Majom a télben (eredeti francia címe Un singe en hiver) 1962-ben bemutatott francia drámai filmvígjáték Henri Verneuil rendezésében, Jean Gabin és Jean-Paul Belmondo főszereplésével. A forgatókönyv Antoine Blondin francia író 1959-ben megjelent azonos című (Un singe en hiver) regényéből készült. A felvételeket Villerville városában, a normandiai Calvados megyében forgatták le, a filmben a város a fiktív „Tigreville” néven szerepel.

Cselekmény 1944 júniusában, a megszállt Franciaországban, Normandia tengerpartján, a Deauville környéki Tigreville-ben él Albert Quentin, aki feleségével, Suzanne-nal együtt vezeti a helybéli Stella Hotelt. Anton egykor a Kínába küldött francia expedíciós tengerészgyalogos hadtest katonája volt. Erős alkoholista, nem tud szabadulni ázsiai szolgálati éveinek emlékeitől. Nap mint nap lerészegedik, újraéli akkori élményeit és mindenkit ezekkel traktál. A normandiai partraszállás napjaiban Tigreville-t a szövetségesek légiereje bombázza. Anton erős fogadalmat tesz Suzanne-nak, hogy ha szállodájával együtt túléli a pusztítást, soha többé nem nyúl alkoholhoz. Fogadalmát megtartja, tizenöt éven át józanul él, megtartóztatja magát az italtól.

A történet 1959-ben folytatódik. A szállodában megszáll Gabriel Fouquet, egy fiatal, nyüzsgő, közlékeny, extrovertált reklámszövegíró, aki kemény alkoholista. Azért iszik, hogy ne gondoljon kudarcos életére, Madridban élő különvált feleségére, Claire-re, aki az alkohol miatt vált el tőle. Fouquet képzeletben Spanyolországban kalandozik és bikaviadalokról álmodozik, ahol ő maga a győztes matador. Azért jött Tigreville-be, hogy meglátogassa tízéves kislányát, Marie-t, aki egy helyi internátusban él, de ott nem érzi jól magát.

Rokonszenv ébred mindkettőjükben, jól megértik egymást, összebarátkoznak. Mindketten saját álomvilágukban élnek: egyikük Spanyolországban, a másik Kínában. Állandó italozásai során Fouquet sorozatosan botrányokat okoz a városban, de Albert közbenjár érdekében, kihozza a rendőrségről, jótáll érte. Beszélgetéseik sora végül hatalmas közös ivászatba torkollik. Megbotránkoztató viselkedésük miatt el kell hagyniuk a bárt, ahol lerészegedtek. Párosban énekelve járják a várost, kocsmáról kocsmára haladva. A kor híres slágerét, a „Nuits en Chine”-t („Kínai éjszakák”-at) dalolják harsányan. Az éjszaka közepén, az utcán Fouquet kitalálja, hogy látogassák meg tízéves kislányát a helyi internátusban. Kitartó zörgetésükre az internátus igazgatónője, Madame Victoria (aki bár francia, de csak angolul beszél) ajtót nyit ugyan, de látva a két részeg férfi állapotát, elküldi őket, hogy jöjjenek vissza másnap. A két barát tovább mulat, a tengerparti strandon talált petárdákkal zajos tűzijátékot rendeznek, felverve az egész várost. Mámorukat egy háborús partvédő betonbunker romjai között alusszák ki.

Másnap reggel a két férfi a vasútállomáson találkozik, mindketten elutazni készülnek. Albert minden évben ilyentájt látogatja meg elhunyt apja sírját. Fouquet a kislányával, Marie-val együtt utazik, akit kivett az internátusból, és hazaviszi magához Párizsba. A vonaton Albert a kislánynak elmesél egy régi történetet abból az időből, amikor katonaként Kínában szolgált. Télen a nagyvárosokban rekedt, tévelygő fiatal majmokat a városlakók összegyűjtötték, etették, hogy ne haljanak éhen, aztán tavasszal pénzt adtak össze, hogy vasútra rakják őket és visszavigyék otthonukba, a dzsungelbe. A lisieux-i pályaudvarnál a két férfi útja útjai elválnak: Albert leszáll, Fouquet-ék tovább utaznak Párizs felé.

