Árva János (Makó, 1896. január 5. − Ásotthalom, más adat szerint Martonvásár, 1969. július 12.) magyar középiskolai tanár, levéltáros, Csanád vármegyei tisztviselő, a vármegye levéltárának vezetője 1924–1946 között.
Élete Makói hagymakertész családban született. Iskolái elvégését követően a budapesti egyetemen középiskolai tanári oklevelet vehetett át, ami mellett letette a levéltári szakvizsgát is. 1924-ben kezdte meg levéltárosi szolgálatát a Trianon után csonkává vált (ugyanakkor Arad és Torontál vármegyék töredékeivel egyesített) Csanád vármegyében, ahol egyúttal feladatkörébe utalták az iskolán kívüli népművelés és a mozgósítás ügyeinek hivatali intézését is. A megye tisztségviselőinek törzskönyvi lapjait ugyancsak ő vezette.
Levéltárosként első dolgai egyike volt, hogy – korát meghaladó előrelátással – felmérje az egyesített vármegye megmaradt városi és községi irattárait. Erre az időszakra esett Tarnay Ivor csanádi alispánsága, aki pártfogolta a megye és székhelye, Makó város történeti hagyományainak ápolását, fölkarolta a művészeteket és a könyvkiadást, így Árva ez irányú tevékenységét is támogatta.
Kutatóként főleg a 18. század latin nyelvű összeírásait, nemesi közgyűlési iratait tanulmányozta. Az ezekből feltárt információk feldolgozásával született legismertebb munkája is, amely a Boszorkányperek Csanád vármegyében címet kapta. Miután pedig a Csanádvármegyei Könyvtár könyvsorozat szerkesztőit elhelyezték Makóról, a sorozat életben tartója is ő lett a 31. kötettől kezdődően. Az 1935-ben újjáalakult Csanádmegyei Történeti és Régészeti Társulat titkári teendőit is ő kapta meg; az e minőségében általa írott jegyzőkönyvek több mint 180 oldalt tettek ki.
A vármegyei hivatalos lap szerkesztésében is részt vett, s e minőségében rendszeresen jelen volt a törvényhatósági bizottság ülésein részt vett, habár az 1929. évi 30. törvénycikk értelmében a bizottságnak állandó tagja levéltárnokként nem lehetett.
A megyei elöljáróság 1934-ben vehette birtokba az új városháza épületét, az ezt követő időszakban Árva gondosan és jól elkülöníthetően szétválasztotta a városi önkormányzat irattárát és levéltárát. Utóbbi számára egy téglával burkolt, kimeszelt pincehelyiséget szerzett meg, ahol összesen 233 iratfolyóméternyi kötegelt iratanyag kapott helyet. Ezt a helyiséget azonban csak hét évig kellett használnia, 1941-ben ugyanis a megye megvásárolta a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület korábbi székházát vármegyei levéltár és könyvtár céljára. A következő két évben Árva ezt az épületet a megye és a város kulturális központjává fejlesztette, ahol egy személyben lett a mai fogalmak szerint levéltár-, könyvtár- és múzeumigazgató is.
Sajnálatos módon a levéltár átköltöztetett és évről-évre gyarapodó gyűjteménye a második világháború idején komoly károkat szenvedett. A front elől a levéltári anyagból csak a segédkönyveket menekítették biztonságosabb helyre, az iratok elmenekítésére nem volt kellő kapacitás. A „felszabadító” katonai egységek Makóra érkezését követő napokban pedig ismeretlen tettesek feltörték a levéltárat, feltúrták a gyűjteményt és az iratok nagy részét a nedves padlóra szórták. A helyzet normalizálódását követően Árva János nagy lendülettel kezdte meg a menthető állapotú iratanyag megmentését és rendezését, de e munkának csak kis részével sikerült végeznie.
A háború után, 1945-ben méltánytalanul meghurcolták, állásától megfosztották; még szülővárosából is mennie kellett. Az ásotthalmi állami gazdaságnál, majd a martonvásári kísérleti gazdaságnál kapott munkát. Ásotthalomban, más adat szerint Martonvásáron halt meg, 1969. július 12-én.
Jegyzetek
Források Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. Doktori disszertáció, 2017. Emlékezés Árva Jánosra Makói História. 1997/3. 7–8., online hozzáférés (sulinet.hu): 2026. január 24.
Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek Kategória:Makóiak Kategória:Magyar könyvtárosok Kategória:A Csongrád-Csanád (Vár)megyei Levéltár levéltárosai