Martin Börje Kragh (Danderyd, 1980. augusztus 9. – Hägersten, 2026. július 23.) svéd közgazdász, kutató, aki az orosz és kelet-európai gazdaságra, politikára és történelemre szakosodott. A Svéd Nemzetközi Ügyek Intézete Kelet-európai Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese és az Uppsalai Egyetem Orosz és Eurázsiai Tanulmányok Intézetének docense.
Élete 2009-ben doktorált gazdaságtörténetből a Stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetemen, disszertációjának témája a Szovjetunió munkaerőpiaca az 1940-es és 1960-as évek között. 2016-ban docens lett az Uppsalai Egyetem Orosz és Eurázsiai Tanulmányok Intézetében. Tagja a Sverker Åström Alapítvány a Svéd-Orosz Kapcsolatok Előmozdításáért igazgatótanácsának, a Svéd Intézet Átláthatósági Tanácsának, valamint 2012 és 2016 között a Transparency International svédországi fiókjának igazgatótanácsában is tag volt. 2015 óta a Svéd Intézet Oroszország és Eurázsia Programjának vezetője, 2021 óta pedig az intézet Kelet-európai Tanulmányok Központjának helyettes vezetője.
Kragh 2013 óta rendszeresen ír a Svenska Dagbladet kulturális rovatába, elsősorban kiemelt cikkeket publikálva. Ír a Nemzeti Enciklopédiának is. Han skriver även för Nationalencyklopedin. Kraghot más kutatók és újságírók „az ország egyik legkiemelkedőbb oroszország szakértőjeként”, valamint „Svédország egyik legkiemelkedőbb és leghitelesebb elemzőjeként az oroszországi politikai és gazdasági fejlemények terén” jellemezték.
Tudományos publikációi (2025) közel 600 hivatkozással és 12-es h-indexszel rendelkeznek a Google Scholar adatai szerint.
Média Kragh-ot gyakran idézi a svéd média Oroszországgal, Kelet-Európával és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, mint például az SVT Agenda, a Studio Ett a Sveriges Radio P1-en, a Dagens Nyheter és a TT. Profilja szerepelt többek között a Dagens Nyheterben, az UNT-ben és a Fokus magazinban, valamint a finn YLE újságírója, Jessikka Aro Putinin trollit című könyvében. Nemzetközi szinten idézte többek között a New York Times, a The Economist, a Financial Times, a Wall Street Journal, a Hufvudstadsbladet és az YLE.
Könyvek 2017-ben, az 1917-es forradalom centenáriuma alkalmából Kragh publikálta Den ryska revolutionens långa ekon (Az orosz forradalom hosszú visszhangjai) című esszéjét. Az esszé egy orosz nagyhatalom eszméjét írja le, ahol az orosz történelemnek a nemzeti büszkeség és a hazafiság forrásának kell lennie, ahol a második világháborús győzelem, a nukleáris fegyverek és a műholdak, valamint a sportban és a tudományban elért sikerek megerősítik Oroszország igényét arra, hogy tisztelt és szükség esetén rettegett nagyhatalom legyen. Ebben a megvilágításban 1917 kényelmetlen évnek tűnik az orosz történelemben, és a kommunista párt vezető és tudományos erőként való hét évtizedes narratívája irreálisnak tűnik. Putyin alatt ehelyett egy anakronisztikus szintézis jött létre, amely a cári, a szovjet és végül a posztkommunista korszakok közötti teljes folytonosság eszméjén alapul. Az orosz történelem túl központi témává vált ahhoz, hogy független akadémikusokra bízzák a kutatását és a nyilvánossággal való kommunikációt.
2022 márciusában Kragh kiadta Det fallna imperiet (A bukott birodalom) című könyvét, amely lényegében Oroszország 2022. február 24-i ukrajnai inváziója előtt íródott. Kragh többek között azt írja: „A történelem soha nem elkerülhetetlenségek sorozata”, és bemutatja, hogyan fakadnak aktív választások és döntések a korábbi választásokból és döntésekből, valamint leírja az orosz külpolitika folytonosságát, amely a nagyhatalomként való elismerésre törekszik. Oroszország történelme nem eleve elrendelt, de az ország újra és újra letért a demokrácia és az együttműködés útjáról, és a diktatúrát és az erőszakot választotta. A könyvet „felbecsülhetetlen értékűnek” nevezik, mint „első betekintést nyújtó lehetőséget az orosz vezetők Ukrajna megtámadására vonatkozó döntésének gondolatvilágába”.
A Bukott birodalom volt a 2022-es év legkelendőbb ismeretterjesztő könyve.
A 2017-es konfliktus az Aftonbladet Kultur újsággal A Kragh és Sebastian Åsberg tollából származó figyelemre méltó kutatási cikk – Russia’s strategy for influence through public diplomacy and active measures: the Swedish case (Oroszország stratégiája a nyilvános diplomácia és az aktív intézkedések révén történő befolyásolásra: a svéd eset) –, amely 2017 januárjában jelent meg, leírja, hogyan járult hozzá a Szputnyik hírportál (Спутник) hamisított dokumentumokkal alátámasztva a dezinformáció terjedéséhez Svédországban, többek között a svéd médiában, köztük az AftonbladetbenAz Aftonbladet egy svéd esti és online újság, amelyet 1830. december 6-án alapított Lars Johan Hierta, és amelynek szerkesztőségi oldala az 1960-as évek eleje óta a „független szociáldemokrata” politikai megnevezést viseli. és a Dagens Nyheterben történő újraközlések révén.
