Ibrahim Serif dinasztián kívüli tuniszi bej 1702–1705-ben, a Muraditák és Huszajnidák uralkodása között.
Élete A tunéziai Muradita bejek helyettese volt; néha a szpáhi lovasság aghájának, azaz a török milícia lovasainak vezetőjének, máskor pedig a janicsárok aghájának számított, akik a Muradita hercegek szolgálatában álltak. Egy janicsárok toborzására irányuló isztambuli küldetés során értesült arról, hogy háború tört ki III. Murád tuniszi bej és az algériai dey között. Mivel III. Murád ellenőrizhetetlenné vált, az oszmánok parancsot adtak Ibrahimmak, hogy térjen vissza Tuniszba és tartóztassa le őt. A hadjárat kezdetén, az oued Zarka közelében Ibrahim Serif egy pisztolylövéssel megsebesítette III. Murádot, mielőtt a herceget más helyettesei megölték volna. Ibrahim Serif visszatérése után Tuniszba meggyilkolta a Muradita-dinasztia minden hercegét — Muhammad tuniszi bej két fiát, valamint Hammúda tuniszi bej egy unokáját és annak négyéves fiát —, hogy megszerezze a hatalmat.
A janicsár milícia bejjé kiáltotta ki, így ő lett az első uralkodója, aki egy évszázad óta nem a Muradita-házból származott. Az oszmánok a háború megszűnéséért cserébe pasa címet is adományoztak neki, majd később a tunéziai diwan választása révén dey-vé vált. Bár egyszerre viselte a tunéziai tartomány minden vezetői tisztségét, nem tudta helyreállítani a rendet a lázadások és a Muraditák távozása óta fennálló zűrzavar után. Az algériai dey ellen a Kef-i csatában 1705. július 8-án elszenvedett veresége után elfogták, és Algírba szállították. Ez nyitotta meg az utat egy új család, a Huszajnidák felemelkedése előtt: a szpáhi lovasság aghája, I. Huszajn Bey 1705. július 10-én tért vissza, és ezen a napon kiáltották ki Tunisz bejévé.
Ibrahim, miután Algírban szabadon engedték, megpróbált visszatérni Tuniszba, hogy bosszút álljon és visszaszerezze a hatalmat, de Huszajn parancsára meggyilkolták visszatérés közben, Ghar El Melh közelében. Síremléke a város erődítménye lábánál található.
Fordítás
Források Azzedine Guellouz, Abdelkader Masmoudi et Mongi Smida, Histoire générale de la Tunisie, t. III : Les Temps modernes, Tunis, Société tunisienne de diffusion, 1983, p. 164. Ibn Abi Dhiaf, Présent des hommes de notre temps : chroniques des rois de Tunis et du pacte fondamental, vol. II, Tunis, Maison tunisienne de l'édition, 1990, p. 115.
Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája
Kategória:1640-ben született személyek Kategória:1705-ben elhunyt személyek Kategória:Tuniszi bejek Kategória:Meggyilkolt uralkodók