Az augsburgi Sarlós Boldogasszony-székesegyház (), rövidebb és ismertebb nevén augsburgi dóm az Augsburgi egyházmegye székesegyháza, valamint Bajorország egyik legjelentősebb egyházi építménye és Augsburg városának egyik legfontosabb műemléke. A dóm eredete a 8. századra nyúlik vissza, a mai épület magja 995-ben épült, ez Németország egyetlen fennmaradt Ottó-kori püspöki temploma, valamint az Alpoktól északra található legrégebbi egyházi építmények és püspöki székhelyek egyike. A román stílusú hajót a 14. században gótikus szentéllyel bővítették. 1690-ben itt koronázták I. Józsefet német királlyá.
Története
Korai története A dóm az egykori római tartományi főváros, Augusta Vindelicum városfalain belül található. A román-gótikus dóm alatt 1978-1979-ben a 4. századból származó alapokat ástak ki, amelyek valószínűleg egy ókeresztény templomra és egy ekkori püspöki székhelyre utalnak. Erre azonban eddig még nem találtak bizonyítékot a forrásokban. Csak egy sírfelirat utal egy korabeli keresztény gyülekezetre, amelyet a katedrális mellett, a volt Johanneskirche területén találtak. Újabb elméletek egy késő antik püspöki egyházmegye lehetséges létezését feltételezik a mai St. Stephan apátság területén.
Az első bizonyítható épületek Wikterp († 772 körül) és Simpert (778-807) püspökök idején épültek karoling stílusban, ezt a püspöki templomot 805-ben szentelték fel. A Mariendom legrégebbi fennmaradt okiratban való említése 822-ből származik. A magyar betörések következtében keletkezett károkat Ulrich püspök 923-tól kezdve javíttatta ki. A nyugati épület 994-ben összeomlott, közvetlenül ezután Liutold püspök Adelheid császárné támogatásával – aki állítólag egy látomásban előre látta az összeomlást – megkezdte a dóm újjáépítését. Ez a nyugati kórussal és az északi kereszthajóval kezdődött, és valószínűleg már 1006-ban elkészült a középső hajó. A nyugati kereszthajóval és a középső hajóval együtt ez ma is a katedrális magját képezi.
További nagyobb építési munkálatokra II. Heinrich püspök idején került sor. Pontos mértékük nem ismert, de biztos, hogy egy teljes épület átalakításáról volt szó, és nem egy megszakított építkezés befejezéséről. Ezeket az átalakításokat Heinrich utódja, Embriko fejezte be, aki 1065-ben felszentelte a főoltárt a nyugati kórusban. Egy további építési munkálat során 1178 körül a teljes kereszthajó és hajó tetőszerkezetét kicserélték.
Gótikus bővítés 1331-től a korábban román stílusú dóm gótikus kiegészítésekkel bővült. Kettős mellékhajók épültek hozzá, mint amilyenek akkoriban a kölni dómban is létesültek, a középső hajóban pedig csúcsíves bordás boltozatokat építettek be. I. Marquard von Randeck püspök 1356-ban tette le az alapkövét a hatalmas keleti kórusnak, amely csak 1431-ben készült el. Az augsburgi székesegyház keleti kórusa egy komplex építési történet eredménye. Újabb kutatások révén sikerült tisztázni a bonyolult tervezési és építési folyamatot: 1356–69 között Marquard von Randeck és II. Walter II. von Hochschlitz püspökök vezetésével felépítették a kápolnakoszorút, 1369–75 között pedig egyszerűsített terv alapján megépítették a hosszú kórus külső falait, valószínűleg egy csarnoktemplom kialakítású kórus számára. 1375–96 között Burkhard von Ellerbach vezetésével elkészült a vázszerkezet a kórus felső részével, amelynek sokszögű záródása az Achskapelle kápolnáig nyúlt, 1400–13 között Anselm von Nenningen vezetésével a kórust beboltozták, 1424–50 között pedig Peter von Schaumburg bíboros vezetésével befejeződtek a belsőépítészeti munkálatok. Első tervként egy igényes, gótikus körfolyosó azonosítható, nyitott támpillérekkel, amelyet aztán egyszerűsített formában fejeztek be.Johann Josef Böker: Der Augsburger Dom-Ostchor: Überlegungen zu seiner Planungsgeschichte im 14. Jahrhundert, in: Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben 77, 1983, S. 90–102; Hubert Hufnagel: Zur Baugeschichte des Ostchors des Augsburger Domes, in: Architectura, Zeitschrift für Geschichte der Baukunst, Jg. 1987, S. 32–44. Eredeti koncepciója a monumentális kölni dóm kórusának másolatát irányozta elő, így annak a szabályos háromszög alaprajzi sémáját alkalmazták Augsburgban.
