A Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, rövidítve: PhHg) Magyarország hivatalos gyógyszerészeti kódexe volt a 19–20. században. A gyógyszerkönyv a gyógyszerek összetételére, minőségére és előállítására vonatkozó kötelező előírásokat tartalmazta.
Történet A 19. század közepéig a magyarországi gyógyszerészetben a Pharmacopoea Austriaca volt érvényben. Az 1867–1868-as kiegyezést követő egészségügyi és közigazgatási reformok részeként önálló magyar gyógyszerkönyv kidolgozására került sor.
Az első Magyar Gyógyszerkönyv 1871-ben jelent meg, kétnyelvű (magyar–latin) formában, és a korábbi osztrák gyógyszerkönyvet váltotta fel a Magyar Királyság területén. A szöveg jelentős részben a korábbi közös kódexen alapult, de önálló terminológiával és szerkesztéssel.
A második kiadást 1888-ban hagyták jóvá. Ezzel párhuzamosan, közel azonos tartalommal, megjelent a Pharmacopoea Croatico-Slavonica Horvát–Szlavónország számára. A harmadik kiadás 1909-től volt hivatalos, korszerűbb minőségi és analitikai előírásokkal. A negyedik önálló kiadás 1934-ben jelent meg.
Jelentősége A Magyar Gyógyszerkönyv a modern magyar gyógyszerészet jogi és szakmai alapdokumentuma volt, és szorosan illeszkedett a közép-európai gyógyszerkönyvi hagyományba.
Kapcsolódó szócikkek
Gyógyszerészet Osztrák–Magyar Monarchia
Kategória:Gyógyszerészet Kategória:Könyvek