muszlim viszony nem romlott tovább.
862-ben Muhammad visszaszerezte Zaragoza őrgrófságát, de az 866-ban ismét elszakadt az Omajjádoktól. Emellett Toledo (852) és Mérida (868) is kikiáltotta függetlenségét, ami jelentősen meggyengítette Muhammad hatalmát. III. Alfonz asztúriai király kihasználta a zűrzavart, és dél felé terjeszkedett. Amikor Alfonsz szövetségre lépett két muladí (iszlamizált helyi) lázadóval, Ibn Marwánnal és Saʿdūn as-Surunbāqīval, Muhammad kénytelen volt 883-ban békét kötni Asztúriával.
884-ben Bobastróban (Málaga mellett) fellázadt Umar ibn Hafsún, és mozgalma gyorsan elterjedt Dél-Andalúziában. Ez a felkelés az emírség egyik legsúlyosabb válságához vezetett, amely még Muhammad utódainak is komoly kihívást jelentett.
Az emír 886-ben halt meg 34 éves uralkodás után. A trónon fia, Al-Mundzir követte.
A Córdobai Omajjádok családfája
Jegyzetek
Fordítás
Források Maria Isabel Fierro Bello: La Heterodoxia en Al-Andalus durante el periodo Omeya. Instituto Hispano-Arabe de Cultura, Madrid, 1987. S. 77–96. Arnold Hottinger: Die Mauren. Arabische Kultur in Spanien, Wilhelm Fink Verlag, München, 1995. Ulrich Haarmann: Geschichte der Arabischen Welt. C.H. Beck, München, 2004.
Kategória:823-ban született személyek Kategória:886-ban elhunyt személyek Kategória:Córdobai emírek