Csoga Mámi (arab تشوغا مامي) ősi mezopotámiai település volt a mai Kelet-Irak területén. A szamarra-kultúra egyik települése. Itt még Tell esz-Szavvánnál is kicsit korábban megjelenik az öntözéses földművelés, de a szorosan vett Mezopotámián kívül esik. A legközelebbi nagyobb folyó 40 km-re a Dijala (a mai iraki határtól felfelé Sirván a neve), a Tigris pedig 120 km-re van. Az öntözéses földművelés terjedése valószínűleg a folyókhoz közelebbi területekre telepedés következménye. Csoga Mámi területén majdnem egy évezredig több népesség lakta, sokszor kiürült, majd újratelepült. Búzát, árpát, lent, lencsét, borsót és pisztáciát termesztettek, amit állattenyésztés és vadászat is kiegészített. Szamarrai festett kerámiát használtak, és itt is megjelennek az agyag idolok.
Építészet Nem biztos, hogy i. e. 4800-ban végleg kiürült a település, mert a körülbelül 200 méter hosszú tell alacsony, erodált felszínű, nem több 2,5 méter magasságnál. A felső kultúrréteget lehordhatta az erózió is. A több kilométer hosszú csatornák némelyikét egészen későn, 500 körül áshatták. A lelőhelyet Joan Oates és David Oates brit archeológusok kutatták először az 1967−1968-as ásatási szezonban. A településen egymáshoz hasonló méretű és elrendezésű, szamarrai típusú vályogtégla házakat tártak fel, számos idol kíséretében. Egy központi udvar egy-egy oldalán kettő, vagy három kisebb helység alkotott egy házat. A helységek méretére jellemző, hogy a legnagyobb ház 10×7 méteres, és ebben három sorban egy tucat szoba helyezkedett el. Az itt alkalmazott alaprajz általános lett Mezopotámiában. Az épületek sarkainál kívül támpilléreket építettek, ami divatként még sokáig fennmaradt díszítési céllal. A fallal körbevett falu bejáratánál őrtorony állt.
Kerámia A Csoga Mámiban talált kerámiák általában ugyanolyan anyagokból készültek, és ugyanolyan összképpel rendelkeznek, mint a tágabb szamarra-kultúra leletei. Számos példányon állatos ábrázolásokat látunk, ez a korszak meghatározó jellemzője. Az agyagtárgyak között festett és festetlen edények, agyaggyöngyök és kis figurák is előkerültek. Az álló férfi és női terrakotta figurák a leggyakoribbak, de előfordul a késő ubaid-kultúra import is. Ezek a kis méretű, égetett terrakotta figurák derekukon tartott kezekkel, bonyolult díszítéssel, és eltúlzott testarányokkal rendelkeznek. Sok darabon berakott szemek, kagylós frizurák és egyéb szépségjegyek láthatók, amelyek jellemzőek a tágabb régió kerámiájára. Kevés terrakotta figura került elő teljesen ép állapotban, mert az anyaguk mállékony maradt az égetés ellenére. Legtöbbjük töredékesen maradt fenn, mivel ezeket a figurákat gyakran kisebb darabokból állították össze, és ezek idővel letörtek az illesztési pontokon.
Fordítás
Kategória:Mezopotámia városai Kategória:Ókori települések Irak területén