A cikk az orosz befolyási műveleteket vizsgálja Svédország ellen, de a vita a jelentés azon állítására terelődött, hogy az Aftonbladet kulturális rovata orosz narratívát terjesztett. A jelentés itt elsősorban az újság 2014-es ukrajnai válságról szóló tudósításaira mutat rá. Kragh és Åsberg szerint az Aftonbladet újságíróit a Kreml-párti erők befolyásolták.
Néhány nappal a cikk megjelenése után Jesper Enbom és Erik Lindenius kutatók (mindketten az Umeåi Egyetemről) határozottan bírálták a jelentés azon következtetését, miszerint az Aftonbladet Kultur orosz propagandát terjesztett a Mediespanarna podcastban. Ulrika Hedman (a Göteborgi Egyetem Újságírás, Média és Kommunikáció Tanszékének doktorandusza) úgy vélte, hogy „a cikk szerzői által a cikkükben bemutatott elmélet, háttér, módszer és empirikus anyag alapján” nem lehet „megállapítani a levont következtetéseket”. Anders Mellbourn (a Svéd Külpolitikai Intézet korábbi vezetője) úgy vélte, hogy Martin Kragh vádjai problematikusak, és úgy gondolta, hogy a vitában különböző véleményeknek kell lenniük.
Az Aftonbladet kulturális igazgatója, Åsa Linderborg viszont azzal vádolta Martin Kragh-ot, hogy a brit biztonsági szolgálatnak dolgozik, és biztonsági kockázatot jelent. Linderborg információi olyan Kreml-hűséges médiumoktól származtak, mint az RT és a Szputnyik, amelyeket Kragh és Åsberg jelentésében szintén befolyásos információk hordozóiként azonosított. A Linderborg által felhasznált információkat Svédországban többek között az Internationalen és az Egor Putilov álnéven működő újságíró terjesztette, akit a Säpo azzal vádolt, hogy kapcsolatban áll az orosz hírszerző szolgálattal.
Számos kutató és újságíró, köztük Peter Pomerancev, Kristian Gerner, Ulrika Knutson, Disa Håstad és Stig Fredriksson azzal érvelt, hogy az Aftonbladet kulturális igazgatója orosz dezinformációt terjesztett, és hogy az Aftonbladet tettei súlyosan károsították a svédországi orosz kutatásokat. Az Aftonbladet publikációit jogászok bírálták, köztük Mårten Schultz professzor a Stockholmi Egyetemen és Anne Ramberg, a Svéd Ügyvédi Kamara elnöke, akik többek között azt állították, hogy az újság Kraghról szóló cikkei rágalmazást jelentenek, és hogy az Aftonbladet tettei aláásták az újságírásba vetett bizalmat.
A Svéd Külpolitikai Intézet igazgatója, Christer Ahlström, teljesen alaptalannak minősítette az Aftonbladet Kragh-tal kapcsolatos állításait. A Svenska Dagbladet később arról írt, hogy Kragh 2017 óta kibertámadások, halálos fenyegetések és zaklatás áldozata volt, részben Oroszországhoz köthetően, a Säpo pedig megjegyezte, hogy tudnak Kragh esetéről. Az Aftonbladet később visszavonta egyik Kragh-ról szóló cikkét, bár egyébként védte Linderborg publikációit.
2019. december 2-án a Svéd Sajtótanács bírálta az Aftonbladetet, mert „megsértette a jó újságírói gyakorlatot”, miután Kragh ellen publikált. A sajtóombudsman felülvizsgálata szerint az Aftonbladet bizonyítékai „nem léteztek”.
Jessikka Aro újságíró Putyin trolljai (2019) című könyve azt vizsgálja, hogy az orosz befolyás hogyan áll a Kraghról szóló narratíva és dezinformáció mögött, amelyet aztán az Aftonbladet Kultur terjesztett.
Magánélete Martin Kragh Börje Kragh közgazdász unokája. Bo Kragh közgazdász fia is, aki többek között az Észt Központi Bank alelnökeként is tevékenykedett, és az 1970-es években a Handelsbanken moszkvai képviselője volt. Paulina Stoltz Kragh felesége, két lányuk van. A család Stockholmban, Midsommarkransenben él.
Kraghnál 2022-ben hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak. 2024-ben a rák kiújult.
Díjai 2025 – Kragh megkapta a Svéd Történelmi Napok 2025-ös Stig Ramel-díját. 2023 – Kragh megkapta a Svéd Akadémia Zibet-díját. 2023 – Őfelsége Királyi Érem, 8. méret, magas kék szalaggal „kiemelkedő történelmi és biztonságpolitikai kutatásért”. 2023 – Kragh a 2023-as SNS-díj öt döntőse közé tartozott.
Művei 2012 – De ekonomiska idéernas historia (1. uppl, 2. uppl. 2015). Stockholm: SNS förlag. Libris 12400631. 2014 – Rysslands historia: från Alexander II till Vladimir Putin, Stockholm: Dialogos. Libris 16016682. 2017 – Den ryska revolutionens långa ekon, [Stockholm]: Timbro förlag. Libris 21527026. 2019 – Georgieva, Maria; Hobér Kaj, Kragh Martin: På jakt efter globalt inflytande: Putins Ryssland, Världspolitikens dagsfrågor, 0042-2754 ; 2019/7-8. Stockholm: Utrikespolitiska institutet. Libris 2cfwwqqw0x429bxl. 2022 – Det fallna imperiet: Ryssland och väst under Vladimir Putin, Stockholm: Fri tanke. Libris 1fq5trvzzjq7v6fd. 2025 – Historiens återkomst
Jegyzetek
Fordítás
További információk Honlapja
Kategória:1980-ban született személyek Kategória:2026-ban elhunyt személyek Kategória:Svéd közgazdászok Kategória:Svéd egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Stockholmiak