bélyegkép|A török nyelv ragozó voltára egy hangos példa: Doğum günün kutlu olsun (Boldog születésnapot):• doğum (születés)• gün (nap)• -ün (tiéd)• kutlu (boldog)• ol- (lenni)• -sun (felszólító mód jele E/3) A török nyelvtan, akárcsak a magyar, ragokra, toldalékokra épül (agglutináló nyelv), melyek minden esetben igazodnak a szó hangrendjéhez, azaz az utolsó szótag magánhangzójától függenek. A főnévragozás hat esetet ismer (alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, közelítő/részes eset, helyhatározó eset és távolító eset). A török nyelv a hagyományos három igeidő (és azok folyamatos alakjai) mellett használja még a régmúlt és a bizonytalan múlt fogalmát is. A török mondatok szórendje általában alany-tárgy-állítmány (Ali Burcu'yu seviyor – Ali Burcut szereti).
Hangtan Ábécé
A török nyelv leírásához az arab ábécét használták a 13. századtól egészen 1928. november 28-áig, amikor Mustafa Kemal Atatürk hivatalossá tette a latin (európai) írást. A latin ábécé kiegészül a pont nélküli i-vel (ı), valamint a ç ğ ş ö ü betűkkel.
A török ábécé fonetikus, azaz úgy írjuk, ahogy olvassuk, de előfordul benne néhány kivétel.
Betűi:
a b c ç d e f g ğ h i ı j k l m n o ö p r s ş t u ü v y z A B C Ç D E F G Ğ H İ I J K L M N O Ö P R S Ş T U Ü V Y Z Magas (elöl képzett) magánhangzók: e, i, ö, ü Mély (hátul vagy középen képzett) magánhangzók: a, ı, o, u A török nyelvben van egy magánhangzóbetű, ami csak arab eredetű szavakban fordul elő: â (ejtése mint a magyar á, vagy az előtte álló mássalhangzót palatalizálja). Általában "sima" a-ként írják, de mivel néhány esetben az adott szó jelentését megváltoztatja, használata előfordul, pl. hala – nagynéni, hâlâ – még. A hâlâ szóban mind a kétféle kiejtése megnyilvánul, az első â a magyar á-hoz hasonló, míg a második rövidebb, de az előtte álló l-t palatalizálja. Régebben használatos volt még az î betű is, ami a hosszú [í] hangot jelölte, például a resmî 'hivatalos' szóban, de ma már nem használják hivatalosan.
A betűk kiejtése példákkal:
ç [cs]: çok [csok] 'sok' c [dzs]: can [dzsan] 'lélek' e Szótagvégi /m, n, l, r, z/ előtt a magyar e-nél nyíltabb /æ/ (ben 'én', gel 'gyere'), eɡyébként a magyar e-nél zártabb /e/ (beni 'engem', gelin = 'jöjjön <Ön>') ı Ajakkerekítés nélküli u, IPA-jele az /ɯ/. Ahogy az u az ü veláris (hátul képzett) párja, az ı az i veláris párja. Például: sıfır = nulla. Hasonló, de nem hátul, hanem középen képzett (centrális) hang az orosz ы („jerü”), a lengyel y, illetve a román nyelv â, ill. î betűvel jelölt hangja, melyeknek IPA-jele az /ɨ/. j [zs]: jeton [zseton] 'zseton' r Magánhangzó előtt mint a magyar r: para 'pénz', szótaɡ végén lágyabban, az anɡol r-hez hasonlóan ejtik [ɹ]: arkadaş [arkadas] 'barát'; szó elején és végén pedig réshanggá is válhat: szó elején ez a réshang zöngés [ɾ̝]: resim 'kép', szó végén pedig zöngétlen [ɾ̝̊]: onlar 'ők' s [sz]: masal [maszal] 'mese' ş [s]: şu [su] 'az <mutató névmás>' ğ Magas magánhangzó után halvány [j]: eğer [ejer] 'ha' Mély magánhangzó után néma: ağaç [aacs] 'fa', s ha ilyenkor szótagzáró helyzetben van, megnyújtja az előtte álló magánhangzót (pótlónyúlás): oğlu [ólu] 'a fia' v Labiodentális (a felső fogsor és az alsó ajak közelítésével képzett) félhangzó [ʋ]: Avrupa [kb.: avrupa] 'Európa', zöngétlen mássalhangzó után [v]: cetvel [dzsetvel] 'lista' y [j]: yağmur [jámur] 'eső'; nyomatékos ejtés esetén zöngés réshang: [ʝ]
A k, g, l ejtése magas magánhangzó előtt/után, valamint â betű előtt enyhén jésített (palatalizált), vö. magyar király, gitár. Példák: köpek 'kutya', gelmek 'jönni', hâlâ 'még mindig'. Az l ejtése egyéb esetben velarizált, pl. kolay 'könnyű', bulmak 'találni'. A q, w, x betűk hiányoznak a török betűkészletből. Az itt fel nem sorolt betűk kiejtése nagyjából megegyezik a magyarral.
