A 2026-os iráni háború 2026. február 28-án kezdődött, mikor az Amerikai Egyesült Államok és Izrael váratlan, összehangolt, közös támadást indított Irán ellen.
Donald Trump amerikai elnök és kormányának tagjai különféle és folyamatosan változó indokokkal szolgáltak az Irán elleni háború megindítására. Az elhangzott indokok közt szerepelt az Irán által az Egyesült Államokra jelentett azonnali fenyegetés elhárítása, az iráni rezsim megbuktatása, Amerika- és Izrael-barát rezsim hatalomba segítése, Irán nukleáris fegyverhez jutásának megakadályozása, az iráni ballisztikusrakéta-program elpusztítása, Irán katonai képességeinek lerombolása.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a konfliktusban közvetlenül nem érintett országok többsége, köztük Kína, Oroszország és a Dél-afrikai Köztársaság elítélte az amerikai-izraeli támadást, mert az súlyosan sértette a nemzetközi jogot és aláásta a Közel-Kelet biztonságát és stabilitását. A támadás bírálói kiemelték, hogy az az Egyesült Államok törvényei alapján is illegális, egyúttal az amerikai imperializmus egyik újabb példája, és a nemzetközi jog alapján Irán szuverenitásának durva megsértése.
A Teherán és környező települések ellen indított légicsapások során megölték Ali Hámenei iráni ajatollahot, valamint számos magas rangú iráni katonai és politikai vezetőt.
Irán válaszul rakétatámadást indított Izrael, valamint számos környező országokban található, amerikai erőknek helyet adó katonai bázis ellen, többek között Kuvait, Bahrein, Katar, Irak, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek és Jordánia területén. Ezek mellett repülőtereket és kikötőket is támadtak Kuvaitban, az Arab Emírségekben és Ománban. A Cipruson található brit Akrotíri és Dekélia katonai bázisokat is találat érte. Irán emellett lezárta a Hormuzi-szorost, megakasztva a nemzetközi olaj-, és gázszállítmányok egy jelentős részének mozgását.
Bár korábban néhány napról beszélt, március elsején Donald Trump amerikai elnök már egy hónapra tette a háború hosszát, és nem zárta ki az amerikai szárazföldi hadsereg bevetését sem.
Történelmi háttér
A háborút az Irán és az Egyesült Államok és Izrael közötti évtizedes ellenségeskedés előzte meg; az Egyesült Államok az általa és az Egyesült Királyság által szervezett 1953-as, Mohamed Moszadeg demokratikusan hatalomra került kormányát az iráni olajipar államosítása okán megbuktató Ajax művelete után született, Mohammad Reza Pahlavi iráni sah által vezetett, Amerika- és Izrael-barát, azonban nem demokratikus, az ellenzékkel erőszakkal leszámoló, pártokat betiltó és egypártrendszert bevezető, a szabad sajtót felszámoló rendszerét megbuktató 1978–79-es forradalom óta sújtja Iránt különféle szankciókkal, Izrael pedig mindent elkövet Irán meggyengítéséért. A forradalom nyomán az iráni-amerikai és iráni-izraeli viszony is ellenségessé vált. Az Egyesült Államok gazdasági eszközökkel próbálta megfojtani az új rendszert és újabb és újabb szankciókat vezetett be Irán ellen. Jimmy Carter 1979. november 14-én adta ki a 12170 számú végrehajtási rendeletet (ez az elnöki rendelet amerikai megfelelője), kiterjedt szankciókkal sújtva Iránt, egyúttal befagyasztva akkori értéken 12 milliárd dollárnyi iráni vagyont. Ezt újabb és újabb szankciók követték. Ronald Reagan elnöksége alatt, 1984-ben az amerikai külügyminisztérium felvette Iránt a terrorizmust támogató államok listájára és újabb szankciókat vezetett be. Az izraeli titkosszolgálatok (gyakran amerikai segítséggel és közreműködéssel) iráni tudósokat és katonatiszteket (köztük Kászem Szolejmánit, a Forradalmi Gárda egyik parancsnokát, 2020. január 3-án) öltek meg, ipari létesítményeket szabotáltak. (Pl. Stuxnet.)