Szereposztás Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron, 1979)</ref> Albert Quentin Jean Gabin Képessy József Gabriel Fouquet Jean-Paul Belmondo Tahi Tóth László Suzanne Quentin, Albert felesége Suzanne Flon Vámos Ilona Victoria Gabrielle Dorziat Georgina Hella Petri Ápolónő Marcelle Arnold Taxisofőr Charles Bouillaud Simone Anne-Marie Coffinet Landru, a boltos Noël Roquevert Suka Sándor

Gyártás Ez volt Jean Gabin és Jean-Paul Belmondo első közös filmje. A francia mozi nagy öregje és az új hullám által felvetett fiatal sztár itt kötötték életre szóló barátságot. Jacques Bar producer eredetileg egy másik történetet, Roger Vercel Au large de l’Eden című regényét szándékozott megfilmesíteni. Ehhez beszereztek egy halászhajót, de Gabin azt mondta, a halszagtól rosszul lesz, inkább nem csinálja meg a filmet. Michel Audiard forgatókönyvíró ezért inkább a Blondin-regény adaptációját javasolta. Amikor a filmben flamencót táncolnak, Belmondót egy spanyol hivatásos táncos helyettesíti. A felvételnél és vágásnál ügyeltek arra, hogy Belmondót csak deréktól felfelé mutassák. A forgalmas utcán, az autókkal szemben vívott corrida kockázatos jelenetét Belmondo maga javasolta, és egymaga csinálta végig, dublőr nélkül. A jelenetet a rendező azért tette a filmbe, mert korábban egy párizsi utcán látta a az alapmű szerzőjét, Antoine Blondint hasonló szituációban, az autósokat ilyen módon bosszantva. Henri Verneuil rendező maga is megjelenik a filmben egy rövid kameo-jelenetben, mint Wehrmacht-tiszt, pontosan akkor, amikor a stáblista éppen az ő nevét mutatja. Emellett Verneuil hangja szól a vasútállomás hangosbemondójából. (Az utóbbi a rendező kedvelt szokása volt, más filmjeiben is). A rendező bizarr ötlete Voltaire mellszobra az egyházi nevelőintézetben. Mind a producerek, mind a francia filmellenőrző hatóság idegenkedett attól az ötlettől, hogy egy egész estés mozifilm cselekménye két erősen alkoholizáló férfi köztéri „handabandázásáról” szóljon, miközben különféle italmárkák neve jól olvasható a plakátokon és címkéken. Végül azonban megenyhültek, és a film bemutatásra kerülhetett, de csak „18 éven felülieknek” minősítéssel.

Forgatási helyszínek bélyegkép|jobbra|Villerville, 2012-ben

A filmet 1961–1962 telén forgatták a normandiai Calvados megye több településén, elsősorban Villerville-ben, melyet a filmben „Tigreville”-nek hívnak. Más jeleneteket Trouville-sur-Mer város Hennequeville nevű részében, Deauville-ban, Houlgate-ban,Houlgate nevének kiejtése [ulɡat] („ülgat”). Port-en-Bessinben és a lisieux-i pályaudvaron vettek fel. A film elején a Trouville-Deauville-i vasútállomás látható.

2014. szeptember 22-én a TF1 tévéállomás dokumentumfilmet készített a több, mint fél évszázaddal korábban itt forgatott eredeti filmről. Ebből az alkalomból az idős Belmondo is ellátogatott Villerville-be, a forgatási helyszínekre, ahol nagy lelkesedéssel fogadták.

Villerville városa 2012-ben, a forgatás ötvenedik évfordulóján, majd 2024-ben, a hatvanadik évfordulón is emlékünnepséget rendezett, vetítésekkel, konferenciákkal. A várost a főszereplők arcképeivel díszítették.

Jegyzetek

Források

További információ

Kategória:1962 filmjei Kategória:Francia filmdrámák Kategória:Francia filmvígjátékok Kategória:Fekete-fehér filmek Kategória:Francia írók művei alapján készült filmek