bélyegkép|Enrico Fermi analóg számológépe a FERMIAC, vagy más néven "Monte Carlo kocsi", a neutrontranszport számítására. A képen felfüggesztve mutatott eszköz alján, a plexi lemez közepén látható tollal rajzolták be a neutronok útvonalát a vizsgált berendezés tervrajzán. A lemezen a neutron irányát mutató csíkok is láthatók.|600x600px A FERMIAC, vagy más néven a Monte Carlo kocsi, egy analóg számítógép volt, amelyet Enrico Fermi fizikus talált fel a neutrontranszporttal kapcsolatos vizsgálatai segítésére.
Működtetése A FERMIAC a Monte Carlo-módszert alkalmazta a neutrontranszport modellezésére, különféle típusú nukleáris rendszerekben. A neutronok kezdeti eloszlását figyelembe véve a berendezés a "neutron-családfa", vagyis az egyes neutronok viselkedését leíró modellt lehet kidolgozni, beleértve az ütközéseket, szóródásokat és hasadásokat. Amikor hasadás történik, megjósolja a kilépő neutronok számát, azután mindegyik, így keletkezett neutron viselkedését ugyanúgy modellezi, ahogy az elsőt. Minden lépésnél pszeudovéletlen számokat használnak fel arra, hogy meghatározzák az egyes neutronok viselkedését.
A FERMIAC ezt a módszert alkalmazta kétdimenziós neutronleszármazások létrehozására, egy nukleáris eszköz (pl. atommáglya) méretarányos tervrajzán. A FERMIAC egy sor dobot tartalmazott (melyek, a kocsit a tervrajzon húzva elforogtak) a neutronok útjába kerülő anyagoknak megfelelően és véletlenszerűen választott a gyors és lassú neutronok között (innen az eszköz másik, "Monte Carlo kocsi" elnevezése). Véletlenszerű számok határozták meg a haladási irányt és a következő ütközésig hátralévő távolságot is. Miután a dobokat beállították, a kocsit a nukleáris eszköz méretarányos tervrajzán húzták tovább, menet közben egy útvonalat rajzolva. Valahányszor egy újabb anyag következett a tervrajzon (a neutronok egy másik anyagba hatoltak be) a dobbeállításokat ennek megfelelően módosították és így folytatták a rajzolást. bélyegkép|A FERMIAC, használat közben, egy gyűrűs szerkezetű nukleáris eszköz tervrajzán.
Története jobbra|bélyegkép|Stanisław Ulam, kezében a FERMIAC-kal. Az 1930-as évek elején az olasz fizikus, Enrico Fermi egy fiatal tudósokból álló csapatot vezetett, akiket "Via Panisperna fiúk" néven emlegettek és akik mára híressé vált magfizikai kísérleteket végeztek. Ez idő alatt Fermi "statisztikai mintavételi" technikákat fejlesztett ki, amelyeket hatékonyan alkalmazott a kísérletek eredményeinek előrejelzésére. középre|Via Panisperna fiúkBalról jobbra: Oscar D'Agostino, Emilio Segrè, Edoardo Amaldi, Franco Rasetti és Fermi. A lép 1934 körül készült. Évekkel később, 1946-ban, Fermi részt vett az ENIAC eredményeinek első áttekintésében. A jelenlévők között volt Stanislaw Ulam, Los Alamos-i matematikus is, aki jártas volt a Fermi által korábban kifejlesztettekhez hasonló statisztikai mintavételi technikák használatában. Az ilyen technikákat csak ritkán használták, mert hosszú, ismétlődő (fárasztó) számításokat kellett végezni bennük. Az ENIAC számítási képességeit megismerve, Ulam lehetőséget látott ezen számításitechnikák feltámasztására. A számítógépnek ugyanis nem okozott gondot a hosszadalmas, ismétlődő számítások (hibátlan) elvégzése. Ötleteit megvitatta Neumann Jánossal, aki végül az ENIAC-ot használta fel a Monte Carlo-módszer (ahogy a statisztikai mintavételi technikákat később nevezték) megvalósítására, különféle neutronszállítási problémák megoldására.
Mielőtt azonban az ENIAC-ot erre a célra használhatták volna, át kellett szállítani végleges helyére, a Ballisztikai Kutatólaboratóriumba. Az ENIAC ezalatt nem volt használható, ennek ideiglenes helyettesítésére állt elő Fermi az analóg eszközének ötletével. Kollégáját, LDP Kinget bízta meg a berendezés megépítésével, amely később a találó FERMIAC nevet kapta. A készüléket körülbelül két évig használták.
2015-ben a Museo Storico della Fisica e Centro Studi e Ricerche "Enrico Fermi" elkészítette az eszköz másolatát.
Fordítás
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek ENIAC – egy szintén ..IAC-ra végződő nevű korai digitális számítógép
Kategória:Korai számítógépek