Az augsburgi keleti kórus építőjeként a kölni dómépítészet korábbi pallérja, az idősebbik Heinrich Parler lett, aki 1351-től a Schwäbisch Gmündben található, építészettörténeti jelentőségű Szent Kereszt-templom kórusának építését is vezette. Az augsburgi dóm kórusának eredeti alaprajzi rajza egy 1500 körül készült másolatban maradt fenn, amely megerősíti, hogy az eredeti terv egy teljesen új gótikus katedráliskórus volt. Az új kórus alig magasodott a régi templomtornyok fölé.
A déli torony román stílusú megemelése csak a késő gótika idején, 1487-ben történt, szinte teljes egészében téglából. A trifóriumok kőoszlopai valószínűleg az alatta lévő emeletről származnak, amelynek ablakait a stabilitás javítása érdekében befalazták.
Az újkorban 1537 és 1548 között protestáns képrombolók jelentős pusztítást végeztek az épület belsejében. A megsemmisült berendezést az ellenreformáció idején fokozatosan pótolták. Az északi tornyot 1565-ben emelték meg a déli szintjére, szintén román stílusban. 1655 és 1658 között a dóm belsejét barokk stílusban alakították át és díszítették. Később még néhány kápolnát is hozzáépítettek, ezek közül azonban csak a keresztfolyosón található Mária-kápolna központi épülete maradt fenn.
Két nappal a Szent Ulrik és Afra-templomban történt kihirdetése után, 1690. január 26-án Anselm Franz von Ingelheim mainzi érsek a dómban József főherceget római-német királlyá koronázta. Ezt követően ünnepi bankettot tartottak az augsburgi városháza Aranytermében. Néhány nappal korábban, 1690. január 19-én, szintén a dómban koronázták meg Pfalz–Neuburgi Eleonórát királynévá Placidus von Droste főkancellár. A misét testvére, Alexander Sigismund von der Pfalz, 1690 óta Augsburg herceg-püspöke celebrálta. A pfalzi örökösödési háború miatt I. Lipót császár kénytelen volt az eseményt egyszeri alkalommal Frankfurt am Mainból Augsburgba áthelyezni.
A 19. századtól napjainkig 1808-1809 között a katedrális déli oldalán található épületeket lebontották, és helyükre parádé- és gyakorlóteret alakítottak ki. 1852 és 1863 között eltávolították a barokk berendezéseket, és a templomot neogótikus stílusban, „középkori” formában alakították át. A történelmi stílusú berendezéseket jelentős középkori festmények és szobrok vásárlásával egészítették ki. 1934-ben rekonstruálták a középkori belső teret és helyreállították a színeket, hogy csökkentsék a neogótikus elemek hatását.
A második világháborút az augsburgi székesegyház nagyrészt épségben vészelte át. Csak az 1944. február 25-ről 26-ra virradó éjszaka súlyos légitámadásai során szenvedett enyhe károkat az épület. Körülbelül 70 bombatalálatot számoltak, de a tűzoltóság gyors és összehangolt beavatkozása az akkori dómkáplán, Aichele vezetésével megakadályozta a nagyobb pusztítást. Az akciót egy katonacsoport támogatta, akik sikeresen megfékezték a Marienkapelle felett kialakult veszélyes tüzet. További segítség nem érkezett, mivel a helyi tűzoltóságnak tilos volt templomépületeket oltani.Franz Häußler: Augsburg – Alte Stadt mit Kriegsnarben. Presse-Druck- und Verlags-GmbH, Augsburg 1984, S. 26.
