A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára (MNL NVL, 2012 előtt Nógrád Megyei Levéltár, NML) Magyarország állami levéltárainak egyike, Nógrád vármegye hivatalos levéltára, a vármegye és a megyeszékhely Salgótarján egyik legfontosabb közművelődési é történetkutatási intézménye. 2012 óta a Magyar Nemzeti Levéltárhoz tartozik, mint annak területi illetékességű tagintézménye.
Székhelye és kutatóterme 2015 óta Salgótarjánban, az Ady Endre út 3/c szám alatt található, de van egy kutató- és ügyfélszolgálattal rendelkező, különálló részlege Balassagyarmaton, illetve egy harmadik telephelye Bátonyterenye-Bolyókpusztán is.
Története Nógrádban a nemesi vármegyei időszakából fennmaradt iratokat, jegyzőkönyveket hosszú időn keresztül a vármegye választott tisztségviselő – leginkább az alispánok vagy jegyzők – őrizték, s ők is vitték magukkal azokat szükség szerint a megye közgyűléseire. Utóbbiakat 1544 előtt Balassagyarmaton tartották, de a török terjeszkedése miatt egyre északabbra fekvő településekre helyezték át a gyűlések helyszínét. Az elsődleges veszély csökkenésével e tanácskozások hosszabb időn át Füleken, később Losoncon zajlottak.
A vármegye korai, a 17. század előtti iratanyaga kétszer, 1596-ban és 1682-ben is gyakorlatilag elpusztult, a térségben zajló hadi események következtében. A török kiűzését követően is csaknem egy évszázadot kellett még várni arra, hogy 1763-ban felépüljön a vármegye első székháza Szügyben. Átadásakor úgy vélték, hogy ott a fokozatosan gyarapodó iratanyag elhelyezése is tartósan biztosítható lesz, ám a férőhelygondok miatt már alig húsz évvel később, 1785-ben költözni kényszerült a megye vezetése.
Az új székhely Balassagyarmat lett, ott talált új otthonra a levéltár is. Ez tartósabb elhelyezésnek bizonyult, olyannyira, hogy amikor az elöljáróság 1796-ban elhatározta egy teljes állású archivarius foglalkoztatását, megválasztásakor kötelezték őt a városban való állandó helyben lakásra. A balassagyarmati vármegyeháza azzal a szerencsés adottsággal is rendelkezett, hogy ott folyamatosan volt mód az iratok gyarapodásával párhuzamosan az elhelyezésükre szolgáló hely bővítésére.
A második világháború utolsó időszakában a megyeházát kényszerűségből hadikórházi célokra vették igénybe, így a levéltárat is gyorsan ki kellett költözni onnan; az ideiglenes elraktározás során azonban az iratanyag – különösen a polgári korszak irategyüttese – súlyos csonkolódást szenvedett el. Ezt, illetve az elhelyezés komoly nehézségeit felismerve – tekintetbe véve a levéltári szakterületen 1950-ben, törvényileg bevezetett jelentős változtatásokat is – a Levéltárak Országos Központja (LOK) 1951-ben ideiglenesen megszüntette a megye levéltárát, és a teljes iratanyagot a Pest megyei társintézmény őrizetébe utalta. Itt indult meg az iratok szakszerű feldolgozása, rendezése és jegyzékekkel való ellátása.
Az 1960-as évek elejére már a Pest Megyei Levéltárnál is állandósulni kezdtek a férőhelygondok, ezért napirendre került a Nógrád megyei levéltári anyag hazaköltöztetése. Ez a következő időszakban meg is indult, 1968-ra pedig be is fejeződött: a levéltár ekkor Salgótarjánban, a korábbi bányakórházi épületben kapott helyet. A helyszűke azonban itt is hamar felütötte a fejét, így már 1974-ben fióklevéltár nyílt Balassagyarmaton, a volt megyeháza épületében.
Bár Salgótarjánban és Balassagyarmaton is történtek bővítések az 1990-es évek elején, a raktárak szűkössége ezek ellenére is mindkét városban visszatérő gond maradt. Salgótarjánban minőségi változás az ezredfordulón történt, amikor befejeződött egy, az addigi épülethez kapcsolódó emeletes rész raktárrá való átalakítása. Az is látszott azonban, már abban az időben is, hogy ezzel a bővítéssel is csak kb. 15 évre oldódtak meg a levéltár férőhelygondjai.Bemutatkozás mnl.gov.hu, hozzáférés: 2025. december 24.
Jelenleg használt központi épületét 2015. augusztus 28-ával vette használatba a levéltár. A háromemeletes, több mint 1200 négyzetméter alapterületű épületegyüttes a magyar állam, az Európai Unió és a Nemzeti Kulturális Alap közös beruházásában elvégzett, 234 millió forint összértékű felújítással nyerte el mai megjelenését. A korábban a hadkiegészítő parancsnokság által használt ingatlan átépítése során oktató- és kutatóterem létesült, mintegy ötezer iratfolyóméternyi irat elhelyezésére alkalmas raktárat és restaurátor-műhelyt alakítottak ki. Tágasabbá, világosabbá váltak az épület kutató- és munkaszobái, valamint új közösségi terek is létrejöttek.
Díjak, elismerések A levéltár által elnyert díjak
A levéltár munkatársai által elnyert főbb díjak Pauler Gyula-díj: Tyekvicska Árpád korábbi igazgató (2018) Szabó Ervin-emlékérem: Schneider Miklós igazgató (1978)
Nevezetesebb munkatársai, vezetői Á. Varga László (igazgató 1982?–1999 között) Kosján László Niedermann Imre Péczely Ödön Schneider Miklós Tyekvicska Árpád (igazgató 1999–2014? között)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyarország levéltárai