Magánhangzók A török magánhangzók
A toldalék magánhangzójának a szó utolsó szótagjában lévő magánhangzóhoz kell illeszkednie.
ada ⇔ ada-da
ev ⇔ ev-de
A toldalékok két csoportra oszlanak: kétalakú (-a/-e) négyalakú (-i/-ı/-ü/-u) kétalakú toldalékok szabálya: e típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: e, i, ö, ü (Például sizin+le 'veletek/önnel') a típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: a, ı, o, u (Például yıldız+lar 'csillagok') négyalakú toldalékok szabálya: i típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: e, i ü típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: ö, ü ı típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: a, ı u típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: o, u
Mássalhangzók
Mássalhangzó fonémák a török nyelvben Ajakhang(Bilabiális) Ajak-foghangLabiodentális) Dentális Fogmeder-hang(Alveoláris) Poszt-alveoláris Elő-szájpadlás(Palatális) Utó-szájpadlás(Veláris) Gégehang(Glottális)Zárhang(Plozíva) p b t d c k gOrrhang(Nazális) m nRéshang(Frikatíva) f v s z hZár-réshang(Affrikatíva) Legyintőhang(Flap) Közelítőhang(Approximáns) j Nyelvoldali-közelítőhang(Laterális-approximáns) l
A török nyelvben vannak olyan mássalhangók amelyek után a ragok megváltoznak. Ezek a mássalhangzók: ç, f, h, k, p, s, ş, t.
Memoriter: Fa paşa çok hasta = Fa pasa nagyon beteg.
Utánuk a toldalék d mássalhangzója t-vé, a c pedig ç-vé alakul.
ev-de = házban
garaj-da = garázsban
kapı-cı = portás
DE
çiçek-te = virágban
kitap-ta = könyvben
çiçek-çi = virágárus
Magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt 4 szóvégi mássalhangzó megváltozik
k → ğ çocuk (gyerek) çocuğ-um (gyerekem)
p → b kitap (könyv) kitab-ım (könyvem)
t → d dert (bánat) derd-im (bánatom)
ç → c ağaç (fa) ağac-ım (fám)
A magánhangzóval kezdődő toldalékok y kötőhanggal kapcsolódnak a magánhangzóra végződő szavakhoz
kutu-y-u = dobozt
Ankaralı-y-ım = ankarai vagyok
Kivétel: Ha a szó birtokos eset után kap tárgyesetet, és a birtokos rag magánhangzóra végződik, a kötőhang nem y hanem n lesz:
Onun araba-sı-n-ı (arabasını) gördüm = Az ő autóját láttam
Főnév
Jellegzetességek:
A török főneveknek nincs nyelvtani nemük. Az eredeti török szavak vagy magas, vagy mély hangrendűek. A szótövek végéhez illesztett ragjaikkal, képzőkkel, jeleikkel ugyanúgy bánnak, mint mi, sőt ezek is a miénkhez hasonlóan szigorúan hangrendileg illeszkednek a tőszó magánhangzójához. Kerülik a mássalhangzó torlódásokat, különösen a szavak elején, például: a spor 'sport' ejtése sıpor; ez a szokás tulajdonnevek ejtésénél is: Stuttgart városának nevét a törökök Sututtgart-nak ejtik. Hangrendi okok miatt gyakran alkalmaznak toldalék hangokat ragilleszkedéseknél, például: Yabancı-y-ım. 'Idegen vagyok.' A többes számot a magyarhoz hasonlóan csak akkor használják, ha az a mondatbeli összefüggésből másképp nem derül ki. (Két fiú, de: A fiúk játszanak). A tulajdonnevekhez a ragok egy aposztróffal kapcsolódnak: Ali'nin 'Alié'.
A főnevek többes száma A török nyelvben a főnevek többes számát a -lar/-ler többes jel fejezi ki, de sokkal ritkábban használják, mint a magyarban.
A többes jel a magánhangzó harmónia törvényei szerint kerül a főnév végére:
ev-ler = házak
kitap-lar = könyvek
Akárcsak a magyarban, ha számnév párosul a főnévhez, a többes szám jele elmarad:
İki kitap = két könyv
Főnévragozás A főnév ragozható, azaz a mondatbeli szerepétől függően ragokat kap. A főnévragozásnak 6 esete van a törökben. alanyeset tárgyeset birtokos eset közelítő/részes eset helyhatározó eset távolító eset
Az esetragok természetesen itt is a magánhangzó harmónia elvei szerint illeszkednek. A magánhangzóra végződő névszók tárgy és közelítő esetében a szó és a rag közé egy y kerül, birtokos esetben pedig n hangot kötünk.
Természetesen a többesjellel és a birtokos személyragokkal együtt is állhatnak esetragok, ilyenkor a sorrend a magyarhoz hasonlóan személy-eset, szemben például a finn nyelvvel, amelyben eset-személy a használatos sorrend.
