Az Avram Iancu bánya egy jelentős külszíni fejtésű bányászati terület Románia északnyugati részén, Bihar megyében, Diófás, Rézbánya és Vaskohsziklás közelében. Nagyváradtól mintegy 123 kilométerre délkeletre, Bukaresttől pedig körülbelül 737 kilométerre északnyugatra található. A Băița bánya Románia legnagyobb uránlelőhelye, becslések szerint mintegy 90 millió tonna, átlagosan 0,5%-os urántartalmú érckészlettel rendelkezik.
A bánya uránkészlete a világ legnagyobb felszíni uránlelőhelyének számít.
Története 1943–1944-ben német szakemberek egy csoportja urán után kutatott a környéken. Uránt nem találtak, és az eredményekről nem maradt fenn írásos feljegyzés. 1946 és 1949 között szovjet és román kutatócsoportot járták a terepet, és végül 1950-ben sikerült uránra bukkanniuk.
1951-ben létrehoztak egy szovrom típusú vegyesvállalatot, 52%-ban román, 48%-ban szovjet tulajdonban. A vállalat neve különböző forrásokban Sovromcuarţit, Sovromcuart, Sovrom Kvartit illetve SOVROM-Uraniu. 1951 és 1958 között a bányában és a kapcsolódó létesítményekben mintegy huszonnyolcezren dolgoztak. Kezdetben mintegy politikai foglyot foglalkoztattak; miután közülük sokan sugárbetegség következtében meghaltak, helyüket helyi falusiak vették át, akik nem voltak tisztában azzal, hogy radioaktív anyaggal dolgoznak. A bányában közel kétezer munkás dolgozott folyamatosan, éjjel-nappal, négy műszakos rendszerben, miközben sem a munkavédelem, sem a környezetvédelem nem kapott érdemi figyelmet.
A kitermelt uránt a Szovjetunióba szállították; az utolsó szállítmány távozásakor a szovjetek elégették a műszaki dokumentáció nagy részét. 1956-ban a szovjet részesedés román tulajdonba ment át.
A kitermelés 1999-ben állt le; a környezeti kármentesítés költségeit 24,5 milliárd lejre becsülték.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Bezárt, felhagyott bányák Kategória:Románia gazdasága Kategória:Bihar megye