A perifériás neuropátia, amelyet gyakran neuropátiának rövidítenek, az idegeket érintő károsodásra utal. Az idegek károsodása károsíthatja az érzékelést, a mozgást, a mirigyek működését és/vagy a szervek működését attól függően, hogy mely idegrostok érintettek. A motoros, érző vagy autonóm idegrendszer idegrostokat érintő neuropátiák különböző tüneteket okoznak. Egyszerre több rosttípus is érintett lehet. A perifériás neuropátia lehet akut (hirtelen kezdődő, gyors lefolyású) vagy krónikus (a tünetek enyhén kezdődnek és lassan rosszabbodnak), és lehet reverzibilis vagy állandó.

Gyakori okok közé tartoznak a szisztémás betegségek (például cukorbetegség vagy lepra), a hiperglikémia által kiváltott glikáció, vitaminhiány, gyógyszerek (pl. kemoterápia vagy gyakran felírt antibiotikumok, beleértve a metronidazolt és a fluorokinolon osztályba tartozó antibiotikumokat (például ciprofloxacin, levofloxacin, moxifloxacin), traumás sérülés, ischaemia, sugárterápia, túlzott alkoholfogyasztás, immunrendszeri betegség, lisztérzékenység, nem lisztérzékenységhez kapcsolódó gluténérzékenység vagy vírusfertőzés. Lehet genetikai (születéstől fogva jelen lévő) vagy idiopátiás (nem ismert okból kifolyó) is. A hagyományos orvosi használatban a neuropátia ( neuro-, „idegrendszeri” és -pátia, „betegség”) szó módosító ige nélkül általában perifériás neuropátiát jelent.

Az egyetlen ideget érintő neuropátiát „mononeuropátiának”, míg a test mindkét oldalán nagyjából ugyanazon területek idegeit érintő neuropátiát „szimmetrikus polineuropátiának” vagy egyszerűen „polineuropátiának” nevezik. Amikor a test különböző területein két vagy több (jellemzően csak néhány, de néha sok) különálló ideg érintett, azt „mononeuritis multiplexnek”, „multifokális mononeuropátiának” vagy „többszörös mononeuropátiának” nevezik.

A neuropátia fájdalmas görcsöket, fascikulációkat (finom izomrángást), izomvesztést, csontdegenerációt, valamint a bőr, a haj és a körmök elváltozásait okozhatja. Ezenkívül a motoros neuropátia egyensúly- és koordinációs zavarokat, vagy leggyakrabban izomgyengeséget okozhat; a érző neuropátia érintés- és rezgészsibbadást, csökkent helyzetérzékelést okozhat, ami rosszabb koordinációt és egyensúlyt, csökkent érzékenységet a hőmérséklet-változásra és a fájdalomra, spontán bizsergést vagy égő fájdalmat vagy allodíniát (fájdalom normális esetben nem fájdalmas ingerektől, például a könnyű érintéstől); az autonóm neuropátia pedig az érintett mirigyektől és szervektől függően változatos tüneteket produkálhat, de a gyakori tünetek a rossz hólyagkontroll, a rendellenes vérnyomás vagy pulzusszám, valamint a normális izzadás csökkenése.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Egészségügy