Grünfeld Jakab (anyakönyvezése szerint Jacob, Gyula, 1873. április 13. – Békéscsaba között, 1919. április 27.) zsidó származású iparos, szociáldemokrata aktivista, a fehérterror áldozata.
Élete és munkássága Apja, Grünfeld Mór 1850 körül költözött Békés vármegye akkori székhelyére, Gyulára Szabolcsból majd a Fő utcán cipészműhelyt nyitott. Tizenegy gyermeke született, másodikként Jakab; közülük hatan érték meg a felnőttkort. Jakab 1915-ben katonai karpaszomány viselésére kért és kapott engedélyt, eszerint érettségije vagy technikumi végzettsége lehetett.
1898-ban, 25 éves korában asztalos iparengedélyt kapott. Műhelyét a Hold utcában nyitotta meg – ezt az utcát róla nevezték el 1945 után. Az 1900-as évek elején megnősült, de gyermekük nem született. 1906-ban a helyi ipartestület szabálytalanságokat ellenőrző bizottságának a tagja volt.
1906-tól asztalosműhelyébe villannyal hajtott gépeket szereltetett be. 1912-ben megalapította a Gyulai Képkeretlécgyár Rt-t. A vállalat alaptőkéje 100 ezer korona volt. Az igazgatóság tagjainak névsorából kitűnik, hogy a vállalkozás a város tehetős magyar, német, román és zsidó származású polgárainak a támogatását élvezte. Grünfeld Jakab az üzem művezető-igazgatója volt. 1913-ban már 30–35 munkást foglalkoztattak.
Bár Grünfeld tőkés vállalkozó volt, egyben képzett szociáldemokrata politikusként is tevékenykedett. Karl Marx fő műve, A tőke otthoni könyvtárában magyarul és németül is megvolt.
Dundler Károllyal együtt megalakította Gyulán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét, amelynek vezetőségi tagja lett. 1910-től a Békés vármegyei törvényhatósági bizottság (kb. önkormányzati közgyűlés) tagja volt. Ellenzéki hangvételű felszólalásait a helyi lapok is idézték. Aktivitását a rendőrség figyelemmel kísérte, gyakran zaklatták, feljelentették. Az első világháborúban a gyár minden dolgozójával együtt felmentést kapott a katonai szolgálat alól.
A világháború végén részt vett és felszólalt a Magyar Nemzeti Tanács 1918. november 12-i gyulai nagygyűlésén. Gyújtó hangú beszédében kijelentette, hogy nem lehet bízni abban a törvényhatóságban (amelynek ellenzékiként ő is tagja volt), amely „ezer éven át” elnyomta a munkásokat. Hangsúlyozta, hogy a vármegyének a nép által választott vezetőkre van szüksége. 1918. december 26-án a városban a háborús nyerészkedőkkel szemben tüntettek, és a menetben ott volt Grünfeld és Dundler is, vörös zászlók alatt, a Marseillaise-t énekelve. A tömeg jelszavai voltak többek között: „Éljen a világszabadság!”, „Vesszenek a tőkések!”
A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919 március 23-án Gyulán népgyűlést tartottak, ahol felszólalt Grünfeld is. Az eseményen a szónokok a kizsákmányolók „törpe és elnyomó” kisebbségéről, valamint az elnyomottak tömegeiről beszéltek.
A kommün rövid gyulai időszaka alatt a pénzintézetek zár alá kerültek, a Gyulai Takarékpénztárhoz mások mellett Grünfeldet nevezte ki a Munkástanács.
Az 1919. április 7-én megválasztott Békés megyei Munkás-, Katona- és Földművestanács (MKFT) április 9-én tartotta alakuló ülését. Az akkori legfőbb irányító testületben, a helyi direktóriumban Grünfeld nem kapott helyet, de a húsztagú intézőbizottságban igen. A testület mindössze tizenhat napig működött, a csaknem 20 ezres város mindennapi életét, alapvetően az élelmiszerrel és tüzelővel való ellátását, a közbiztonság fenntartását és megerősítését próbálta megszervezni. A tanács április 23-án falragaszokon figyelmeztette a lakosságot, hogy „az ellenséges megszállás minden pillanatban várható”, egyben statáriumot hirdetett. Egy nappal később megjelentek a városban a Román Királyság előörsei. A román hadsereg április 25-én vonult be Gyulára. Másnap a saját házaikban elfogták Grünfeld Jakabot, Dundler Károlyt, Beleznai Sándort és Oláh Tódort, akiket puskatussal vertek, mialatt a városházára hurcolták őket. Másnap a források egy része szerint a négy férfit két vagy három román katona átkísérte a 13 kilométerre található Békéscsabára, hogy ott döntsenek sorsukról. Az állítólag ittas katonák azonban útközben, az Élővíz-csatorna mellett brutális módon meggyilkolták őket. Hármójukat közvetlen közelről lőtték le, a negyediket menekülés közben, a holttesteket bajonettel összeszurkálták. Az egy nappal későbbi helyszíni szemle jegyzőkönyve rögzítette, hogy az áldozatok cipőik és egyéb ruhadarabjaik nélkül feküdtek a földön.
Emlékezete Scherer Ferenc 1938-ban megjelent, Gyula város története című kétkötetes műve kommunistaként említi őt, bár szociáldemokrata volt, sőt kommunisták 1919-ben egyáltalán nem voltak Gyulán.
A Kádár-rendszer történetírása többször is kommunista politikusként említette Grünfeld Jakabot, kiemelve a gyulai munkásmozgalomban végzett fontos munkáját.
A Tanácsköztársaság 60. évfordulóján az MSZMP gyulai szervezete és Gyula Város Tanácsa a kivégzés helyszínén felállíttatta a Bohus Zoltán és Mengyán András által tervezett, alkotott emlékművet, ami 2025-ben is megvolt, bár igen rossz állapotban.
1945 után utcát neveztek el róla Gyulán, de ezt az utcanevet az 1990-es rendszerváltás után eltörölték.
Jegyzetek
Források
További információk Scherer Ferenc: Gyula város története (1938)
Kategória:Gyulaiak Kategória:1873-ban született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:MSZDP-tagok Kategória:A fehérterror áldozatai