Az alumínium-monoxid az alumínium egyik oxidja, képlete AlO. Alumíniumtartalmú gránátok robbanása után a felső légkörben ismert gázfázisú gyök, ezenkívül csillagok abszorpciós spektrumában is ismert.
Az alumínium-monoxid amellett, hogy az alumínium oxidja, ritka példa alumínium(II)-vegyületre, mivel az alumínium vegyületeiben általában +3-as oxidációs számban fordul elő. Történet Először 1962-ben mutatták ki M típusú változócsillagokban. 1964-ben a Föld felső légkörében is igazolták jelenlétét.
1967-ben Johnson gránátok robbanásakor kibocsátott, az alsó termoszférában lévő felhőkben is kimutatták.
2014-ben Patrascu, Jurcsenko és Tennyson 4 izotopológ – a , a , a , a – részletes spektrumát vizsgálták 8000 K hőmérsékletig, ez az ExoMol adatbázisban elérhető.
Keletkezés A diffúz csillagközi felhőkben, különösen az aszimptotikus óriáság oxigénben gazdag csillagai közelében jelentős mennyiségben keletkezik sugárzó asszociációval: Al + O → AlO + hν E reakció sebességi együtthatója, α 10–4000 K közt 1,6281, 4000–7000 K közt 0,0370, 7000– közt −0,3769.
Lézerrel előállított plazmákban is keletkezhet. Ennek során 2 fő reakcióval keletkezik AlO, melyek az atomos oxigén molekulává egyesülésével (O + O <=> O2) versengnek: Al + O2 <=> AlO + O Al + O <=> AlO A keletkezésben jelentkező időbeli eltérést a szabadenergia-különbségek magyarázzák: 0,44 eV ( 5100 K) alatti hőmérsékleten az 1. reakció gyorsabban történik, mint a 2. reakcióban történő bomlás, 0,38 eV (4410 K) hőmérsékleten a 2. reakció egyensúlyban van, mivel a szabadenergia-különbség nulla. A plazma további hűlésekor pedig mindkét reakció útján keletkezik AlO, ez magyarázza a 483 nm hullámhosszú fény emissziójának hirtelen növekedését 7 μs után.
Reakciók Könnyen tovább alakulhat alumínium-oxiddá (): 2 AlO + O → Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Szervetlen alumíniumvegyületek Kategória:Oxidok