Žlijebac () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bratunac községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 53, közúton 75 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 25, közúton 32 km-re délkeletre, a Drina völgyében, 250-800 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Valevo 478-3-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb376272Bosnyák00Horvát00Jugoszláv20Egyéb21Összesen380273
Története A Žljebac névnek a szláv, illetve protoszláv eredetű alapja a „želb” főnév. A falun keresztülfolyik a Žlijebačka-patak is. Tekintettel a földfelszín és a tér alakjára, amelyen ez a patak átfolyik, azaz a bevágásra, feltehető, hogy a víznév volt az elsődleges a helynévhez képest. Tehát a falu a patakról kapta a nevét.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Faković község részeként 49 háztartása, 319 ortodox és 21 egyéb vallású lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 94. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 73 háztartást, 364 ortodox szerb, 79 muszlim és 3 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 106. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) idején a második világháború utáni földreform a birtokokat kollektív gazdaságokká alakította, elősegítve a szerényebb mértékű vidékfejlesztést, bár a Drina-völgyi régió, beleértve Bratunacot is, továbbra is a jelentős ipari növekedés perifériáján maradt, korlátozott infrastruktúrával, mint az alapvető utak és a villamosítás, mely fokozatosan bővült az 1960-as és 1970-es években.
A boszniai háború idején Žljebac is azon szerbek lakta falvak közé tartozott, amelyet a srebrenicai bosnyák enklávé fegyveres erői 1992-ben elpusztítottak. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került.
Nevezetességei A Legszentebb Istenanya Oltalma tiszteletére szentelt szerb ortodox temploma. A templom 12x6 méteres méretű. Nem ismert az építésének kezdete, és nem ismert, hogy ki szentelte fel az alapokat. Željko Teofilović tiszteletes a srebrenicai ortodoxiáról szóló monográfiájában azt írja, hogy a templomot 1894 körül építették, és Nikolaj Mandić metropolita szentelte fel. A „dabrobosznai metropolita 1883-as sematizmusában” említik Szent Mihály arkangyal templomát, de ma ennek a templomnak a helye nem ismert. A meglévő templomot a nyolcvanas években építették újjá. A juharfa ikonosztázisát Milorad Simić készítette Zvornikból. Az ikonikus ikonokat Emil Đurić festette Trebinjéből.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései