III. Murád tuniszi bej a Muraditák családjából 1699-től, a dinasztia utolsó uralkodója.
Élete Ali Bey volt, a dinasztia nem uralkodó tagja. Alit fivére, Muhammad tuniszi bej ölte meg, de unokaöccsét örökbe fogadta. Muhammad halála után egy másik nagybáty, Ramadan uralkodott. Ez utóbbi gyanította, hogy az ifjú Murád a hatalmának megdöntésére készül, ezért bebörtönöztette, majd megparancsolta, hogy vakítsák meg. A fiatal herceg azonban sikeresen megszökött a büntetés elől, és a Djebel Ousselat hegyvidéki területére menekült. Egy lázadócsoport élére állt, Kairouant elfoglalta, majd Tunisz felé vonult, és kiűzte nagybátyját a Bardo-palotából; később végrehajtotta kivégzését Tunisz határain kívül, és 1699. március 16-án a diwan választotta bejévé.
Hatalomra kerülve egyetlen célja az volt, hogy eltávolítsa azokat az ellenségeit, akik megpróbálták távol tartani a hatalomtól. Nagy kegyetlensége miatt, amelyet számos általa elrendelt kivégzés illusztrál, a tunéziaiak „Mourad bou bala”-nak nevezték, ahol a „bala” egy széles török szablyát jelöl. Véres és erőszakos uralkodóként emlékeznek rá; Ibn Abi Dhiaf és a kortárs krónikások többször említik kegyetlenségeit, például nagybátyjai, Muhammad és Ramadan földi maradványainak kiásását és azokra történő muskétás tüzelést, valamint ellenfelei és egész családjuk meggyilkolását. Kairouan városát, amely rosszul fogadta menekülésekor, 1699-ben a makhzen törzsei ostromolták és kifosztották. Más fronton az algériaiakat saját földjükön üldözte, és 1701-ben megtámadta Constantinet, megtorlásul az 1694-es tuniszi támadásért az algériai milícia részéről. Úgy döntött, hogy ismét megpróbálja elfoglalni Constantinet, miután a megerősítések megérkeztek; Ibrahim Cherif, helyettese, aki Isztambulból janicsárokat toborozni tért vissza, az oszmán kormány megbízásából állította meg Murád túlkapásait.
Murádot mindössze 3 éves uralkodás után, 1702. június 2-án gyilkolták meg hintójában, az oued Zarga partján, a tunéziai–algériai határ közelében, a dinasztián kívüli Ibrahim Serif által, aki átvette a hatalmat, és megsemmisítette a Muradita-dinasztiát: minden túlélő Muradita herceget meggyilkoltatott visszatérése után Tuniszba.
A Muradita-dinasztia családfája
Jegyzetek
Fordítás
Források Ibn Abi Dhiaf, Présent des hommes de notre temps : chroniques des rois de Tunis et du pacte fondamental, vol. II, Tunis, Maison tunisienne de l'édition, 1990, Nicolas Béranger, La régence de Tunis à la fin du XVIIe siècle : mémoire pour servir à l'histoire de Tunis depuis l'année 1684, Paris, Éditions L'Harmattan, 1993, 167 p. (), p. 121. Denise Brahimi, Voyageurs dans la régence de Tunis : XVIe – XIXe siècles, Carthage, Cartaginoiseries, 2008, 207 p. (, lire en ligne [archive]), p. 205. Ibn Abi Dhiaf, Présent des hommes de notre temps : chroniques des rois de Tunis et du pacte fondamental, vol. II, Tunis, Maison tunisienne de l'édition, 1990, p. 89.
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája
Kategória:Muraditák Kategória:1680-ban született személyek Kategória:1702-ben elhunyt személyek Kategória:Tuniszi bejek Kategória:Meggyilkolt uralkodók