Linda Magdalena Cullberg Lampenius, lánykori nevén: Linda Lampenius, nemzetközileg ismert nevén: Linda Brava (Helsinki, 1970. február 26. –) finnországi svéd hegedűművész. Finnországban született, és finn–svéd kettős állampolgár. A generációja egyik legsokoldalúbb és legkiválóbb hegedűművészeként tartják számon. Klasszikus pályafutása mellett a pop, a rock, a folk, a techno, a filmzene, a dzsessz és a világzene területén is alkotott, művészi tevékenysége így a zenei műfajok széles spektrumát öleli fel. Pete Parkkonennel közösen ő képviselte Finnországot a 2026-os Eurovíziós Dalfesztiválon Bécsben, a Liekinheitin című dallal.
Háttere Lampenius svéd anyanyelvű finn családban született, ahol a zene meghatározó szerepet töltött be a mindennapokban. Édesapja, Börje Lampenius színházi rendezőként, színészként és énekesként tevékenykedett, emellett musicalek és operettek zeneszerzője volt. Édesanyja, Ulla Eklund színésznő és énekesnő. Mindketten a helsinki Svéd Színház társulatának tagjai voltak.
Hároméves korában már szülei oldalán lépett fel énekesként. Később szóló- és zenekari fellépései mellett hegedűjátékát gyakran édesapja zongorakísérete egészítette ki, miközben édesanyja énekelt. 1978-ban a Vasabladet „emlékezetes gyermekhegedűsként” számolt be róla egy nagy sikerű szólóhangversenyét követően.
1997-es Finnországból való távozása után Los Angelesben, Londonban és Stockholmban élt. Férje Martin Cullberg svéd büntetőjogász. Két lányuk született: Olivia (2009) és Cecilia (2013). Apósa Johan Cullberg professzor, anyósa pedig Marta Cullberg Weston pszichoterapeuta.
Pályafutása Korai évei gyermekhegedűsként A zenei óvoda elvégzését követően ötévesen kezdett hegedülni Szilvay Géza irányításával, aki a Colourstrings-módszer kidolgozója. Hét éves korában már a Helsinki Strings tagjaként és szólistájaként szerepelt, nála kétszer-háromszor idősebb muzsikusok között.
Gyermekkorában a Helsinki Stringsszel bejárta a világot, koncertezett többek között Londonban, New Yorkban és Tokióban is. Gyermekhegedűsként számos alkalommal szerepelt a finn televízióban is, az Yle művészeti-ismeretterjesztő sorozatában, a Minifiddlers in Musicland című műsorban.
Rövid időn belül ösztöndíjat nyert ígéretes fiatal hegedűművészként, majd a Helsinki Strings koncertmesterévé nevezték ki. Tizenegy évesen a Finn Rádió szimfonikus zenekarának szólistájaként lépett fel. Ezzel párhuzamosan a Helsinki Strings szólistájaként is rendszeresen turnézott, többek között Angliában.
Tanulmányai és zenekari tevékenysége Lampenius 1985 és 1997 között a Sibelius Akadémia hallgatója volt: előbb az ifjúsági tagozaton, majd a szólistaképző osztályon folytatta tanulmányait. Az elsők között nyert felvételt kizárólag a meghallgatáson nyújtott teljesítménye alapján. Az intézményben hegedűt, zenetörténetet és zeneelméletet, pedagógiát, valamint operaéneklést tanult, emellett saját hegedűnövendékeket is oktatott. Kamarazenészként is aktív volt: Ofelia kvartettje az Amadeus Quartet mesterkurzusának záróhangversenyén is felléphetett.
Már egyetemi évei alatt jelentős zenekari tapasztalatra tett szert. 1990 és 1997 között a karmesterképző osztály zenekarának koncertmestere volt, ahol Jorma Panula és Eri Klas professzorok irányítása alatt dolgozott. Több alkalommal betöltötte a Sibelius Akadémia Szimfonikus Zenekarának koncertmesteri posztját is, továbbá három éven át az Finn Nemzeti Opera zenekarának első hegedűszólamában játszott, mielőtt teljes egészében szólistapályára lépett volna.
A Sibelius Akadémián folytatott tanulmányai mellett az Amerikai Egyesült Államokban magánúton képezte magát Mauricio Fuks professzornál, valamint számos nemzetközi mesterkurzuson vett részt Finnországban, Franciaországban és Izraelben. Ezek közé tartozott Slomó Mintz Keset Eilon hegedűprogramja is, ahol Smúel Askenázi irányításával tanult.
