Tupanari () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Šekovići községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 23, közúton 42 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délre, a Javornik-hegység területén, a Drinjača-folyó völgyétől keletre, 400-970 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Kladanj 476-2-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb304163Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb31Összesen307164
Története Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét. A 17. század végéig Šekovići község területe viszonylag sűrűn lakott volt, de aztán katonai rajtaütések és betegségek nyomán számuk megritkult és a csapások szinte teljesen elpusztították a régi lakosokat, helyükre pedig új hercegovinaiak érkeztek, akik nagyrészt a mai lakosság ősei. Úgy tartják, hogy Šekovići községet Kelet-Hercegovinából érkezettek telepítették be, akik a Gacko és Nevesinje területekről érkeztek.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Vlasenicai járáshoz és Tuponari községhez tartozó településnek 18 háztartása és 195 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 98. o. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz és Tupanari községhez tartozó településen 33 háztartást és 294 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 134. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz, Šekovići községhez került.
A falu sok lakosa munkát vállal az európai országokban, és a rossz körülmények és a szegénység miatt soha nem tér vissza. A falu jelenlegi és legnagyobb problémája a víz. Egy kisméretű templomot is építettek a faluban.
Nevezetességei Az Úr mennybemenetele tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 9x4 méter. A templom építése 2009-ben kezdődött Milisav Jokić építész tervei alapján, a Šeković melletti Jakovicából. Az alapokat 2009-ben szentelte fel Vasilije, Zvornik-Tuzla püspöke, Dragan Tomić főpap áldásával. A juharfa ikonosztázt a šekovići Cvjetko Matić készítette. Az ikonosztázon lévő ikonokat a loznicai Živorad Ilić festette. A templomot Živorad Ilić festette ki 2010/2011-ben.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései