Đurići () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Šekovići községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 21, közúton 41 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 8 km-re északra, a Javornik-hegység területén, a 923 méteres Borogovo hegye alatt, 640-840 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Kladanj 476-2-4 Szétszórt, szeres típusú település, melynek falvai: Vasilići, Vidovići, Gredina, Dukići, Mićići és Ristići. hegyes terepen fekszik, gazdag legelőkben és rétekben. Határában a Bogataš és a Čainovac patakok folynak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10247Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb20Összesen10447
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. Vrljina lelőhelyen épületmaradványokat találtak, amelyeket a bronz- vagy vaskorból származónak tartanak.
Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét. A 17. század végéig Šekovići község területe viszonylag sűrűn lakott volt, de aztán katonai rajtaütések és betegségek nyomán számuk megritkult és a csapások szinte teljesen elpusztították a régi lakosokat, helyükre pedig új hercegovinaiak érkeztek, akik nagyrészt a mai lakosság ősei. Úgy tartják, hogy Šekovići községet Kelet-Hercegovinából érkezettek telepítették be, akik a Gacko és Nevesinje területekről érkeztek. A falu a Đurić családról kapta a nevét. A Đurić és a Pajkić családok éltek a faluban. A legenda szerint a mai lakosok ősei Nevesinje környékéről érkeztek Tepen faluba, majd onnan a mai Đurići falu területére.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Vlasenicai járáshoz és Brainci községhez tartozó településnek 7 háztartása és 62 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 96. o. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz és Đžemat Turski községhez tartozó településen 17 háztartást és 111 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 126. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Šekovići községhez került.
A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik. 1955-től az 1980-as évekig a diákok a szomszédos Markovići faluban jártak általános iskolába, azóta pedig Šekovićibe járnak, ahol a legközelebbi templom is található. Határában található a Vukov do temető, a helyiek egy része pedig a Markovići-i Betežica temetőben nyugszik. A falu 1970-ben kapott áramot. A helyi vízellátást az Avdin do, a Vrela és a Točak forrásokból oldották meg. A 2002-ben épült Podpola-Markovići aszfaltút áthalad a határán.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései