A Selyemfonó, Selyemcérnázó vagy latinosan Filatórium egy korai magyar fonipari üzem volt Budapest III. kerületében. A gyártási tevékenység megszűnése után Óbuda határában közel 50 évig üresen állt az épület, majd részben összedőlt, köveinek elhordása után pedig végleg eltűnt. Egy 1873-as térképen még szerepelt. (Közelében áll a szinte vele egykorú Selyemgombolyító, a Deglomeratórium.)

Története II. József magyar király uralkodása idején, a 18. században barokk várossá kiépülő Óbudát a selyemhernyó-tenyésztés és a selyemipar egyik központjává kívánták fejleszteni, a területen található patakok feltételezett vízi hajtóerejének hasznosításával. Ennek keretében 1780-ban Zanek Bertalan engedélyt kapott arra, hogy a mai Szentendrei út mentén, a Filatori-gát környezetében selyemipari üzemet létesítsen. A Szlavóniában termesztett selyemgubók feldolgozására szolgáló Filatórium építését Facchini Pál irányításával 1781 tavaszán kezdték meg Óbudán, a Rádl-árok vizének meghajtó erejére alapozva.

Az ötemeletes (más források szerint hatszintes), mintegy 22 méter magas, egytraktusos épülettömb méretei alapján korának egyik legmagasabb ipari építménye volt Pest, Buda és Óbuda területén. Az épület minden szintje egybefüggő belső térrel rendelkezett. A hosszanti homlokzatokon kilenc-kilenc, a rövidebb oldalakon három-három ablak biztosította a természetes megvilágítást. A technológiai berendezéseket a földszinten elhelyezett, alulcsapó vízikerék működtette, amely egy központi lendítőkeréken keresztül mintegy 4240 orsó meghajtását szolgálta volna. Az üzem az építkezés befejezése után több évvel, 1782-ben próbaüzemmel kezdte meg működését. Ekkor derült ki, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség nem elegendő a gépezet folyamatos üzemeltetéséhez, emellett az épület és a gépészet szerkezeti hibái is akadályozták a termelést. A berendezéseket még a II. József jelenlétében tartott bemutatón is csak nehézségek árán tudták működésbe hozni. Bár egy 1782-ben közzétett felhívásra negyven gyermek jelentkezett fonótanulónak, a rendszeres termelés a folyamatos javítások ellenére sem indulhatott meg.

Zanek Bertalan 1787-ben csődbe jutott, majd a bécsi katonatiszt Fürnberg tett kísérletet az üzem működtetésére, sikertelenül. A vállalkozást 1789-ben végleg felszámolták, az óbudai selyemipari kísérlet így kudarcba fulladt. Az épület a 19. század folyamán fokozatosan romossá vált; az 1810-es évekre üresen, kihasználatlanul állt, anyagát a környék lakossága részben széthordta. Vasquez 1873-ban készült térképe még feltünteti a területet „Ehmalige Seiden-Filatur” (egykori selyemfilatórium) megjelöléssel, a környéket pedig „Filatori Felder” (fonógyári földek) néven jelölték. Az egykori üzem emlékét ma a Filatorigát elnevezés, valamint az azonos nevű HÉV-megálló őrzi.

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája

Kategória:Budapest III. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:Az 1780-as években átadott építmények