A belső teret 1983-84-ben teljesen felújították és restaurálták. Az elmúlt évtizedekben a környezeti hatások miatt bekövetkezett súlyos károsodások miatt a homokkőből készült építőelemek nagy részét ki kellett cserélni. Augsburgba látogatása alkalmával II. János Pál pápa 1987. május 3-án szentmisét celebrált az augsburgi dómban. A szentmisét eredetileg a Sportanlage Süd sportlétesítményben tartották volna, de egy vihar miatt röviddel az esemény előtt a templomba kellett áthelyezni. Az új bronz portál a kórusnál, amely Max Faller alkotása, 2001-ben került a helyére.2013 júliusában egy 26 éves férfi néhány hővel megrongált két késő gótikus ablakot. A sérülések a Szent Orsolya és a Három királyok imádása ablakokat érintették.
A északi toronycsúcs 2018 májusában végzett javítási munkálatai során a toronygömböt leszerelték és kinyitották. Ekkor egy időkapszulából 1598-ból, 1848-ból és 1952-ből származó dokumentumok kerültek elő, amelyeket az adott években végzett építési munkálatok során hagytak ott. Hasonló leleteket már 1999-ben is találtak a dóm déli toronytetejének megbontásakor; ezek 1490-ig nyúltak vissza, és azóta a Szent Afra Egyházmegyei Múzeumban vannak kiállítva.
Az 1944. február 25-ről 26-ra virradó „augsburgi bombázás éjszakájának” emlékére 2019 márciusában, az esemény 75. évfordulóján a templom Konrad-oszlopára emléktáblát helyeztek el. A Konrad-oszlop szenteltvíztartóként szolgál, tetejét az augsburgi címer cseresznyefája díszíti. A szobrot Georg Chorherr szobrász készítette, és a háború után állították fel, hálaként azért, hogy a dóm megmenekült. Az emléktábla az akkori székesegyházi káplánjára, Johann Aichelére, és a fiatal ministránsokra emlékeztet, akik a bombázás éjszakáján sok másokkal együtt eltávolították a repülőgépek által ledobott gyújtóbombákat a tetőszerkezetből, és így megmentették a katedrálist a pusztulástól.
Harangok A dél toronyban egy hét harangból álló harangegyüttes található.Augsburg, Hoher Dom: die historischen Glocken. In: bistum-augsburg.de. Abgerufen am 26. Januar 2017. SorszámNévÖntés éveÖntőmesterÁtmérőTömegHangmagasság1St. Maria1652Jean Gerard és Tobi de la Paix de La Mothe1695 mm2850 kgH° −6⁄162St. Ulrich1946Gießerei Kuhn-Wolfart, Lauingen1385 mm1594 kgd′ − 3⁄163St. Petrus Canisius1235 mm1151 kge′ + 1⁄164St. Gualfardus1096 mm846 kgfis′ + 2⁄165Vaterunserglocke925 mm494 kga′ + 2⁄166Sterbeglocke818 mm348 kgh′ − 3⁄16 Az északi toronyban két méhkas-palástú harang (ún. Theophilus-harang) lóg. Palástjukon négy nyílás található (ún. Foramina, amelyek csengő mellékhangokat keltenek). Öntésükre 1070 és 1075 között került sor, amikor a dóm tornyait megemelték. Mindkét harangot csak különleges alkalmakkor szólaltatják meg, és kézzel húzzák őket. Ez a két történelmi harangot „ezüstharangnak” is nevezik, mivel a dómurak jelenléti díjának átvételekor is megszólaltatták őket. SorszámÖntés éveÖntőmesterÁtmérőTömegHangmagasság71070 körülismeretlen915 mm400 kgb′ − 3⁄1681070 körülismeretlen895 mm390 kga′ + 2⁄16
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Sarlós Boldogasszony-templomok Kategória:Németország gótikus vallási építményei Kategória:Augsburg