Gnaeus Papirius Carbo (Kr. e. – 82) háromszor volt a Római Köztársaság konzulja: Kr. e. 85-ben, 84-ben és 82-ben. Cinna 84-ben bekövetkezett halála után a marianisták (Marius pártiak)vezetője volt, és a Marius és Sulla közötti polgárháború alatt a Sulla elleni ellenállást vezette. Sulla törvényen kívül helyezte, mint a nép ellenségét, Pompeius pedig 82 végén, miután a szigetet elfoglalta, megkerestette, elfogta és lefejezte Szicíliában.

Élete Gaius Papirius Carbo (Kr. e. 120-ig konzul) unokaöccseként a Gaius Marius Marian frakció erős támogatója volt, és részt vett Róma blokádjában (Kr. e. 87). Kr. e. 85-ben Lucius Cornelius Cinna konzuli kollégájává választotta, és kiterjedt előkészületeket tettek a görögországi háborúra Lucius Cornelius Sulla ellen, aki bejelentette, hogy visszatér Itáliába. Cinna és Carbo a következő évre konzulnak nyilvánították magukat, és nagyszámú csapatot szállítottak át az Adriai-tengeren; de amikor Cinnát saját katonái gyilkolták meg egy súlyos hajótörés után, Carbo kénytelen volt visszahozni őket.

Kr. e. 84 nagy részét Itáliában töltötte erőinek megerősítésével. Miután meggyőzte az olaszokat, hogy Sulla visszavonja állampolgárságukat és szavazati jogukat, Carbo nem volt nehéz erőket mozgósítania. A városi nép ráadásul félt Sulla válaszától egy második polgárháborúra, miután hallottak Sulla görög városok kegyetlen kifosztásairól. Megszervezte utódainak, Scipio Asiaticusnak és Gaius Norbanusnak a megválasztását Kr. e. 83-as consulságra, és átvette a közeli Cisalpina Gallia tartomány prokonzuli tisztségét. Röviddel ezután rávette a Szenátust, hogy nyilvánítsa ellenségnek Sullát. az államé, és a konzuloknak, Asiaticusnak és Norbanusnak adta Itália tartományát.

Amikor Sulla Kr. e. 83 tavaszán visszatért keletről, legyőzte Norbanust a Tifatai-hegyi csatában, aminek következtében serege Capuába menekült, és Asiaticus seregéből nagyszámú dezertálást hajtott végre. Sulla elfogta Asiaticust, szabadon engedte, hogy jóindulatát kifejezze, Norbanus pedig kiszabadította magát Capuából. Válaszul ezekre a kudarcokra Carbo délre vonult a Cisalpina Galliából, de a Máriával szövetséges erők nem tudtak hatékony védelmet nyújtani Sulla és szövetségesei ellen.

Carbo rávette a Nemzetgyűlést, hogy őt és ifjabb Gaius Mariust válassza meg consulnak Kr. e. 82-re. Carbo északra, Etruriába ment, hogy harcoljon Sulla szövetségeseivel, Metellus és Pompeius, míg ifjabb Marius maga Sullára vonult. Marius seregével délkelet felé vonult Campania felé, és Sacriportusnál (Signia közelében) találkozott Sulla erőivel. A Sacriportusi csata Marius seregének vereségével végződött (Marius 28 000 embert veszített; vagy megölték, elfogták, ruhátlanná váltak, vagy elmenekültek. Sulla azt állította, hogy csak 23 embert veszített). Marius túlélte a csatát, és 7000 emberrel Praeneste városába vonult vissza.Lynda Telford, Sulla: Egy diktátor újragondolva, 170-172. o.; Philip Matyszak, Clataclysm Kr. e. 90, 138-139. o.; Appianus, Civil wsrs [A polgárháborúk], 1,87.

Bár még mindig nagy serege volt, és a szamniták hűek maradtak hozzá, Carbo látta, hogy Sulla győzött a konfliktusban. Mivel nem tudta felmenteni Praenestet, úgy döntött, hogy elhagyja Itáliát, látszólag azért, hogy Afrikában gyűjtsön erőket, de soha nem jutott tovább Szicíliánál. Kr. e. 81-ben Sulla nagy sereggel (hat légióval, 120 hadihajóval és 800 szállítóhajóval) küldte Pompeiust Szicíliába. Carbót hamarosan felfedezte és letartóztatta Pompeius, aki "természetellenes szemtelenséggel bánt Carbóval a szerencsétlenségei idején", bilincsekben vitte Carbót az általa vezetett törvényszék elé, alaposan kihallgatta "a közönség bánatára és bosszúságára", végül halálra ítélte.John Leach, Pompey, The Great, 28-29. o.; Plutarkhosz, Life of Pompey, 10.3. Bár Carbo leginkább a kaotikus 80-as években betöltött szerepéről nevezetes, már korábban is nevet szerzett magának, különösen Kr. e. 92-ben, a Plebs tribunusaként betöltött tisztsége alatt.T. Robert S. Broughton, Magistrates of the Roman Republic 2. Vol, 18. o. Felügyelete alatt és látszólagos bátorításával egy népgyűlés rendzavarásba torkollott. Az eseményt a Szenátus elég jelentősnek ítélte ahhoz, hogy indokolt legyen egy Lucius Licinius Crassus által támogatott rendelet, amely a közrendzavarásért az elnöklő tisztviselőt tette felelőssé; ez a rendelet állítólag még negyven évvel később, Cicero idejében is érvényben volt.Cicero, De Legibus 3.42

A Kr. e. 90-es és 80-as évek számos neves politikusához hasonlóan, mint például Publius Sulpicius, Marcus Antonius a szónok és Lucius Crassus, Carbo is hatásos szónoki képességeiről volt híres. Cicero például ír egy alkalomról, amikor Carbo egy bizonyos clausulát használt (egy dichoreust vagy kettős trocheus – u – x), ami annyira hatásos volt, hogy a közönség mind felkiáltott.Cicero, Orator 214

Jegyzetek

Fordítás

Források Duncan, Mike (2017). The Storm before the Storm. New York: Public Affairs. Konrad, C.F. (1994). Plutarch's Sertorius: A Historical Commentary. Chapel Hill: University of North Carolina Press. Schmitz, Leonhard (1849). "Carbo" . In Smith, William (ed.). Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Vol. 1. London: John Murray. pp. 610–612. Lynda Telford, Sulla: A Dictator Reconsidered, pp 179–181; Philip Matyszak, Cataclysm 90 BC, pp 144–147 Appian, The Civil Wars[magyarul: Appianos: A római polgárháborúk görögül és magyarul I-II. (Görög és latin írók 12-13.), Akadémiai Kiadó, 1967, 1084 p]

Kategória:Az i. e. 120-as években született személyek Kategória:I. e. 82-ben elhunyt személyek Kategória:Consulok az i. e. 1. században Kategória:Kivégzett politikusok Kategória:Római hadvezérek, katonák