1980 szeptemberében Irak amerikai jóváhagyással és Szaúd-arábiai támogatással megtámadta Iránt. A hosszan elhúzódó háborúba az Egyesült Államok és európai szövetségesei tevőlegesen is beavatkoztak, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Irak képtelen legyőzni Iránt.Brandon Liu: U.S. Involvement in the 1980s Iran-Iraq War: America’s Haphazard Extension of Gulf Insecurity https://yris.yira.org/column/u-s-involvement-in-the-1980s-iran-iraq-war-americas-haphazard-extension-of-gulf-insecurity/ The Yale Review of International Studies Az iraki hadsereg tömegpusztító fegyvereket vetett be Irán ellen, de ezt az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei nem ítélték el. Az iraki erők által bevetett vegyi fegyverek előállításban amerikai és európai cégek is közreműködtek.
Iránt az Irak-iráni háború befejezése, 1988 óta gyanúsították különféle amerikai, nyugat-európai és izraeli lobbicsoportok, agytrösztök és kormányzati szervek tömegpusztító fegyverek (vegyi- és biológiai fegyverek) birtoklásával, illetve atomfegyver fejlesztésével. E gyanúsítás alátámasztására egyik említett szervezet sem mutatott be érdemi bizonyítékot. Benjámín Netanjáhú teljes politikai karrierjét a titkos iráni atomfegyverprogrammal, az Izraelt fenyegető azonnali nukleáris holokauszttal való riogatásra építette. A Kneszet tagjaként már 1992-ben azt állította, hogy Irán csak 3–5 évre van az atombombagyártástól. Netanjáhú 2002-es kongresszusi meghallgatásán valótlanul azt állította, hogy mind Irak, mind Irán előrehaladott atomfegyverprogrammal rendelkezik. Állításaival nagyban hozzájárult a 2003-as iraki háború – nemzetközi jogot sértő – megindításához, és Irak Egyesült Államok és szövetségesei általi megszállásához. A megszálló erők nem találták nyomát az állítólagos iraki tömegpusztító fegyvereknek.
Erős nyugati gazdasági és politikai nyomásra 2003-ban Irán beleegyezett atomprogramja korlátozásába, és szélesebb körű vizsgálatokat tett lehetővé a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei számára. Ezzel évtizedes tárgyalások vették kezdetüket a nyugati nagyhatalmak és Irán közt. E tárgyalások eredményeként jött létre a JCPOA (Joint Comprehensive Plan of Action) nevű megegyezés 2015-ben, egyrészről az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa öt állandó tagja és Németország (P5+1), másrészről Irán közt. Az egyezséget a Biztonsági Tanács S/RES/2231 (2015) jelű határozata is befogadta, így annak betartása az egyezség tagjaira nézvést kötelezővé vált.Resolution 2231 (2015) on Iran Nuclear Issue https://docs.un.org/en/S/RES/2231(2015) Az egyezmény az Iránt sújtó szankciók enyhítéséért illetve részleges feloldásáért cserébe példátlanul szigorú korlátokat szabott az iráni atomprogramnak.Joint Comprehensive Plan of Action https://www.eeas.europa.eu/eeas/joint-comprehensive-plan-action_en Ennek ellenére Netanjáhú 2015-ben megpróbálta megakadályozni annak megkötését egy újabb kongresszusi beszéddel.
Donald Trump első elnöksége idején, 2018-ban hátrált ki a JCPOA-ból, mert az szerinte nem volt elég szigorú Iránnal szemben, és „legnagyobb nyomás” kampányt hirdetett az ország ellen, visszaállítva a feloldott szankciókat és újabbakat vezetve be. Trump új szerződést kívánt Iránra kényszeríteni, azonban ezt Irán elutasította. A JCPOA európai aláírói megpróbálták életben tartani a megállapodást, ennek megfelelően Irán még évekig tartotta magát annak feltételeihez, azonban, mivel semmiféle érdemi haszna nem származott az egyezményből, fokozatosan felhagyott egyes pontjainak teljesítésével.
2010 és 2020 közt öt vezető iráni tudóst öltek meg merényletekben Irán területén. A gyilkosságokat senki nem vállalta egyértelműen magára, de Irán Izraelt és az USA-t vádolta a támadásokkal.
