Ain Szifni (arabul عين سفني, kurd nyelvű változata ئێسفنێ (ejtsd Êszivnê), szír nyelven ܥܝܢ ܣܦܢ̈ܐ (ejtsd ’Aïn Szappāné), angol és francia átírásokban Ain Sifn, Ayn Sifni, Ainsefni, AinSiphni más néven Sékhán (kurd nyelven شێخان (Şêxan, Sheikhan), angol átírásban Shekhan, város Észak-Irakban, a Ninivei-fennsíkon, az azonos nevű Sékhán alkörzet székhelye, Ninive kormányzóságban. 2003-ban kurd csapatok elfoglalták, azóta Észak-Irak vitatott hovatartozású területeihez sorolják.
Lakosságának túlnyomó része a jezidi etnikumhoz tartozik, akik a kurd nyelv kurmandzsi változatát beszélik. A város a jeziditák vallási elöljárójának, a Baba sejknek székhelye.
Neve
A város ősi kurd nyelvű nevét (Sékhán) a „sejk” (szent ember, vallási vezető) szó többes számából vezetik le, jelentése „szent emberek lakóhelye”. A jezidik nagyománya szerint Sékhán jelentése „két sejk”. Eszerint a városnév arra utal, hogy Abdul Kadir Giláni sejk, a Kadiri vallási rend alapítója és Adi ibn Muszáfir sejk, az Adavijja rend alapítója azon a helyen találkoztak egymással, ahol később Sékhan városa keletkezett.
A város arab nevét (Ain Szifni) az Ain asz-Szafīna (عين السفينة) helynévből származtatják, és arra a jezidita hagyományra utal, hogy Noé bárkáját ezen a helyen építették. Az Ain Szifni nevet Austen Henry Layard angol utazó és régész 1850-ben említi egy jelentésében.
Történelme
A jezidik hagyománya szerint Ain Szifni a bibliai Noé lakóhelye volt, és itt készült el Noé bárkája is. Ain Szifni nevének első írsos említése i. sz. 576-ból származik, amikor a települést a Keleti (nesztoránus/káldeus) Keresztény Egyházhoz tartozó egyházmegyéjeként írták le, melynek korabeli püspöke, Bár Száhde, részt vett a Keleti Egyház szinódusán, melyet Kteszifoni Ezékiel pátriárka (catholicos) hívott össze. A város ekkor Béth Rusztáka (Bēth Rustāqa) egyházkerület központja volt, amelyet később, a 8. század végén – a Szír ortodox egyház területi terjeszkedése miatt – átcsatoltak Marga (Marghā) keleti szír egyházmegyéhez.
Ain Szifni lakóinak többsége valószínűsíthetően keresztény maradt a 13–14. századig. Úgy tudjuk, hogy a jeziditák által szentként tisztelt Ali Khamze sejk mauzóleuma 15. század folyamán épült.
Az első világháborúban az Oszmán Birodalom történelmi Hakkari tartományának területén elkövetett asszír népirtás után a Baz törzshöz (klánhoz) tartozó keresztény asszír menekültek települtek Ain Szifnibe, az őslakos iraki jeziditák és zsidók mellé.
A brit mandátum időszakában, 1924. december 16-án megszerveztékAz Aif Szifni közogazgatási körzetet.
bélyegkép|jobbra|Az 1933-as szimelei népirtás területe (Shekhan = Ain Szifni)
Röviddel a független Iraki Hásimita Királyság kikiáltása után, 1933-ban a város keresztény–zsidó lakosságát újabb támadások érték az iraki királyi hadsereg és kurd fegyveres milíciák részéről, a Dahúk tartomány területén elkövetett szimelei népirtási akciók keretében.
1961-ben mintegy 180 káldeus katolikus lakott a városban. Ebben az évben a káld katolikus egyház új Mar Juszif (Szent József) templomot épített, egy 1946–1948 között épült régi temploma helyére.
A kurdisztáni olajkincs miatt a város és környéke az iraki központi kormány és a kurd autonómiáért küzdő erők harcainak színterévé vált. 1975-ben Szaddám Huszein alelnök – a Baasz Párt erőszakos észak-iraki arabizációs programja keretében – kiegyezett Mohammad Reza Pahlavi iráni sahhal, aki területi engedmények fejében megszüntette az iraki kurdok támogatását. Iraki kormánycsapatok bevonultak a Kurdisztán területére. A hadművelet keretében a kurd lakosságot erőszakkal elűzték vagy áttelepítették kormányzati ellenőrzés alatt álló arab-lakta területekre. Ain Szifni jezidita lakosságát a török határ közelébe, a Dahúk kormányzóságban fekvő Mahad város környékére deportálták, újonnan épített rezervátumokba, hivatalos szóhasználat szerint „modellfalvakba”. Az elűzöttek helyére arabokat és kormányhű kurdokat telepítettek.
