Az EuroLeague egy európai férfi profi kosárlabdaklub-versenysorozat. A liga széles körben elismert, mint Európa legmagasabb szintű és legrangosabb férfi kosárlabdaligája. A ligában 20 csapat vesz részt, amelyek közül 16 hosszú távú licencekkel és szabadkártyákkal rendelkezik, így a liga félig zárt rendszerű. A ligát először a FIBA szervezte 1958-ban, ezt követően 2000-ben a ULEB, majd kizárólag az Euroleague Basketball.
A versenysorozatot 1958-ban vezették be FIBA Európai Bajnokcsapatok Kupája néven (1996-ban kapta a FIBA Euroliga nevet), és a FIBA irányítása alatt működött egészen addig, amíg a 2000–2001-es szezonra létre nem hozták az Euroleague Basketball szervezetet. A FIBA Európai Bajnokcsapatok Kupáját és az EuroLeague-et ugyanannak a sorozatnak tekintik, a névváltoztatás pusztán márkaátalakítás volt. 2010 óta a Turkish Airlines a főszponzora.
A EuroLeague a világ egyik legnépszerűbb fedett pályás sportligája, a 2023–2024-es szezonban a mérkőzések átlagos nézőszáma 10 383 volt. Ez az ötödik legmagasabb érték a világ bármely profi fedett pályás sportligája között (és a legmagasabb az Egyesült Államokon kívül), valamint a második legmagasabb bármely profi kosárlabdaliga között, közvetlenül a National Basketball Association (NBA) mögött.
Az Euroliga-címét eddig 22 klub nyerte el, közülük 15 többször is diadalmaskodott. A sorozat legeredményesebb klubja a Real Madrid 11 bajnoki címmel, őt követi a CSKA Moszkva 8, valamint a Panathinaikosz 7 győzelemmel.
Történelem A FIBA Európai Bajnokcsapatok Kupáját eredetileg a FIBA hozta létre, és 1958-tól 2000 nyaráig működött, az 1999–2000-es szezon befejezésével zárult le. Az Euroleague Basketball a FIBA Európai Bajnokcsapatok Kupájának megszűnése után jött létre.
Az 1999–2000-es szezon volt az utolsó a 2000-es szakadás előtt, amikor a FIBA és több élklub, amelyet a ULEB támogatott, különváltak, és elindították a saját első számú sorozatukat. 2000 nyarán megalakult a Euroleague Basketball.
FIBA 1996 óta használta a EuroLeague nevet a versenysorozatra, de soha nem védette le. Mivel a FIBA-nak nem volt jogi eszköze a névhasználat megakadályozására, egy új ligát indított FIBA SuproLeague néven. A 2000–2001-es szezon így két élvonalbeli európai profi kosárlabdaklub-versenysorozattal kezdődött: a FIBA Suproligával (amely a FIBA Euroliga új neve lett) és az Euroligával.
Az élklubok két ligára szakadtak: a Panathinaikos, a Maccabi Tel Aviv, a CSKA Moscow és az Efes Pilsen a FIBA-val maradtak, míg az Olympiacos, a Kinder Bologna, a Real Madrid Teka, az FC Barcelona, a Paf Wennington Bologna, a Žalgiris Kaunas, a Benetton Treviso, az AEK és a Tau Cerámica csatlakoztak a ULEB-hez. Az új korszak első EuroLeague-bajnoka a 2000–2001-es szezonban egy három mérkőzésből álló sorozatban dőlt el.
ULEB-korszak: 2001-2009 2001 májusában Európának két kontinentális bajnoka volt: a FIBA SuproLeague-et megnyerő Maccabi és a ULEB Euroleague-ben diadalmaskodó Kinder Bologna. Mindkét szervezet felismerte az egységes versenysorozat létrehozásának szükségességét, és a Euroleague Basketball tárgyalásokat folytatott, valamint meghatározta a feltételeket, amelyeket a FIBA elfogadott. Ennek eredményeként az európai klubversenyek teljes mértékben a Euroleague Basketball égisze alá kerültek, és azok a csapatok is csatlakoztak hozzá, amelyek a 2000–2001-es szezonban a FIBA SuproLeague-ben szerepeltek.
Az európai profi kosárlabda irányítása klub- és válogatottvonalak mentén oszlott meg. A FIBA megtartotta az irányítást a válogatott tornák felett (mint a FIBA EuroBasket, a FIBA World Cup és a Nyári Olimpiai Játékok), míg a ULEB és a Euroleague Basketball átvette a vezető szerepet a legfontosabb európai klubversenyben, és hároméves licenceket hozott létre a topklubokkal – nem sporteredmények alapján.
Ettől a ponttól kezdve a FIBA Korać Kupa és a Saporta Kupa versenysorozatai még egy szezont éltek meg, majd a Euroleague Basketball elindította a ULEB Cupot – amelyet ma EuroCup néven ismerünk – egy újabb komoly nézeteltérést követően a FIBA-val, amely válaszul két saját sorozatot indított.
2009: EuroLeague Basketball 2009-ben megalakult a Euroleague Properties S.A. (EP), és a Jordi Bertomeu vezette Euroleague Basketball teljes irányítást vett át, ezzel korlátozva a ULEB szerepét. Ebben az időszakban számos élklub állandó helyet kapott a sorozatban licencek révén, függetlenül a hazai bajnoki teljesítményüktől.