A Sibelius Akadémia szólistaképző osztályának korábbi vezetője, Garam Lajos érzékeny művészegyéniségnek, rendkívül képzett és tapasztalt muzsikusnak nevezte, akinek játéka magas színvonalú és telített hangzású. Atso Almila karmester szerint egyértelmű volt, hogy a legjelentősebb finn hegedűművészek egyikévé válik. Päivyt Meller hegedűművész és pedagógus úgy nyilatkozott róla, hogy kivételesen sokoldalú tehetség, rendkívüli kifejezőerővel, erővel és művészi érzékenységgel, technikai felkészültsége pedig magas szintű. Ari Angervo hegedűművész és karmester szerint Lampenius célja az volt, hogy a lehető legmélyebben és legmagasabb színvonalon sajátítsa el a zene művészetét, és ebben maradéktalanul sikerrel járt. Mauricio Fuks professzor pedig kiemelte gyors tanulási és alkalmazkodóképességét, természetes tehetségét, valamint azt az elkötelezettséget, amellyel hangszeréhez és művészetéhez viszonyul.
UMK és Eurovíziós Dalfesztivál Lampenius Pete Parkkonennel közösen a Liekinheitin című dallal 2026. február 28-án megnyerte az Uuden Musiikin Kilpailu nemzeti válogatóversenyt 570 ponttal, ahol a nemzetközi zsűri valamint a közönség szavazatai alakították ki a végeredményt. Összesítésben az első helyen végeztek, így ők képviselhették Finnországot a Eurovíziós Dalfesztiválon. A verseny május 12-én rendezett első elődöntőjéből harmadik helyezettként jutottak tovább a döntőbe, ahol a hatodik helyen végeztek.
Zenei karrierje Klasszikus zenei tevékenysége Lampenius Európa és Ázsia számos országában, valamint az Amerikai Egyesült Államokban adott kamarahangversenyeket. Rendszeresen dolgozott együtt többek között Timo Koskinen, Folke Gräsbeck, Laura Mikkola, Carina E. Nilsson, Linn Hendry és John Lenehan zongoraművészekkel. Szólistaként számos zenekarral lépett fel: a finn és svéd városi szimfonikus együttesek mellett közreműködött a Orchestra del Teatro alla Scala koncertjein, valamint turnézott a prágai filharmonikusokkal együtt is. A Svenska Dagbladet kritikusa a Maurice Ravel Tzigane című művének előadásáról úgy írt, hogy játékát szenvedély, technikai biztonság és elementáris kifejezőerő jellemezte. Fellépett továbbá a BBC National Orchestra of Wales és az RTÉ National Symphony Orchestra szólistájaként is. Nemzetközi fesztiválokon közreműködött José Carreras és Kevin Kenner oldalán, turnézott Paul Potts társaságában, valamint fellépett Andrea Griminelli fuvolaművésszel is.
2002-ben Svédországba költözött, ahol néhány évvel később nagyszabású koncertkörutak keretében mutatkozott be. Svédországi debütálását kedvező kritikai visszhang kísérte, és sikerült beilleszkednie az ország zenei életébe. A Dalarnas Tidningar méltatása szerint színpadi jelenléte és virtuóz hegedűjátéka már első fellépésétől magával ragadta a közönséget, míg a Göteborgs-Posten kiemelte technikai felkészültségét és előadói karizmáját. Azóta számos svédországi koncertturnén vett részt, fellépett többek között Robert Wells zongoraművésszel, Hannah Holgersson szopránnal és Monica Ramos hárfaművésszel.
Nemzetközi szereplései közé tartoznak a koszovói NATO-csapatok számára adott koncertek, a Royal Albert Hall színpadán bemutatott Rhapsody in Rock produkció, valamint hangversenyek Asztanában, Irkutszkban és a Cannes-i fesztivál rendezvényeihez kapcsolódóan. Rendszeresen fellép vállalati eseményeken is a skandináv országokban és nemzetközi színtéren egyaránt, így többek között Moszkvában a Ferrari és a Maserati rendezvényen.
2010-ben az RTÉ National Symphony Orchestra nyári koncertsorozatának záróhangversenyén lépett fel, ahol Turlough O'Carolan, Michael William Balfe és Michael McGlynn műveit adta elő. Ugyanebben az évben a Királyi Svéd Kamarazenekar szólistájaként szerepelt a stockholmi palota falai között megrendezett, 40. Királyi Palota Zenei Fesztivál gálakoncertjén. 2011-ben a bécsi Schönbrunn zenekarának szólistájaként turnézott, és a skandináv országok jelentős koncerttermeiben, köztük a Finlandia Hallban és a Stockholm Concert Hallban is adott hangversenyeket.
