Az akan vallás a Ghána és Elefántcsontpart keleti részén élő akanok hagyományos hiedelmeit és vallási gyakorlatait foglalja magában. A vallás saját elnevezése akom. Bár a 20. század eleje óta az akanok többsége kereszténynek vallja magát, az akan vallást néhányan továbbra is gyakorolják, és gyakran szinkretizálják a kereszténységgel. Az akanoknak számos alcsoportja van (többek között a fanti, asanti, akuapem, vassza, abron, anyi és baoulé), ezért a vallás régiónként és alcsoportonként nagyban eltér. Hasonlóan más nyugat- és közép-afrikai hagyományos vallásokhoz, mint például a nyugat-afrikai vodun, a joruba vallás vagy az odinani, az akan kozmológiában is van egy főisten, aki általában nem lép kapcsolatba az emberekkel, és sok kisebb istenség, akik segítik az embereket.

Ananszi, a pók egy népi hős, aki az akan népmesékben kiemelkedő szerepet játszik, ahol bölcs trükkös alakként ábrázolják. Máshol viszont Ananszi néha a bölcsesség mellett csaló istenként is megjelenik, aki Anthony Ephirim-Donkor tudós szerint az első, viszont még élettelen emberek megteremtéséért felelős. Ez a szerep hasonló Legbához, aki a nyugat-afrikai vodunban szintén trükkös alak és istenség egyben.

Istenségek

Teremtő Isten Az akan vallás követői hisznek egy legfőbb istenben, aki megteremtette a világegyetemet. Ő távoli és nem lép kapcsolatba az emberekkel.

A teremtő isten különböző neveket visel a különböző régiókban, többek között Nyame, Nyankopon, Brekyirihunuade („Mindenható”), Odomankoma („végtelen feltaláló”), Ɔbɔadeɛ („teremtő”) és Ananszi Kokuroko („a nagy tervező” vagy „a nagy pók”). Az akan vallásban nincs olyan fogalom, mint a kereszténységben a Szentháromság, hanem inkább a Teremtő, az Anyaföld és az ősök tisztelete mellett lézezik az aboszom fogalma is.

A legfőbb teremtő egy mindentudó, mindenható isten, akit Nyame-nak hívnak. Aszasze já (yaa, az Anyaföld) a teremtő után a második legfontosabb. Együtt négy gyermeket nemzettek: Bia, Epo, Boszomtve és Tano. A Teremtő napja a szombat, és közel áll a szombaton született emberekhez, míg Aszasze Já (a Földanya) a csütörtökhöz és a csütörtökön született emberekhez, ezért a földművesek csütörtökön tisztelik.

Aboszom Az aboszom, az alacsonyabb rendű istenségek vagy szellemek csoportja, akik segítik az embereket a földön. Hasonlóak a joruba vallás orisáihoz, a nyugat-afrikai vodun vodunjaihoz és az ezekből az istencsoportokból kialakult más valláskhoz (például a haiti vuduban a loák és az odinaniban az alusik). Az aboszomok erejüket a teremtő istentől kapják, és leggyakrabban a természetes állapotában megjelenő világhoz kapcsolódnak. A papok az egyes szellemeket szolgálják, közvetítőként működnek köztük és az emberiség között. Sokan, akik hisznek ezekben a régi vallásban, részt vesznek a napi imádkozásban, amely magában foglalja az áldozati italok kiöntését mind a föld alatt eltemetett ősöknek, mind a mindenütt jelen lévő szellemeknek. Az aboszomokról azt is hiszik, hogy egészséget, termékenységet, jólétet, védelmet a boszorkányoktól és más szükségleteket biztosítanak azoknak, akik kapcsolatba léptek velük.

Az aboszomok három csoportra oszthatók:

atano (a folyók és más víztestek istenei, akiket Tano vezet), evim (az ég istenei), abo (a hegyek istenei).

Az evimeket ítélkezőnek és kegyetlennek tartották, míg az abók a gyógyulás forrásai voltak. Az Aszoro-ban (az istenek birodalmában) is különböző világok léteznek:

Egyes változatokban az istenek nszoboszom (tavak, folyók és víz istenei), Boszombó (sziklák és hegyek istenei) Vuraboszom (fák és erdők istenei) csoportokra oszlanak.

Az aboszom istencsoport anyja Boszompó, a tenger ősi istennője, aki Abó, Nyame és Aszasze já után jött létre.

Nszamanfo A nszamanfo az ősök szellemeinek csoportja.

