Kapiller Imre (Szombathely, 1953. augusztus 28. – 2018. szeptember 12.) Pauler Gyula-díjas magyar levéltáros, népművelő, Zala megyei helytörténeti kutató.
Élete Szombathelyen született 1953. augusztus 28-án, 1971-ben érettségizett a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban, majd 1974-ben a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben szerzett diplomát népművelő-könyvtáros szakon. 1974. október 1-től három hónapon át a Zala Megyei Könyvtár zalaegerszegi központjában dolgozott, ott szívta magába a könyvek iránti tiszteletet és szeretetet, ami azután élete végéig elkísérte.
1975. január 1-jével a Zala Megyei Levéltár munkatársa lett, ahol előbb segédlevéltárosi, majd 1984-től levéltáros-népművelői beosztást töltött be. A levéltárosi és történészi szakmai ismereteket a gyakorlatban, főként dr. Degré Alajos, a levéltár korábbi igazgatója mellett sajátította el. Az intézményben eltöltött évtizedek alatt beható ismereteket szerzett az ott őrzött iratokról és a levéltári anyag sokoldalú felhasználásának lehetőségeiről. Később, egészen nyugalmazásáig a levéltár kutatószolgálatát vezette.
Kreativitását saját kutatásai során és a levéltár közművelődési funkciói kapcsán is szerteágazóan hasznosította. Eleinte főként a vármegye 18–19. századi művelődés- és társadalomtörténetét, valamint Zalaegerszeg mezőváros történetét kutatta; hasonló témakörökben 1983-tól kezdve közel ötven publikációja jelent meg levéltári évkönyvekben, tanulmánykötetekben és szakmai folyóiratokban. Az előbbiek mellett lexikonokba is írt szócikkeket, és ismeretterjesztő írásokat tett közzé, leginkább a Zalai Hírlapban.
A rendszerváltást követően, Csomor Erzsébet levéltáros kollégájával együtt nekilátott az 1956-os forradalommal kapcsolatos zalai dokumentum-anyag feltárásának és feldolgozásának. munkájuk eredményeként később négy kötetben adták közre a megye legfontosabb ’56-os dokumentumait, kiegészítve a térségi események kronológiájával és az azokhoz kapcsolódó életrajzi adattárral. E munkásságát Göncz Árpád köztársasági elnök 1999. október 23-án Nagy Imre Emlékplakett adományozásával ismerte el.
Elősegítette jó néhány településtörténeti monográfia megszületését; szerzői és szerkesztői minőségben is közreműködött a Száz Magyar Falu Könyvesháza című millenniumi könyvsorozat zalai köteteinek elkészítésében. Több könyvet szerkesztett a levéltár Zalai Gyűjtemény című kiadványsorozatában, ő élesztette újjá a Zalaegerszegi Füzetek címet viselő várostörténeti könyvsorozatot.
A rendszerváltás idején politikai szerepet is vállalt, néhány évig Zalaegerszeg önkormányzati képviselője volt, bizottsági tagként pedig még azután is igyekezett szolgálni a közösséget. Tudományszervezőként több történeti konferencia és emlékülés kezdeményezése, illetve szervezése kötődik a nevéhez; ugyanígy több kiállítás megvalósításában is részt vett. Hosszú időn át végzett kiemelkedő teljesítményéért 2009. augusztus 20-án átvehette a szakma legrangosabb elismerését, a Pauler Gyula-díjat.
63 évesen, 2016. augusztusában vonult nyugdíjba, de azután is aktív szellemi munkát végzett; élete végéig kutatott, előadásokat tartott, tanulmányokat és cikkeket írt Zalaegerszeg, valamint Zala megye történetéről.
Emlékezete 2024. januárja óta emléktábla őrzi az emlékét egykori munkahelye, a Zala Vármegyei Levéltár épületében; az emléktábla Béres János zalaegerszegi szobrászművész alkotása.
Jegyzetek
Források Molnár András: Kapiller Imre 1953–2018. Emlékezés Kapiller Imre zalai levéltárosra, hozzáférés: 2026. január 4. Elhunyt Kapiller Imre, nyugalmazott zalai levéltáros Archívportál.hu, 2018. október 5.; hozzáférés: 2026. január 4.
Kategória:A Zala (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:1953-ban született személyek Kategória:2018-ban elhunyt személyek Kategória:Pauler Gyula-díjasok