Francia paireknek (Pairie de France) nevezzük a francia nemesség örökletesen elkülönülő részét, amely az 1180-as években jelent meg először Franciaországban. A különleges presztízzsel együtt járó titulus örökletes alapon különböztette meg a cím viselőjét a többi francia nemestől. Ebben különbözött a nagyon hasonló angol intézménytől, a peer-ektől. A címet csak nagyon kevés herceg, gróf, esetleg egyházi méltóság viselhette. A címet 1789-ben a francia forradalom eltörölte, de 1814-ben a Bourbon-restaurációval visszatért. 1831-ben eltörölték az örökletes pairséget, de a cím viselői megtarthatták titulusukat halálukig, illetve addig, amíg az 1848-as forradalom végleg fel nem számolta azt.
A hétéves háborút követően egyes kanadai címek a brit korona fennhatósága alá kerültek. Ezeknek azonban nem volt jelentősége, mert a birtokosaik vagy kihaltak, vagy a francia korona iránt maradtak hűségesek. Az egyetlen ilyen cím, amely ma is létezik Kanadán belül, az Longueuil bárója.
A pairség Mind a pair, mind az angol megfelelője, a peer, a latin par szóból ered, melynek jelentése egyenlő. Ez egy utalás arra is, hogy a legfőbb nemesség tagjai egyenrangúak, maga az uralkodó is primus inter pares, első az egyenlők között. A kifejezést Franciaországban másként használták a francia forradalom előtt és után.
A középkori francia királyok a főrendi méltóságot a legkedvesebb hűbéreseiknek adományozták, lett légyen azok egyházi vagy világi személyek. A pairi cím, mely hűbérbirtokokhoz kapcsolódott, örökölhető volt, grófságok és hercegségek útján. A kora középkorban az alábbi tizenkét pairség jött létre:
Reims hercegérseke Laon hercegpüspöke Langres hercegpüspöke Beauvais gróf-püspöke Châlons gróf-püspöke Noyon gróf-püspöke Normandia hercege Aquitánia hercege (Guyenne hercegének is hívták) Burgundia hercege Flandria grófja Champagne grófja Toulouse grófja
Normandia és Aquitánia korábban Burgundia felett álltak rangsorban, de a pairség intézményének megjelenése után nem sokkal már koronabirtokká váltak, így Burgundia pairsége lett mind közül a legfontosabb (azzal, hogy a kora középkorban vitán felül Normandia volt a legerősebb).
Először 1202-ben bukkant fel a pairség intézménye az iratokban, amikor is János angol királyt mint a francia korona hűbéresét fogták perbe. Ő rangjánál fogva pairnek számított (Aquitánia és Normandia jogán), ezért őt csak vele egyenrangúak, azaz a többi pair ítélhette el. Aquitánia és Normandia itt szerepelnek először pairségként.
1216-ban Brienne-i Erard a felesége, Champagne-i Filippa jogán megszerezte Champagne grófságát, amelyhez kellett a többi pair hozzájárulása is, innentől ismeretes a grófság pair-i rangja. Az iratban már hat másik pairség is szerepelt: Reims, Langres, Châlons, Beauvais, Noyon, és Burgundia. A tizedik, Flandria, 1224-től már biztosan létezett, ugyanis ekkorról szátmazik egy irat, amelyben John de Nesle panaszt emelt Flandriai Johannával szemben, aki válaszul közölte, hogy őt csak egy másik pair idézheti döntőbírák elé. Laon még azért nem szerepelt ekkoriban az iratok közt, mert viszonylag frissen jött létre a titulus, Toulouse grófját pedig eretneknek bélyegezték. Mindezekből feltételezhető, hogy bár időrendi különbség van a pairek megjelenése közt, azokat mégis egyszerre hozták létre és a kortársak jól ismerték valamennyiüket.
A tizenkét ősi pair, a pairie ancienne rímelhetett Nagy Károly tizenkét paladinjára is, amelyeket korabeli chanson de geste-k énekeltek meg, továbbá a legendák Kerekasztal Lovagjaira Artúr király udvarában. Ezek mítoszként a korabeli emberek fejében is éltek, olyannyira, hogy egyesek azt feltételezték, hogy maguk a pairek is Nagy Károly idejére vezethetők vissza, aki a lovagiasság és a nemesség mintaképe volt. Másutt úgy tartották, hogy a tizenkét pair a tizenkét apostolra utal.