Közös izraeli-amerikai akcióban ölték meg Bagdadban Kászem Szolejmánit, a Forradalmi Gárda egyik parancsnokát, 2020. január 3-án. A támadásban életét vesztette Abu Mahdi al-Muhandisz, az iraki Kataib Hezbollah parancsnoka is. 2020. január ötödikén Irán bejelentette, hogy felfüggeszt minden JCPOA-ban vállalt korlátozást. A gyilkosságra válaszul Irán Szolejmáni vértanú hadművelet néven indított válaszcsapást 2020. január nyolcadikán iraki amerikai katonai bázisok ellen. Azonban a támadásról az iráni kormány előzetesen értesítette az iraki kormányt, hogy az amerikai haderők felkészülhessenek a csapásra.
A konfliktus 2024-ig nem fajult nyílt háborúskodássá. 2024. április 1-én az izraeli hadsereg légiereje csapást mért az Irán damaszkuszi nagykövetsége konzuli szolgálatának otthont adó épületekre. Az izraeli támadásra válaszul 2024. április 13-án az iráni fegyveres erők kiterjedt légitámadást intéztek izraeli katonai célpontok ellen. A támadás során Irán több száz rakétát és robotrepülőgépet indított izraeli katonai támaszpontok felé. Bár Izraelt az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Jordánia fegyveres erői is segítették a rakéták és robotrepülők elfogásában, egy részük így is célba ért, kisebb károkat okozva az izraeli hadsereg nevatimi katonai repülőterén. 2024. július 31-én Teheránban megölték Iszmáíl Hanijet, a Hamász Politikai Irodájának vezetőjét, egyben a Hamász és Izrael közt zajló túszcsere-, és tűzszüneti tárgyalások palesztin vezetőjét. Hanijeh Irán hivatalos vendégeként érkezett Teheránba, hogy részt vegyen Irán új elnöke, Maszúd Peszeskján beiktatásán.
2024. szeptember huszonhetedikén egy nagy erejű izraeli bombatámadás Bejrútban megölte Haszan Naszr Alláhot, a Hezbollah főtitkárát és a szervezet több magas rangú tisztségviselőjét, valamint az iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnokát. 2024. október elsején Irán Valódi Ígéret II. elnevezéssel kiterjedt rakétatámadást indított Izrael ellen, amit a fentebb említett izraeli támadásokra adott jogos válasznak nevezett. A támadás során számos találat érte többek közt a Nevatim katonai repülőteret és a Tel Nof katonai repülőteret is. Az iráni rakéták elfogásában az áprilisi támadáshoz hasonlóan aktív részt vállalt az Egyesült Államok, Jordánia, Franciaország és az Egyesült Királyság hadereje is.Entre Israël et l’Iran, la crainte d’une guerre régionale https://www.lemonde.fr/international/article/2024/10/02/entre-israel-et-l-iran-la-crainte-d-une-guerre-regionale_6341552_3210.html
2024. október 26-án Izrael Megbánás napjai hadművelet elnevezéssel támadást indított számos iráni célpont, továbbá iraki és szíriai célpontok ellen. Hogy az izraeli támadás pontosan milyen eredményekkel járt, azt nem tudhatjuk, mivel az IDF szokásával ellentétben nem hozott nyilvánosságra videófelvételeket a támadásokról. Az izraeli kormány és hadsereg közlése szerint a támadás elpusztította az iráni légvédelem erőinek jelentős részét.
Második, 2025-ben kezdődött elnöksége során Trump megkísérelt új megállapodást kötni Iránnal, azonban az elnök lekezelő és kioktató hangneme, az amerikai fél irreális követelései és elképzelései ellehetetlenítették a megegyezést. Trump úgy gondolta, hogy képes lehet hatvan nap alatt megegyezni egy új szerződésről, aminek általa felmondott elődjét tizenhárom évnyi tárgyalás után kötötték meg. Az amerikai elnök által állított határidő lejártára időzítette Izrael az Egyesült Államokkal előre egyeztetett Irán elleni támadását. 2025. június 13-án hajnalban Izrael katonai doktrínájának megfelelően hadüzenet nélküli, váratlan, nagy erejű támadást indított Irán ellen, abban bízva, hogy a támadás okozta sokk, a meggyilkolt főtisztek és tudósok, a számos civil halott, a súlyosan sérült atomipari létesítmények elrettentő hatása miatt Irán nem fog válaszolni a támadásra, így a háború elmaradhat. Ez az elképzelés azonban elhibázottnak bizonyult, mivel az iráni haderő az izraeli agresszióra hatékony ellencsapásokkal válaszolt. Ezzel kezdetét vette az Izraeli–iráni háború.