Alanyeset Alanyesetben a főnév megegyezik az első szótári alakkal, ilyenkor nem járul hozzá semmilyen esetrag. Ettől függetlenül a többes szám jelét és a birtokos személyragokat felveheti. Ev güzel = A ház szép Ev-ler güzel = A házak szépek Ev-im güzel = A házam szép Ev-ler-im güzel = A házaim szépek
Tárgyeset Csak akkor használjuk ha a tárgy határozott Gazete okuyorum = Újságot olvasok
A mondat értelme általános, mert mindegy, milyen újságot olvasok.
DE Gazete-y-i okuyorum = Olvasom az újságot
A mondat értelme határozott, mivel konkrét dologról van szó.
A tárgyeset jelei: (y)-i/-ı/-ü/-u
Birtokos eset A birtokos esetet a birtokviszony kifejezésére használjuk. Kim-in bu kitap? = Kié ez a könyv Ali'n-in... = Alinak a ...-ja/-je Gül'ün... = Gülnek a ...-ja/-je A birtokviszony kifejezésekor a birtokost jelölő szót birtokos esetbe tesszük a birtok pedig harmadik személyű birtokos személyragot kap. Gül'ün kitab-ı = Gül könyve Ali'n-in araba-sı = Ali autója A birtokos személyragozás esetében két rendhagyó alakot kell megjegyezni: su víz birtokos e: su-y-u cami dzsámi birtokos e: cami-i Például: portakal suyu = narancslé Beyazit camii = Bejazit dzsámi, A birtokos eset ragjai: (n)-in/-ın/-ün/-unNem használunk birtokos esetet, ha a birtokos általános, tehát a tárgyesetre emlékeztet.
evin damı – a ház teteje. ev damı – háztető evin bahçesi – a ház kertje Gülbaba Bahçesi – Gülbaba-kert
Részes/közelítő eset A helyhatározós szerkezetekben a jelzett szó felé való irányultságot, cél felé való mozgást fejez ki. (A magyarban ezek a toldalékok a -hoz/-hez/-höz; -nak/-nek; -ba/-be; -ra/-re)Ev-e gidiyorum = Haza megyek
Ankara'y-a gidiyorum = Ankarába megyek
A részes és közelítő eset ragjai: (y)-a/-eLényegében megfelel annak a magyar -a, -e toldaléknak, amely az "ide" és "oda" szavak végén találhatóak.
Eszközhatározós eset
A kivel?, mivel? kérdésre adott válaszban a török nyelv jelet használ, mely a szótól elkülönülve vagy azzal összevonva is használható.
Az eszközhatározós eset jele: ile / -la/-le (ha magánhangzóra végződik a szó, kiejtéskönnyítő y kerül a szótő és a jel közé)Ali ile / Ali'yle = AlivalYağmur ile / Yağmur'la = Yağmurralkalemle = tollal
Ha névmásokkal használjuk, a névmást birtokos esetbe kell tenni emellett. például ő-o: vele-onunla (birtokos eset: onun)
Az ile szócska és értelemben is használatos: Ali ile Zeynep eve döndü. = Ali és Zeynep hazamentek. Ilyenkor nem lehet összevonni a szótővel.
Helyhatározós eset Arra a helyre utal, ahol valaki vagy valami tartózkodik (mozgás nélkül). A magyarban ezek a toldalékok a következők: -ban/-ben; -on/-en/-ön; -nál/-nél.
A helyhatározós eset ragjai: -da/-de vagy a ç, f, h, k, p, s, ş, t után -ta/-te. Lényegében megfelel annak a magyar -t ragnak, amely az "itt" "ott" és "Pécsett" szavak végén használatos.
ev-de = a házban istasyon-da = az állomáson Efes'te = Efesben koltuk-ta = fotelben Mustafa'da = Musztafánál
Távolító eset A távolító eset ragjai: -dan/-den vagy ç, f, h, k, p, s, ş, t után -tan/-ten. Lényegében megfelel annak a magyar -nan, -nen ragnak, amely az "innen" és "onnan" szavak végén található.
İstanbul'dan = Isztambulból Ev-den = a házból Kars'tan = Karszból Mehmet'ten = Mehmettől
Ez az eset főnévi igenévvel is használható, ilyenkor -ás/-és végű főnévként fordítjuk:Gez-mek-ten yorgunum = Fáradt vagyok a gyaloglástól Névmások Mutató névmások Ha a tárgy vagy a személy pontosan meg van határozva, akkor mutató névmással is fordíthatjuk a magyar határozott névelőt.
A törökben három mutató névmás létezik: bu ez (legközelebbi) şu ez (közeli) o az (távoli) Ezek a névmások a főneveket is helyettesítik: Bu araba benim, şu senin. = Ez az autó az enyém, az a tied.
A mutató névmások ragozása
Alanyeset Tárgyeset Birtokos eset Részes eset Helyhatározós eset Távolító eset bu bunu bunun buna bunda bundan şu şunu şunun şuna şunda şundan o onu onun ona onda ondan
Személyes névmások ben én sen te o ő biz mi siz ti onlar ők
A személyes névmások ragozása