I. Jahja hafszida szultán 1229-től haláláig. Ő volt a Hafszida-dinasztia alapítója és első uralkodója Ifriqiyában. Politikai függetlenséget biztosított államának az Almohád kalifátussal szemben, miközben megalapozta a központosított hatalmat, valamint Tunisznak kulturális és kereskedelmi központként való felvirágzását.
Élete Abu Zakariya Abu Muhammad Abd al-Wahid ibn Abi Hafs fia volt, aki az Almohádok Ifrikijai kormányzója volt. 1228-ban örökölte Gabès, majd Tunisz kormányzói posztját. Hamarosan konfliktusba került testvérével, Abd Allah-hal, aki 1224 óta irányította a térséget. Egy rövid testvérháború után Jahja legyőzte testvérét és átvette a hatalmat a Hafszidák élén, Abd Allah-t pedig visszavonulásra kényszerítette a politikai élettől. 1229-ben Jahja kikiáltotta Ifrikija függetlenségét, miután értesült róla, hogy az Almohád kalifa, al-Ma’mun elutasította Ibn Tumart tanításait. Ez a szakítás jelenti a Hafszida Szultanátus tényleges megalakulását.
Jahja több katonai hadjáratot vezetett, melyek során kiterjesztette uralmát Ifriqiyában: 1229-ben elfoglalta Konstantint és Béjaïát, 1234-ben Tripolit, 1235-ben Algírt, 1236-ban a Chelif-völgyet. 1242-ben elfoglalta Tlemcent, amelynek uralkodója ezután az ő vazallusává vált. Emellett több berber törzsszövetséget is behódoltatott, valamint elfoglalta a Sijilmassa emírséget, amelyet három évtizedig tartott fenn. Tuniszt tette meg fővárosává, amelyet politikai, gazdasági és kulturális központtá alakított. Fejlesztette a piacokat (szúk) és az infrastruktúrát, valamint számos andalúziai tudóst és menekültet fogadott be, akik a hispániai reconquista elől menekültek. Megépíttette a Kasbah mecsetet és az al-Shammāʾiyya medreszét. Diplomáciai kapcsolatokat épített ki több uralkodóval, például: a Német-római Császárság uralkodójával, II. Frigyes német-római császárral, Aragóniával, Provence-al, Languedoc-al, valamint az olasz kereskedővárosokkal (Velence, Pisa, Genova), illetve a Szicíliai Királysággal, amelynek évi adót fizetett gabona és kereskedelmi szabadság fejében. Az Almohádok elnyomó valláspolitikájával szemben Jahja engedélyezte az erőszakkal áttérített zsidók számára, hogy visszatérjenek a zsidó hitre. Újra megnyitotta a zsinagógákat, és fontos szerepet biztosított számukra a kereskedelemben és a diplomáciában. Ez a vallási tolerancia politikája jelentősen hozzájárult Tunisz virágzásához.
Jahjat a középkori tunéziai állam egyik alapítójaként tartják számon. Sikeresen megszilárdította a Hafszida hatalmat egész Ifrikijában, stabil és központosított közigazgatást hozott létre, békét és jólétet biztosított, és megalapozta azt a kulturális és vallási kisugárzást, amely uralkodása után is folytatódott. 20 éves uralkodás után 1249-ben halt meg. Halála után fia, I. Muhammad követte a trónon.
A Hafszidák családfája
Fordítás
Források Julien, Charles-André. Histoire de l'Afrique du Nord, des origines à 1830, Payot, Paris, 1994. Bakkar, Farhat Muhammad Ibrahim (2017). Les migrations andalouses vers les pays d'Afrique à l'époque hafside 625–932 AH = 1222–1474 AD, Journal des sciences et des humanités, 45. doi:10.37376/1571-000-027-005. Ibn Khaldoun, Histoire des Berbères, partie VI. Deladrière, R. (1966). Les manuscrits de Muhyī Al-Dīn Ibn 'Arabī à la Grande Mosquée Al-Zaytuna de Tunis, Arabica, 13(2), 168–172. doi:10.1163/157005866x00057. Les Juifs en Tunisie 03 : la domination arabe 1229–1543, www.hist-chron.com. Consulté le 18/06/2021. Cet article est partiellement ou en totalité issu de l’article de Wikipédia en anglais intitulé « Abu Zakariya Yahya » (voir la liste des auteurs).
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája
Kategória:1203-ban született személyek Kategória:1249-ben elhunyt személyek Kategória:Hafszidák