2015 októberében a FIBA megpróbálta visszaszerezni az irányítást, és megkísérelt 8 élklubot – a Panathinaikoszt, az Olympiakoszt, a Real Madridot, a Barcelonát, a Maccabi Tel Avivot, a CSKA Moscow-t, a Fenerbahcét és az Efes Pilsent – hosszú távú szerződés aláírására rávenni egy új, 16 csapatos európai bajnokságban, amelyet FIBA Banokok Ligája néven, körmérkőzéses formátumban rendeztek volna (a fennmaradó 8 helyet a hazai bajnoki teljesítmények alapján osztották volna ki). A klubok elutasították az ajánlatot, ám néhány héttel később egy szinte teljesen azonos tervvel álltak elő.
League korszak: 2016-tól napjainkig 2015 novemberében a Euroleague Basketball és az IMG tízéves közös vállalkozásban állapodtak meg. A megállapodás értelmében a Euroleague Basketball és az IMG közösen irányítják a kereskedelmi tevékenységet, valamint a globális jogok – beleértve a médiát és a marketinget – kezelését. Az üzlet értéke garantáltan 630 millió euró volt tíz évre, a várható bevételek pedig elérhették a 900 millió eurót. A megállapodással együtt a liga valódi bajnoki formátumra váltott, amelyben 16 csapat játszott egymás ellen az alapszakaszban, majd ezt követték a rájátszások. Az A-licenccel rendelkező klubok számára biztosították a részvételt az új formátum első tíz évére.
A EuroLeague új formátumának bevezetését és a FIBA által beiktatott válogatott ablakokat követően konfliktus alakult ki a két szervezet között. A FIBA és több nemzeti szövetség is bírálta a EuroLeague-et, amiért „zárt ligát” hozott létre, és figyelmen kívül hagyta az érdemalapú rendszer elvét. 2019 júliusában a EuroLeague bejelentette, hogy a 2019–20-as szezontól kezdve a hazai bajnokságokon keresztül többé nem lesz közvetlen bejutás a ligába, ami gyakorlatilag zárttá tette a sorozatot.
A 2020-as években a EuroLeague-ben egyre nagyobb befolyásra tett szert a Közel-Kelet. A liga újabb mérföldkőhöz érkezett 2025-ben, amikor az Abu Dhabiban rendezett Final Four lett az első olyan döntőtorna, amelyet Európán kívül tartottak meg. A liga a 2025–2026-os szezonban tovább bővült, immár 20 csapatosra. A bővítés részeként a Dubai Basketball ötéves licencet kapott, így az izraeli klubokat nem beleszámítva az első Európán kívüli csapatként vehetett részt a sorozatban.
Névadó szponzoráció 2010 és 2025 között a EuroLeague főszponzora a Turkish Airlines volt. Egy ötéves, 15 millió eurós megállapodás értelmében, a 2010–11-es szezontól kezdve a versenyt „Turkish Airlines Euroleague Basketball” néven nevezték. A szerződés tartalmazott egy opciót az öt évvel történő meghosszabbításra, amelyet 2013 októberében aktiváltak, így a szponzori megállapodás 2020-ig élt. 2025. július 1-jén a Turkish Airlines már nem rendelkezett névadói jogokkal.
A versenysorozat korábbi nevei bélyegkép|300x300px|Egy EuroLeague-mérkőzés 2019-ben.
FIBA-korszak: (1958–2001) FIBA Európa-bajnokok Kupája: (1958–1991) FIBA Európa Liga: (1991–1996) FIBA EuroLeague: (1996–2000) FIBA SuproLiga : (2000–2001) EuroLeague basketball korszak: (2000-től napjainkig) ULEB Euroleague: (2000–2001) Euroleague: (2001-2016) EuroLeague: (2016-tól napjainkig)
*A 2000–2001-es szezonban két versenysorozat zajlott párhuzamosan: a SuproLeague, amelyet a FIBA szervezett, és a Euroleague, amelyet a ULEB és a Euroleague Basketball irányított.
Lebonyolítása
jobbra|bélyegkép|300x300px|A 2014-es EuroLeague Final Four helyszíne Milánóban. A 2016–2017-es szezontól kezdve az EuroLeague 18 csapatból áll, amelyek minden ellenféllel kétszer találkoznak (egyszer otthon és egyszer idegenben) az alapszakaszban, dupla körmérkőzéses formátumban, így összesen 34 mérkőzést játszik minden csapat.
Az alapszakasz végén a legjobb hat helyezett jut tovább a rájátszásba, ahol minden csapat egy öt mérkőzéses párharcban küzd egyetlen ellenfél ellen. Az alapszakasz hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik helyezettje egy Play-in minitornán keresztül kerülhet be a rájátszás utolsó két szabad pozíciójának egyikére. Az alapszakasz végeredménye határozza meg, mely csapatok mérkőznek egymással, és minden párosításban a magasabb helyezett csapat rendelkezik hazai pálya előnnyel, azaz az öt mérkőzésből hármat otthon játszik. A négy párharc győztesei jutnak a Final Four-ba, amelyet előre kijelölt helyszínen rendeznek. A Final Four két elődöntőt, egy bronzmérkőzést és a döntőt foglal magában, mindet ugyanazon a hétvégén. [ <span title="This claim needs references to reliable sources. (January 2021)">hivatkozás szükséges</span> ]
Minden csapat maximum 41 mérkőzést játszik szezononként: 34-et az alapszakaszban, maximum 5-öt a rájátszásban és 2-t a Final Fourban.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Kosárlabda Kategória:Európa sportélete