A Commonwealth Michael Hardt és Antonio Negri 2009-ben kiadott, közös társadalomelméleti könyve. A mű az Empire (2000) és a Multitude (2004) mellett, trilógiájuk harmadik darabja. A kötet központi témája a modern politikai gondolkodás és a kapitalista társadalom kritikája, különös tekintettel a tulajdon, a szuverenitás és a politikai közösség fogalmaira. Hardt és Negri a magántulajdonon és az állami köztulajdonon egyaránt túllépő „közös” (the common) fogalmát dolgozzák ki, amely alatt az együttműködés, a társadalmi termelés és az élet új, kollektív formáit értik. A Commonwealth a biopolitikai termelés, a szegénység, valamint a sokaság (multitude) politikai szerepének elemzésén keresztül vizsgálja a kapitalizmus meghaladásának és egy alternatív demokratikus berendezkedés lehetőségeit.

Előzmények

Hardt és Negri először 1987-ben, Párizsban találkoztak személyesen, s ekkortól datálódik több évtizedes együttműködésük. Ennek során számos nemzetközileg elismert munka került ki írói műhelyükből, amelyek közül kiemelkedik az ún. „Empire-trilógia”: az Empire (2000), a Multitude (2004) és a Commonwealth (2009).

Empire Az Empire (Birodalom, 2000) a kortárs globális kapitalizmus politikai és hatalmi struktúráinak átfogó elméleti elemzését nyújtja. A könyv széles körű nemzetközi visszhangot váltott ki, és a 2000-es évek egyik legvitatottabb és legnagyobb hatású baloldali politikai-filozófiai munkája lett.

Alapfeltevések és elméleti keret

Hardt és Negri kiindulópontja szerint a 20. század végére a szuverén nemzetállamokra épülő imperialista világrend felbomlott, és helyét egy új, decentralizált, hálózatszerű globális hatalmi forma vette át, amelyet Empire (Birodalom) néven írnak le. Ez a hatalomforma nem egyetlen államhoz vagy centrumhoz kötődik, hanem államok, nemzetközi intézmények, multinacionális vállalatok, jogi normák és katonai-politikai mechanizmusok összetett rendszerében működik. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az Empire nem egyszerűen geopolitikai berendezkedés, hanem jogi, gazdasági, kulturális és biopolitikai dimenziókkal rendelkező rend, amely globális léptékben szabályozza a társadalmi életet.

A biopolitika és az immateriális munka szerepe

A mű központi fogalma a biopolitika, amely Michel Foucault nyomán azokat a hatalmi gyakorlatokat jelöli, amelyek az életfolyamatok és a társadalmi reprodukció totalitását nem represszív kényszerrel, hanem normatív-manipulatív szervezés és szabályozás révén irányítják. Hardt és Negri szerint a kortárs kapitalizmus egyre inkább az életfolyamatok, a kommunikáció, az affektusok (az egyének cselekvőképességét befolyásoló testi–lelki állapotok) és a tudás termelésére épül. Ezt az immateriális munka fogalmával írják le. Az immateriális munka olyan munkatevékenységeket jelöl, amelyek elsődleges eredménye nem tárgyi termék, hanem tudás, kommunikáció, affektív viszonyok és társadalmi képességek létrehozása és fenntartása. Hardt és Negri értelmezésében ide tartoznak a gondoskodási és nevelési tevékenységek is, mivel ezek a társadalmi reprodukció és a cselekvőképesség alapvető feltételeit termelik újra. A szerzők állítása szerint ez az átalakulás megváltoztatja a kizsákmányolás és az ellenállás formáit is, mivel a társadalmi együttműködés és kreativitás válik a gazdasági értékteremtés fő forrásává.

