A harmadik generációs programozási nyelv ( 3GL') egy magas szintű számítógépes programozási nyelv, amely általában gépfüggetlenebb és programozóbarátabb, mint az első generációs gépi kód és a második generációs assembly nyelvek, miközben kevésbé fókuszál kifejezetten a negyedik és ötödik generációra. A gyakori és történelmi harmadik generációs programozási nyelvekre példa az ALGOL, BASIC, C, COBOL, Fortran, Java és Pascal .
A 3GL-ek sokkal inkább gépfüggetlenek és programozóbarátabbak. Ez olyan funkciókat foglal magában, mint az összetett adattípusok jobb támogatása, valamint a fogalmak olyan módon történő kifejezése, amely a programozónak kedvez, nem pedig a számítógépnek. A harmadik generációs nyelv előrelépést jelent a második generációs nyelvhez képest azáltal, hogy a számítógépre bízza a nem alapvető fontosságú részletek kezelését. A 3GL-ek absztraktabbak (elvontabbak), mint az előző generációs nyelvek, így magasabb szintű nyelveknek tekinthetők, mint első és második generációs társaik. Az 1950-es évek végén bemutatott Fortran, ALGOL és COBOL a korai 3GL-ek példái.
A ma legnépszerűbb általános célú nyelvek, mint a C, C++, C#, Java, BASIC és a Pascal szintén harmadik generációs nyelvek, bár e nyelvek mindegyike további kategóriákba sorolható egyéb modern jellemvonásaik alapján. A legtöbb 3GL támogatja a strukturált programozást. Sokan támogatják az objektumorientált programozást is. Ezeket a jellemvonásokat gyakrabban használják egy nyelv leírására, mint puszta 3GL besorolásukat.
A 3GL lehetővé teszi a programozó számára, hogy olyan programokat írjon, amelyek többé-kevésbé függetlenek az adott számítógéptípustól. Az ilyen nyelveket azért tekintik magas szintűnek, mert közelebb állnak az emberi nyelvekhez, és távolabb a gépi nyelvektől, következésképpen fordítást (kompilálás) vagy értelmezést (interpretálást) igényelnek. Ezzel szemben a gépi nyelveket alacsony szintűnek tekintik, mivel azokat a fizikai hardverre tervezték, és a hardver további fordítás nélkül hajtja végre őket.
A magas szintű nyelvek fő előnye az alacsony szintűekkel szemben az, hogy könnyebb őket olvasni, írni és karbantartani. Végső soron a magas szintű nyelven írt programokat egy fordítóprogramnak (compiler) kell gépi nyelvre fordítania, vagy egy értelmezőnek (interpreter) kell közvetlenül végrehajtania.
Ezek a programok különböző gépeken is futtathatók voltak (hordozhatók), így gépfüggetlenek voltak. Ahogy azonban új, absztraktabb nyelvek jelentek meg, a magas és alacsony szintű nyelvek fogalma meglehetősen relatívvá vált. A korai „magas szintű” nyelvek közül sokat ma már viszonylag alacsony szintűnek tekintenek olyan nyelvekhez képest, mint a Python, a Ruby és a Common Lisp, amelyek a negyedik generációs programozási nyelvek bizonyos jellemzőivel rendelkeznek, és az 1990-es években Nagyon magas szintű programozási nyelveknek nevezték őket.
Lásd még Tartományspecifikus programozási nyelv
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Programozási nyelvek