Az 1781-ben készült Gagliano-hegedűjén számos államfő és uralkodó előtt játszott, köztük Finnország elnöke, Monaco hercege és a svéd királyi család tagjai előtt. Fellépett továbbá európai és amerikai politikusok, többek között William Perry volt amerikai védelmi miniszter jelenlétében is. A Carl von Linné születésének háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken az Északi sarkkörön a Nobel-díjasok számára is adott koncertet.
Jótékonysági tevékenysége szintén jelentős: számos alkalommal lépett fel különböző alapítványok és egészségügyi intézmények javára. Közreműködött a svédi Szilvia királyné Gyermekkórház fennállásának százötvenedik évfordulóján rendezett gálakoncerten, több finn gyermekkórház támogatására adott hangversenyt, valamint az UNICEF javára is fellépett a svájci St. Moritz befagyott taván megrendezett White Turf ünnepség keretében. Emellett gálakoncerteken működött közre a Svéd gyermekkori Rák Alapítvány támogatására, továbbá rendszeres fellépője Zsófia svéd hercegné jótékonysági rendezvényeinek, amelyek hátrányos helyzetű dél-afrikai gyermekek megsegítését szolgálják.
Pop- és rockzenei tevékenysége Noha elsősorban klasszikus hegedűművészként vált ismertté, 1996 őszén felkérést kapott egy finn televíziós műsorban való szereplésre, ahol Johann Sebastian Bach D-moll toccata és fúga című művének popzenei átiratát adta elő. A sikeres fellépést követően egy finn lemezkiadó popzenei szerződést ajánlott számára.
Bemutatkozó albuma, a Linda Lampenius címet viselő lemez, ugyan csak Finnországban jelent meg, mégis nemzetközi figyelmet keltett. Miután a brit televízió portréműsort sugárzott róla, és szakmai hátterét is bemutatta, Andrew Lloyd Webber felkérte, hogy működjön közre a Jim Steinmannel közösen létrehozott Metal Philharmonic című rockszimfóniájában, amelyet a 23. Sydmonton Fesztiválon, Hampshire-ben mutattak be. Az együttműködés jelentős nemzetközi sajtóvisszhangot eredményezett, többek között a The Sunday Times kulturális mellékletének címlapsztoriját is. A brit bulvársajtó ezt követően a Bach Babe elnevezéssel illette Lampeniust.
Európa-szerte és az Amerikai Egyesült Államokban számos pop-rock fellépésen vett részt, többek között a Royal Albert Hall színpadán és a Los Angeles-i Playboy Mansion rendezvényein. Angliai tartózkodása idején pop-rock zenét tanult, játszott és rögzített olyan zenészekkel, mint Dave Gregory (az XTC gitárosa), Chris Blackwell és Charlie Jones (akik többek között Robert Plant és Jimmy Page munkatársai voltak), a producer Craig Leon irányításával. Saját pop-rock együttest is alapított Violators néven. Dolgozott Ofra Haza izraeli énekesnővel is: közös felvételük az Abbey Road Studios-ban készült. A Tarab című dal Haza utolsó felvétele lett halála előtt.
2003-ban Stockholmban saját varietéműsorral, a Fantastix című produkcióval lépett színpadra, amelyben hegedűjátékát színészi, táncos és látványos elemekkel, többek között tűznyeléssel ötvözte. Azóta fellépett többek között Sofia Källgren, Pernilla Wahlgren és LaGaylia Frazier oldalán, valamint olyan rock- és heavy metal-zenekarokkal is játszott, mint a Takida és a Mustasch. 2008-ban a világszerte bemutatott Rhapsody in Rock produkció tizedik évfordulós turnéjának egyik vezető szólistája volt: a Aftonbladet kritikája a turné legkiemelkedőbb művészeként méltatta.
Számos sporteseményen is fellépett: Finnországban és Svédországban országos kosárlabda-, labdarúgó- és jégkorongmérkőzéseken játszott, kétszer szerepelt az ATP Champions tornán a Royal Albert Hallban (a BBC és az Eurosport közvetítésében), valamint fellépett Formula–1 rendezvényeken Monacóban és Monzában. A 2004-es prágai férfi jégkorong-világbajnokságra ő rögzítette a Tre kronor (Slå oss om ni kan) című dalt, amely a svéd jégkorong-válogatott hivatalos indulója lett. A stockholmi Avicii Arenában több televíziós sportgálát is megnyitott, köztük K–1 eseményeket, a 2008-as GE Galant és a 2012-es Svéd Sportgálát.