Politikai szubjektum és ellenállás

Az Empire egyik legjelentősebb újítása a „multitude” (sokaság) fogalmának bevezetése, amely a klasszikus „nép” vagy „munkásosztály” fogalmaival szemben heterogén, de együttműködésre képes politikai szubjektumot jelöl. A szerzők szerint a sokaság nem egységes identitásra, hanem különbségek közötti kooperációra épül. Hardt és Negri úgy érvelnek, hogy az Empire által létrehozott globális rend egyszerre termeli ki saját ellenállási potenciálját is, mivel az együttműködésre épülő társadalmi termelés megnyitja az utat új, demokratikus politikai formák előtt. A szerzők amellett érvelnek, hogy a globális hatalommal szembeni politikai alternatívák nem a nemzetállami szuverenitás restaurációjában, hanem transznacionális, demokratikus és közösségi szerveződésformákban keresendők.

Az Empire recepciója

Az Empire megjelenése óta széles körű viták tárgya. Támogatói a globalizáció új elméleti leírását és a politikai képzelet kiterjesztését emelték ki, míg kritikusai többek között a nemzetállam szerepének alábecslését, a gazdasági kizsákmányolás elemzésének elégtelenségét, illetve a mű normatív-utópisztikus jellegét bírálták.

Resnick és Wolff kritikája az Empire osztályfelfogásáról

Stephen A. Resnick és Richard D. Wolff marxista közgazdászok és társadalomkutatók Empire and Class Analysis című tanulmányukban az Empire osztályelméleti vonatkozásait bírálják. Kritikájuk középpontjában az áll, hogy Hardt és Negri az Empire-ben a hatalom globális formáira, a szuverenitás átalakulására és a biopolitikai termelésre helyezik a hangsúlyt, miközben az osztályviszonyok elemzése háttérbe szorul. Resnick és Wolff úgy vélik, hogy az osztály fogalmának elmosása elméletileg problematikus, mivel a kapitalista kizsákmányolás sajátos mechanizmusai nem redukálhatók pusztán hatalmi, jogi vagy kulturális folyamatokra.

A kritika egyik kulcspontja a multitude fogalma. Resnick és Wolff szerint a multitude nem osztálykategória, hanem heterogén politikai és társadalmi alanyok laza összessége, amely nem határozható meg a termelési viszonyokban elfoglalt pozíció alapján. Ennek következtében az Empire politikai szubjektuma nem kötődik egyértelműen a többlettermelés és -elsajátítás viszonyaihoz, ami a marxista osztályelmélet szempontjából hiányosságnak tekinthető. A szerzőpáros szerint a klasszikus és a strukturális marxizmus osztály fogalmának feloldása egy általánosabb ellenállási vagy demokratikus potenciál fogalmában politikai következményekkel is jár, mivel az osztályviszonyokra épülő emancipációs stratégiák helyett diffúz, kevéssé meghatározott ellenállási formák kerülnek előtérbe. Szerintük az Empire által leírt jelenségek – biopolitika, immateriális munka, globális kormányzás – új osztályformák és új kizsákmányolási mechanizmusok elemzését tennék szükségessé, nem pedig az osztályelmélet háttérbe szorítását.

Debating Empire

A Debating Empire című tanulmánykötet különböző elméleti irányzatokhoz tartozó szerzők írásait gyűjti egybe, akik eltérő nézőpontokból vizsgálják és vitatják a „Birodalom” fogalmát, valamint annak politikai és történeti implikációit. Központi kérdése, hogy mennyiben írja le adekvát módon Hardt és Negri elmélete a kortárs globális kapitalizmus hatalmi struktúráit. Több hozzászóló vitatja azt a tételt, miszerint a nemzetállamok politikai szuverenitása döntően háttérbe szorult volna, és hogy az imperializmus klasszikus formái elvesztették volna meghatározó jelentőségüket.

Giovanni Arrighi világrendszer-elméleti perspektívából bírálja az Empire történeti koncepcióját, hangsúlyozva, hogy a globális kapitalizmus hatalmi szerkezete továbbra is erősen kötődik államokhoz és hegemón ciklusokhoz. Értelmezése szerint az Egyesült Államok szerepének alábecsülése elméleti torzulásokhoz vezet.

