Budó Jusztin magyar levéltáros, történész, Budapest székesfőváros levéltárának vezetője 1935 és 1943 között.
Élete 1884. március 9-én született a Bihar vármegyei Nagylétán, Budó Mihály és Szabó Anna fiaként. A budapesti tudományegyetemen 1907-ben teológiai végbizonyítványt, valamint történelem-latin szakos tanári oklevelet, 1909-ben pedig az előbbiek mellé bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
Már a diplomázását követő évben, 1908-ban sikerült tisztviselői álláshoz jutnia Budapest székesfőváros levéltáránál, hamarosan az Országos Levéltár levéltári kezelői vizsgáját, később pedig a fogalmazói szakvizsgát is letette, ezáltal megszerezte a levéltárosi pálya akkor elérhető legmagasabb szakképesítését. Erre büszke is volt – joggal –, és a későbbi pályája során, amikor egyik legfőbb, szakmailag is megbecsülést érdemlő törekvése a levéltárnoki kar színvonalának és tekintélyének emelése volt, mindig a szakképesítés volt a legdöntőbb érve.
Levéltári pályájának egyik legerősebb pillére egészen a kezdetektől fogva a magas fokú latin nyelvtudása volt. Már levéltári működésének első évében egy egész füzetre való latin szót, kifejezést gyűjtött össze a levéltári iratanyagból – és látott el magyarázattal –, amelyek a kor legjobb latin-magyar nagyszótárából is hiányoztak. Az összegyűlt anyagot a nagyszótár kiegészítésének szánta, illetve a doktori értekezését is abból állította össze. E gyűjtést később is végezte, a folyamatosan bővülő kollekció későbbi részeinek publikálását csak azért halogatta, mert nem akarta elaprózni ezt a jelentőségben is egyre komolyabbá váló munkát.
Arra, hogy vizsgáival és egyre széleskörűbb gyakorlati tapasztalataival a háta mögött megindulhasson felfelé az intézményi ranglétrán, 1915-ben nyílt lehetősége, amikor elnyerte a levéltárosi címet. A pedantériáig rendszerező és rendszerező gondolkodásmódja nagy segítségére volt ezen a poszton, ahol a levéltári anyag rendjét érintően számos problémát azonosított és keresett rájuk megoldásokat. E téren az egyik fő újítása egy, az akkor még egészen új keletűnek számító egyetemes tizedes osztályozáshoz hasonló tizedes osztályozó rendszer levéltári bevezetése volt, ezzel kapcsolatos tapasztalatait 1928-ban a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet kölni kongresszusán ismertette.
1935-ben – már főlevéltárosi rangban – a Fővárosi Levéltár vezetőjévé nevezték ki; e minőségében kifejezetten nagy gondot fordított arra, hogy a levéltárrendezési és iratnyilvántartási munkálatok kellő erkölcsi és rendszeres, méltányos mértékű anyagi támogatásban részesüljenek. Főlevéltárosi működése alatt foglalkozott a főváros középkori történetére vonatkozó forrásanyagok gyűjtésének szervezésével, irányításával is. Levéltárvezetői tisztségét haláláig viselte.
Nem sokkal hatvanadik életévének betöltése előtt, közszolgálatának harmincötödik évében hunyt el, 1943. december 6-án Budapesten, temetése a Fiumei úti temetőben zajlott. Sírját, mely a 44/1. számú parcella, 1. sorának 85. sírhelyén található, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007-ben levédette.Nemzeti Sírhely – Budó Jusztin Nemzeti Örökség Intézete, hozzáférés: 2026. január 28.
Szakmai munkássága Elsősorban Budapest főváros művelődés-, gazdaság- és kultúrtörténetével foglalkozott, de ő dolgozta fel a város addigi fő- és alpolgármestereinek életútját, elkészítve életrajzaikat is.
Magánélete Felesége Tichy Mária volt; házasságukból született fia Budó Ágoston (1914–1969) fizikus, az MTA tagja volt.
Főbb művei Symbolae ad supplementum glossarii mediae et infimae latinitatis Regni Hungariae. Egyetemi doktori értekezés (Bp., 1909) A Szent István-nap megünneplése – Pest város irodalmi középponttá alakulása. (Pestbudai emléklapok. A Historia melléklete. Bp., 1928) A Magyar Tudományos Akadémia és a főváros. (Historia, 1928) A tizedes osztályozó rendszer alkalmazása a városi levéltárakban. (Városi Szemle, 1929) Budapest főpolgármesterei és polgármesterei 1873 óta. (Bp., 1933) Budapest alpolgármesterei 1873 óta. (Bp., 1934) Az első kultúrtörekvések Budán a visszafoglalás után. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1936).
Kutatható iratanyaga Három nagydoboznyi terjedelmet kitevő, 1930–1943 között keletkezett irathagyatéka a Budapest Főváros Levéltára őrizetében van és ott kutatható, a HU BFL XXXIV.1.b jelzet alatt.Budó Jusztin főlevéltárnok irathagyatékának adatai Budapest Főváros Levéltára nyilvántartásában hozzáférés: 2026. január 28.
Jegyzetek
Források Bánrévy György: In memoriam – Budó Jusztin Levéltári Közlemények, 24. (1946) 347-348. oldal; online hozzáférés (Arcanum): 2026. január 28. Kozák Péter: Budó Jusztin Névpont.hu, 2013, hozzáférés: 2026. január 28.
Kategória:Magyar történészek Kategória:Budapest Főváros Levéltára levéltárosai Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1943-ban elhunyt személyek