A tizenkét pair fontos szerepet játszott a koronázásokkor. 1179-ig visszamenőleg ismeretes az az eljárási rend, mely szerint az uralkodó felszentelésekor a pairek tartják a koronát, és mindegyiküknek van egy különleges feladata is ilyenkor. Mivel a pairségek gyakorta meg is szűntek azáltal, hogy az uralkodó visszavonta azokat vagy a koronabirtokokhoz egyesítette a területeket, gyakran maguk az uralkodók választottak delegáltakat a ceremóniára, nemritkán saját vérvonalukból. A későbbi koronázásokkor a pairek gyakorta tartottak a leendő király feje felett baldachinokat, rudak segítségével. A tizenkét eredeti pair közül hat egyházi volt, akik a hat világi felett álltak rangban, és mindkét csoport kétfelé bontása miatt a hercegek a grófok fölött álltak. A reimsi érsek kiáltotta ki és koronázta meg a királyt. Laonnál volt a szent ámpolna, melyben azt az olajat tárolták, mellyel felkenték az uralkodót. Langres tartotta a jogart, Beauvais a palástot, Châlons a gyűrűt, Noyon az övet. Burgundia vitte a koronát és csatolta fel az övet, Normandia és Aquitánia tartották a királyi zászlókat, Toulouse vitte a sarkantyút, Flandria a kardot, Champagne pedig a királyi címert.
1204-ben előbb Normandia, majd 1271-ben Toulouse, 1284-ben pedig Champagne is beolvadt a koronába. Ezért 1297-ben három új pairség jött létre: Artois grófsága, Anjou grófsága és Bretagne hercegsége. Ettől kezdve vált gyakorlattá a pairség kiváltságlevélle történő adományozása, melyben rögzítették, hogy mely hűbérbirtokra vonatkozik, és hogy azt milyen feltételek mentén lehet továbbadományozni az apanázsként juttatott királyi hercegeknek. 1328-ra az összes apanázsként juttatott terület ura pair volt.
A világi pairek száma idővel egyre gyarapodott. 1297-ben még csak hét volt belőlük, míg 1400-ra már huszonhat, 1505-ben huszonegy, 1588-ban pedig huszonnégy. Közvetlenül a francia forradalom előtt már negyvenhárman voltak, közülük öten a vérség alapján bírták a titulust (Orléans, Condé, Bourbon, Enghien, Conti), legutoljára az Aubigny hercege kapta meg 1787-ben.
Egy családon belül több pair is lehetett. Legalább 25 évesnek kellett ehhez lennie a cím birtokosának, a XV. századig szinte kizárólag a királyi család vérvonalába tartozók kapták ezt a tisztséget, ezt követően pedig egyre inkább olyanok is, akik nem tartoztak ide. 1569 után több grófságot már nem emeltek pairi rangra, kizárólag hercegségeket, a francia parlament pedig időnként megtagadta azokat a kérelmeket, amelyek pairi rang adományozását kérték.
A koronázási ceremóniában való közreműködés mellett a paireket megillették bizonyos kiváltságok: a Monseigneur megszólítás (mely lehetett "nagyuram", illetve "kuzinom" is, amely elsősorban a családi kapcsolatokra utalt), a jog, hogy a pairek felett a saját tanácsuk ítélkezzen, továbbá megjelenhettek és felszólalhattak a parlament előtt, magas pozíciókba kerülhettek, valamint együtt jártak még kisebb engedmények is, mint például hogy kocsijaikkal behajthattak a királyi kastélyok udvarára.
A világi pairségek szaporodó számával szemben az egyházi pairek száma gyakorlatilag változatlan volt, és egyedül 1690-ben a párizsi érsekkel bővültek.
1789. augusztus 4-én, sok más egyébbel együtt a pairséget is felszámolták a francia forradalom idején. Napóleon 1806-ban formálisan visszahozta a jogköreiket, de más formában: az Olaszországban található, politikailag jelentéktelen, nem annektált területek kezelői lettek a hercegek, koronázására pedig a pairek korábbi ceremóniájára emlékeztető eljárással került sor, immár főtisztek közreműködésével. 1808-ban visszaállította a nemesi címeket, de a pairséget nem állította helyre. Csak 1815-ben, miután visszatért Elba szigetéről, hozta létre a Pairek Háza nevű jogintézményt, mely meg sem tudott alakulni azelőtt, hogy ismételten le kellett mondania.
A Bourbon-restaurációval egyidejűleg, 1814-ben létrejött a Pairek Kamarája, amely a brit Lordok Házának volt megfeleltethető, tehát egyfajta parlamenti felsőházként funkcionált. Az intézmény túlélte az 1830-as júliusi forradalmat, és kisebb átalakításokkal, de tovább működött a Luxembourg-palotában. Az 1848-as forradalom aztán, amely végleg leszámolt a Bourbon-restauráció intézményeivel, feloszlatta a Pairek Kamaráját, és helyette létrejött az egykamarás Nemzetgyűlés.
Másutt A Jeruzsálemi Királyság, mely egyedülálló módon a keresztes államok között egy rangban állt a középkori királyságokkal, jelesül Franciaországgal és Angliával, a francia rendszer szerinti pairséget használt, és francia nyelven kommunikált.
Galéria
Fordítás
Kategória:Franciaország történelme Kategória:Nemesi címek