Alex Callinicos és Leo Panitch az imperializmus és az állam szerepét helyezik előtérbe, amellett érvelve, hogy a globális kapitalizmus működésében továbbra is kulcsszerepet játszanak a nemzeti államok politikai és katonai apparátusai. Kritikájuk szerint Hardt és Negri elmélete elvonatkoztat a konkrét geopolitikai konfliktusoktól és a kapitalista állam strukturális funkcióitól.

Ellen Meiksins Wood a politikai marxizmus álláspontjáról bírálja az Empire elméletét, különösen azt, hogy a kapitalizmus sajátos társadalmi tulajdonviszonyai és politikai intézményesülése háttérbe szorul a globális, diffúz hatalom hangsúlyozása mellett. Wood szerint az Empire fogalma elfedi a kapitalista uralom történetileg meghatározott formáit.

A kötet több szerzője – köztük Charles Tilly és Timothy Brennan – módszertani kifogásokat is megfogalmaz, kritizálva az Empire normatív és spekulatív elemeit, valamint a politikai következtetések empirikus megalapozatlanságát.

Empire’s New Clothes: Reading Hardt and Negri

Az Empire’s New Clothes: Reading Hardt and Negri című tanulmánykötet az Empire című könyv kimerítő kritikáját nyújtja. A kötet középpontjában a „sokaság” (multitude) fogalmának bírálata áll.

Jodi Dean és más szerzők a politikai döntés, a kollektív akaratképzés és a szervezettség problémáját hangsúlyozzák. Értelmezésük szerint a sokaság fogalma elutasítja a képviselet és az intézményes politikai közvetítés kérdését, miközben nem kínál alternatív demokratikus modellt. Más tanulmányok ideológiakritikai szempontból bírálják a fogalmat, azt állítva, hogy az Empire optimista narratívája elfedi a kapitalista hatalom újratermelődésének strukturális egyenlőtlenségeit.

A kötet több szerzője szerint a „sokaság” fogalma nem kezeli kielégítően az állami hatalom és a szuverenitás problémáját sem, mivel a politikai konfliktusokat elsősorban az immanens önszerveződés perspektívájából értelmezi. Összességében az Empire’s New Clothes a „sokaságot” az Empire elméletének legvitatottabb elemként azonosítja, és jelentősen hozzájárul a Hardt–Negri-féle politikai elmélet körüli vitákhoz. A kötet időben és tematikusan szorosan kapcsolódik Hardt és Negri Multitude című, közel azonos időben megjelent művéhez, és így a „sokaság” fogalma körüli vita egyidejű alakulásának részeként értelmezhető.

Multitude

Michael Hardt és Antonio Negri Multitude: War and Democracy in the Age of Empire (2004) című kötete a szerzőpáros Empire (2000) című művének közvetlen folytatása. A könyv központi kérdése, hogy a globális kapitalizmus és a szuverenitás átalakulása nyomán milyen új kollektív politikai alany jelenhet meg, amely képes demokratikus ellenhatalomként fellépni az általuk „Birodalomnak” nevezett globális renddel szemben.

A kötet kulcsfogalma a multitude (sokaság), amelyet Hardt és Negri tudatosan különítenek el a hagyományos politikai kategóriáktól, mint a „nép”, a „tömeg” vagy az „osztály”. A sokaság heterogén társadalmi szereplők együttese, amely nem egységes identitásként szerveződik, hanem a különbségek megőrzése mellett is képes kollektív politikai cselekvésre. A szerzők szerint ez a forma alkalmasabb a kortárs globális viszonyok megragadására, mint a nemzeti vagy osztályalapú politikai modellek.

A Multitude hangsúlyos témája a háború és a demokrácia viszonya a 21. század elején. Hardt és Negri amellett érvelnek, hogy a kortárs háború nem kivételes állapot, hanem a globális kormányzás strukturális elemévé vált, amely a rendfenntartás és a szuverenitás új formáival fonódik össze. Ezzel szemben a demokrácia lehetőségét nem elsősorban az állami intézményekhez, hanem a sokaság immanens, önszerveződő politikai gyakorlataihoz kapcsolják.

Empire and Imperialism