Al-Azíz hammádida emír 1105-től haláláig.
Élete Al-Azíz azon a napon született, amikor édesapja, Al-Manszúr ibn an-Nászir 1088-ban trónra lépett. Al-Manszúr-ben hunyt el, ekkor Al-Azíz bátyja, Bádisz következett az uralkodásban. Al-Azíz édesapja uralkodása idején Algír kormányzója volt, bátyja viszont elmozdította ebből a tisztéségéből és Jijelbe száműzte. Bádisz még 1105 folyamán elhunyt, ekkor Al-Azíz ezt követően visszatért Jijelből Béjaïába, hogy átvegye a hatalmat.
Az új emír feleségül vette Makhoukh lányát, aki a híres Beni-Ouamannou törzs (egy zenata törzs) vezetője volt. Ez a házasság megújította a békét a Beni-Ouamannou törzzsel. Al-Azíz hosszú és viszonylag békés uralkodásnak örvendhetett. Szerette tudósokat meghívni, hogy meghallgassa tudományos vitáikat.
Flottájával blokád alá vette Djerba szigetét, és rá tudta venni, hogy elismerje hatalmát. Megszállta Tunézt, amíg annak kormányzója hűséget nem esküdött neki. Al-Qala`a (a Kalâa des Béni Hammad), a Hammádidák egykori fővárosának környékét az arabok meglepetésszerűen elfoglalták. Feldúlták a környéket, és a helyőrséget bezárták a városba. Abd al-Azíz Béjaïából segítséget küldött, melyet fia, Jahiá vezetett. Az arab emírek kénytelenek voltak kegyelmet kérni, melyet Jahiá meg is adott, majd visszatért Béjaïába.
1118-ban Ibn Tûmart, az Almohádok későbbi alapítója és mahdi-ja visszatért Bagdadból, ahol jogtudományt (fiqh) tanult. Állítólag találkozott al-Ghazalîval, a nagy szúfi gondolkodóval. Biztos, hogy al-Acharî teológiáját is tanulmányozta. Egy egyiptomi tartózkodás után tengerrel Mahdiába érkezett, majd Béjaïában telepedett le, ahol hevesen bírálta a helyiek erkölcstelenségét. Itt találkozott egy fiatal, lelkes férfival, Abdul-Mu'minnal (a későbbi Abd al-Mumin marokkói szultán), aki később legjobb tanítványa lett. Ibn Tûmart értesült arról, hogy Al-Azíz büntetni akarja őt, ezért elhagyta Béjaïát, és a Béjaïa völgyében élő Sanhadja törzshöz menekült. Mellalában telepedett le, ahol elkezdte terjeszteni tanait. Abd al-Azíz megpróbálta elfogni, de Ibn Tûmart védelmezői megóvták egészen addig, amíg el nem hagyta a Magreb területét.
Al-Azíz 17 évig uralkodott, és 1121-ben hunyt el 33 éves korában. Utóda fia, Jahiá lett.
Fordítás
Források Muhammad Ibn Jaldún, Abd al-Rahman b. (1854). Histoire des Berbères et des dynasties musulmanes de l'Afrique Septentrionale: (1854. 635 p.) (in French). Translated by William McGuckin de Slane. Imprimerie du Gouvernement. pp. 55. Ibn Khaldoun (trad. William Mac Guckin Slane), Histoire des Berbères et des dynasties musulmanes de l'Afrique Septentrionale, vol. 2, Imprimerie du Gouvernement, 1854, 635 p. (présentation en ligne [archive], lire en ligne [archive]), « Règne d'El-Aziz d'El-Mansour. », p. 55-56 Clifford Edmund Bosworth, The new Islamic dynasties : a chronological and genealogical manual, Edinburgh University Press, 2004, 389 p. (, lire en ligne [archive]), « The Zīrids and Ḥammādids », p. 35-36 Charles-André Julien, Histoire de l'Afrique du Nord. Des origines à 1830, Paris, Payot, coll. « Grande bibliothèque Payot », 1994 (1re éd. 1931) (), « La rupture de l'unité Çanhajienne. La Qala'a des Beni Hammad », p. 410-412 Janine et Dominique Sourdel, Dictionnaire historique de l'islam, Paris, PUF, coll. « quadrige », 2004, 1040 p. (), « Hammadides », p. 333
Kapcsolódó szócikkek Algéria uralkodóinak listája
Kategória:Hammádidák