2003. március 24-én az Irak elleni nemzetközi invázió idején a városban az iraki hadsereg 108. gyalogezredének két zászlóalja állomásozott. Az amerikai légierő csapásokat mért az Ain Szifniben fekvő katonai állásokra. Egy héttel később, április 6-án amerikai hadsereg Különleges Erőinek csoportjai és a Pesmerga 300 kurd katonája levrte az iraki védőket, és mindössze egy főnyi saját veszteség árán elfoglalta a várost. Szaddám Huszein iraki elnök hatalmának megdöntése után a betelepített arabok elmenekültek Ain Szifniből. Az elüldözött jezidi lakosság visszatért lakóhelyére.
Ain Szifni az Iraki Kurdisztán területén kívül fekszik, de a 2003-ban bevonult kurd csapatok azóta is megszállva tartják. A várost Észak-Irak vitatott hovatartozású területeihez sorolják. Lakossága a jezidi nyelvi–vallási etnikumhoz tartozik. Vallási elöljárójuk, a Baba sejk, Ain Szifniben él.
A 2005. januári iraki parlamenti választás idején a Kurdisztáni Demokrata Párt megakadályozta, hogy szavazóurnákat vigyenek Ain Szifnibe, így biztosítva, hogy a jezidi többségű lakosság ne tudjon szavazni.
A várost a Kurd Regionális Kormány magáénak tekinti. 2007 szeptemberében a Kurd Regionális Kormány (KRG) koncessziós szerződést kötött a dallasi Hunt Oil Company olajtársasággal, az Ain Szifni környéki olajmezők kiaknázására annak ellenére, hogy a város és környéke nem tartozik a KRG „felségterületéhez”. A kitermelést a bagdadi kormány törvénytelennek nyilvánította. (regisztrációt igényel) A vitatott koncesszió keretében az Ain Szifni-i mezőn kitermelhető kőolaj mennyiségét 900 millió hordóra becsülik.
Vallások Az Iszlám Állam támadása előtt a lakosság 80%-uk jezidita, 10%-uk keresztény és 10%-uk muzulmán volt. A jezidi nyelvi–vallási etnikum vallási elöljárója, a Baba sejk, más néven a jezidita emír Ain Szifniben élt. A Iszlám Állam offenzvája idején Tahszín Szaid volt a jezidták emírje, aki Németországba menekült,ott hunyt el. Észak-Irak felszabadítása után, 2019 februárjában testét hazahozták Ain Szifnibe, itt temették el.
A városban található a Káld katolikus egyház Mar Juszef (Szent József) temploma és az ősi keleti-arámi egyház Mar Gewargis (Szent György) temploma.
A városban hét jezidita vallási épület található, köztük Alî Khamsze sejk és Hantukh sejk mauzóleumai és Adi ibn Muszáfir sejk szentélye, Nisingaha Peroz és Mus’allah sejk szentélye.
Lakossága 2013-ban a város lakosságát becsülték. 2014 augusztusában, az Iszlám Állam észak-iraki offenzívja idején a lakosság zöme elmenekült. Csupán 500 ember maradt vissza a város védelmére, Mámo al-Bagszri polgármester vezetése alatt.
2014 novemberében a város humanitárius segélyt kapott az Asszír Segélyszervezettől (Assyrian Aid Society). 2017 októberében a városnak 560 asszír lakosa volt (140 család). 2018 júniusára a városban mér csak 200 család lakott. 2018 novemberében az Ain SZifni-i menekülttábor, ahol jezidi menekültek laktak, súlyos esőzés és áradás sújtotta.
Jegyzetek
További információ
Kapcsolódó szócikkek Jeziditák (jezidik), vallási-etnikai népcsoport a Közép-Keleten Jeziditák Irakban, iraki jezidik Jezidikán (Ezidkhan), a jezidi etnikum történelmi szállásterületeinek összessége Baba sejk, a jeziditák vallási elöljárója Asszír népirtás Szindzsári mészárlás
kategória:Irak települései kategória:Kurdisztán kategória:Irak történelme