Teremtésmítosz Az akan szájhagyomány szerint az első lény Nyame volt, aki megteremtette Aszasze ját feleségének. Az istennő később megteremtette Abót, az ősi kőhalmazt. Később megjelent Boszompó, aki feleségül vette Abót, és megszülettek az aboszomok. Néhány aboszom úgy döntött, hogy a fizikai világban fog élni, tavak és a hegyek alakját öltötték fel, míg mások a szellemi világban maradtak. Nyame és Aszasze já további gyermekeket nemzett, mint például Bia, Tano, Epo és Ananszi.

Amerikában

Jamaica Edward Long szerint az akan (akkoriban „Kromanti” néven ismert) kultúra minden más afrikai hagyománynál erősebb volt, és azoknak az afrikaiaknak, akik nem akanok voltak, be kellett illeszkedniük a jamaicai akan többség kultúrájába, hasonlóan ahhoz, mint egy külföldi, aki egy idegen országba költözik. Az anansze-mesék mellett az akan vallás is hatalmas hatást gyakorolt az afroamerikai vallásokra. Az akanok aboszom néven ismert istenpanteonját dokumentálták. A rabszolgává tett akanok továbbra is tisztelték Nyankopongot (a britek tévesen Accompongnak írták, és semmi köze nem volt a marónok vezetőjéhez, Accomponghoz [akan nyelven: Akyeampon]); Aszasze já-nak (tévesen „Assarci”-nak írták) és Epo tengeri istennek is áldozatot mutattak be. Bonszamót a gonosz istenének tartották. Kumfu (neve az akom szóból ered, az akan vallási rendszer nevéből) Myal néven került dokumentálásra, és eredetileg csak könyvekben fordult elő. A Kumfu nevet a jamaikai marónok még mindig használják. Az isten papját Kumfu-mannek hívták.

A jamaikai marónok titkos nyelvét (akkor használják, ha a szellemek megszállják az embereket), az akan kreolizált formáját néhány vallási szertartáson használják.

Myal és az újjászületés mozgalom kumfu kultusza egy szinkretikus keresztény szekta, az újjászületés mozgalom néven fejlődött tovább. kumfu követői az 1800-as amerikai hetednapi adventista mozgalomhoz álltak közel, mert az szombatot tartotta Isten pihenőnapjának. Ez közös volt az akanok ősi hitével, mivel ez volt az a nap is, amikor az akan isten, Nyame pihent a föld megteremtése után. Azok a jamaikaiak, akik tudatában voltak asanti múltjuknak, de azt titokban akarták tartani, összeolvasztották Kumfu tiszteletét az amerikai adventista gyakorlatokkal, és 1860-ban megalapították a Jamaicai újjászületés szektát. Két ága van: a 60-as rend (vagy Zion újjászületése, a mennyek rendje) és a 61-es rend (Pocomania, a föld rendje). A 60 rend szombaton tiszteli meg Istent és a levegő vagy a mennyek szellemeit, és magát a „tisztább” szektának tartja. A 61 rend inkább a föld szellemeivel foglalkozik. A kumfu ezen megosztottsága egyértelműen mutatja Nyame és Aszasze Já kapcsolatának kettősségét: Nyame a levegőt képviseli, és a 60 rend őt tiszteli; Aszasze Já hívei a 61 rend. Az asanti temetési/háborús színek, a vörös és a fekete is ugyanazt jelentik a revival mozgalom újjáéledésében.Allenye, Mervyn C. (2004). Jamaican Folk Medicine: A Source of Healing. University of the West Indies Press. 36 oldal. Az asanti kultúra egyéb elemei közé tartozik a kardok és gyűrűk használata a szellemek védelmére a spirituális támadásoktól. Az asantehene, akárcsak az Újjászületés Anyja, két különleges karddal védi magát a boszorkányságtól: ez az akrafena, vagy lélekkard, és a boszomfena: szellemkard.

Suriname A vinti egy afro-suriname-i vallás, amely nagyrészt az akom és a vodun vallásokból származik, olyan vodun istenekkel, mint Loco, Ayizu és mások.

Haiti A haiti vudu egy szinkretikus vallás, amely a vudún és több más afrikai vallás ötvözéséből született, valamint a katolikus kereszténység is hatott rá. Az akan vallás hatása is kimutatható, Ananszi jelenlétében, aki a haiti vallásban tisztelt isteni/szellemi lények, a loák egyike. Gyakran úgy ábrázolják, mint aki fenntartja a kapcsolatot az élők és elhunyt őseik között.

Jegyzetek

Források

Fordítás

Kategória:Afrikai vallások