A szincitin-2, más néven az FRD endogénretrovírus-csoport 1. tagja az ERVFRD-1 gén által kódolt fehérje. Az endogén retrovirális elemek HERV-FRD családjának tagja. A humán ERVFRD-1 gén a 6. kromoszómán található. A szincitin-1-hez hasonlóan burokgén kódolja, és először a humán méhlepényben azonosították. A szincitin-2-t a primer trofoblasztsejtek membránjában mutatták ki először.
E fuzogén env fehérje receptora az SLC1A5 (ASCT2), transzportere az MFSD2. A fehérje receptorral való kölcsönhatásait megfigyelő tanulmányokban kimutattak szincitin-2-jeleket a membránnál is. Ez sejtközi érintkezés helye, ahol a fehérje kölcsönhathat a receptorával fúzió indukálásához. thumb|382x382px|Általános HERV-genomszerkezet Szerkezet Fúzió utáni 6 hélixes szerkezetet alkot, kristályszerkezete romboéderes. 59 kDa tömegű polipeptidet kódol, és a mai retrovírusburkokhoz hasonló szerkezetű. A felszíni és a transzmembrán fehérjéket elválasztó bontási helye is van. A felszíni egység azonosítatlan receptorhoz köt a célsejt transzmembrán alegységén. Ez egy N-terminális fúziós peptidből, egy leucincipzárral rendelkező ektodoménből, egy erősen hidrofób transzmembrán horogból és egy C-terminális sejtbeli doménből áll.
A szincitin-2 szerkezetében a szincitin-1-hez hasonlóan a burokgén teljes, és képes fuzogén fehérjét kódolni, de a csoportspecifikus antigén és a DNS-polimeráz génjei inaktívak. Ez esetben e két gén inhibeáló mutációkat szerez, így képesek a vírus szerkezeti fehérjéit, illetve enzimjeit kódolni azok létrehozása nélkül. Ezzel szemben a burokgének fuzogén aktivitásuk hatására a szaporodásban és a méhlepényképzésben vesznek részt. Funkció A fehérje szerepe az embriók méhbe ágyazódásában, a méhlepény, a szincitium kialakulásában, a szincitiotrofoblaszt keletkezésében és feltehetően az apoptózisban is fontos.
A szincitineket elsősorban a méhlepény expresszálja, a szincitium keletkezését a szincitin-1 és -2 irányítják, melyek génjeit elsősorban a trofoblaszt expresszálja. Fuzogén aktivitásuk, mely eredetileg egy vírus sejtbe jutását tette lehetővé, most a méhlepény szincitiotrofoblasztjának kialakulásában lényeges.
A szincitiotrofoblaszt szabályozása tekintetében a szicitin-2 szerepe nem teljesen ismert, különösen a méhlepényfejlődés korai szakaszában, azonban e fehérje a legjelentősebb lehet a szincitin-1 mellett a trofoblaszt kialakításában. Azonban a fehérjéről szóló kutatások révén, mivel csak a méhlepény expresszálja, valamint jó fuzogén, lehetséges, hogy a fehérje az egyedfejlődés korai szakaszában játszik jelentős szabályzó szerepet.
Klinikai jelentőség Emellett e fehérjecsoport szerepet játszhat bizonyos betegségek patogenezisében: például a preeklampszia, a rák, a sclerosis multiplex, a terhességi trofoblasztbetegség és a terhességi cukorbetegség terén is ilyenek lehetnek.
Az alacsonyabb szincitinexpresszió és a preeklampszia patogenezise közt korreláció lehetséges. A szincitin-2 expressziója például preeklampsziás nőkben kisebb, mint az egészségesekben. Viszont nincs tisztázva a preeklapmszia patogenezisében betöltött szerepük, és a legtöbb adat korreláción alapul, vagy hipotetikus.
Ugyanígy a tumorigenezisre gyakorolt hatásuk se bizonyított, de feltehetően a tumorfejlődést fuzogén hatásuk okozza.
Ezenkívül tanulmányok támasztják alá, hogy a szincitin-2 csökkentheti a T-limfocita-funkciót, gyengítve az immunválaszt és növelve a fertőzéssel járó kockázatokat.
További tanulmányok szükségesek a sclerosis multiplex és a terhességi cukorbetegség, valamint más betegségek esetén a kapcsolat igazolásához vagy a kevésbé kutatott vagy pontatlanabb hipotézisek elvetéséhez.
Evolúció E gén minden főemlősben jelen van, becsült kora 45 millió év, és a főemlősök genomjába a szincitin-1 előtt került. E fehérje a genomba az ó- és újvilági majmok elkülönülése előtt került. Azonban a félmajmok (Prosimii) genomja nem tartalmazza. Nyitott leolvasási kerete, alacsony mutációs sebessége és emberek közti alacsony polimorfizmusa miatt a gén, akárcsak szénhidráttranszporter-szerepe, fennmaradt az emlősök fejlődésében való jelentősége és a reprodukciós előnyöknek köszönhetően.
Az egérszincitinek nem valódi ortológok. Az egér szincitin-A- és -B-génje nem a humán szincitin-1 és -2 rokona, és több mint 20 millió évvel ezelőtt jelent meg. Az egér- és patkány-MFSD-2 nem tudja mediálni a membránfúziót, ami további bizonyíték arra, hogy nem valódi ortológ, mivel az evolúció során koopcióval jelentek meg. Azonban hasonló funkcióik miatt a szincitinek feltehetően a méhlepényesek megjelenésében fontos tényező lehettek.
Az ERV néhány hasonló beékelődéshez hasonlóan Gammaretrovirus-szerű I. osztálybeli ERV. Hasonló ERV-k találhatók a párosujjú patásokban egy független integrációs esemény révén. Egy javasolt nevezéktan ezeket a Gammaretrovirustól elkülönülő nemzetségszintű taxonba javasolja sorolni. Jegyzetek
Fordítás
Források