Dénes Irén (születési nevén Dénes Irén Erika; Budapest, 1912. augusztus 18. - Kassel, 2000. december 24.) magyar festőművész.
Életút Édesapja Dénes Béla Benő, magyar-zsidó származású értelmiségi volt; édesanyja, Haase Ilona Friderika, német származású, művelt polgári családból származott, Drezda városában született. A családi háttér révén Dénes Irén már gyermekkorától magyar és német kulturális közegben nevelkedett.
A család 1919-ben Németországba költözött, ahol Drezdában telepedtek le. Dénes Irén gyermek- és ifjúkorát döntően itt töltötte. Tanulmányait rangos leányiskolákban végezte, köztük a drezdai Cox-iskolában. Kezdetben elsősorban a zene iránt érdeklődött, később figyelme fokozatosan a rajzolás és a festészet felé fordult.
1934-ben csatlakozott az Antropozófiai Társasághoz, amelynek szellemi közege és Rudolf Steiner gondolkodása tartós hatást gyakorolt világlátására és művészi szemléletére. 1935-ben festészeti kurzust végzett Immenstaadban, Marguerita Woloschin irányításával. 1938-ban Dornachban Theo Ganz festőnél tanult, valamint a Goetheanum műtermeiben Rudolf Steiner rajzait és vázlatait másolta.
1938-ban édesapját zsidó származása miatt letartóztatták, és a Sachsenhausen koncentrációs táborban vesztette életét.Arolsen Archives, „DENES, Bela (Benő)” - deportálási dokumentáció.
1939-ben, a második világháború kitörésekor Dénes Irén visszatért Magyarországra. Budapesten szabad rajziskolát látogatott, és festészeti munkát végzett. A német megszállás idején bujkálva élt.
A második világháború után budapesti kiállításokon vett részt. Munkásságára felfigyelt Kállai Ernő, aki közreműködött első önálló kiállításának megszervezésében 1946-ban, a Bibliotheca Officinában. A kiállítás nyomán művei közgyűjteményekbe is bekerültek, többek között a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe.
1947-1948 között Olaszországban járt tanulmányúton. 1949 után az intézményes művészeti életen kívül maradt.
Az 1960-as évektől ismét kiállított Nyugat-Európában, többek között Kasselben, Frankfurt am Mainban és Offenbach am Mainban.
1975-ben a Ferencvárosi Pincetárlatban rendezett kiállítást, amelyet Weöres Sándor nyitott meg.
Élete végén Kasselben élt, ahol 2000. december 24-én hunyt el.
Művészete
Dénes Irén festészete az anyag és forma viszonyának vizsgálatára épül. Gyakran nyers felületekre, alapozás nélkül festett. Színvilágára az okker-, barna- és arany tónusok jellemzők.
Az 1970-es évektől kis méretű papírmunkák felé fordult, ahol a festék materiális és kifejező lehetőségeit vizsgálta.
Művészetében a természet absztrakt, gyakran vizionárius formában jelenik meg. Az emberi jelenlét közvetett módon érzékelhető.
Visszatérő motívum a női arc, különösen akvarell technikában.
Kiállításai (válogatás)
1946 – Bibliotheca Officina, Budapest (önálló kiállítás) 1970 – Offenbacher Kunstkabinett, Offenbach am Main (önálló kiállítás) 1975 – Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest (önálló kiállítás):File:Dénes Irén – Ferencvárosi Pincetárlat kiállítási meghívó (1975).jpg 1976 – József Attila Kultúrház, Budapest (önálló kiállítás) 1978 – Galerie Grüner Panther, Frankfurt am Main (önálló kiállítás):File:Irén Dénes – Der Grüne Panther Ausstellungseinladung (1978).jpg
Jegyzetek
További információk
Kategória:Magyar festők Kategória:1912-ben született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek