A Nolai egyházmegye (, ) római katolikus egyházmegye Olaszországban.
Székhelye a campaniai Nola városa, amely ma Nápoly külvárosa. Székesegyháza a Nagyboldogasszonynak szentelt bazilika (olaszul:Cattedrale di Santa Maria Assunta di Nola). A templom eredetileg Szent István protomártírnak volt szentelve, de a második átépítés után Szűz Mária mennybevételére változtatták. Hagyományosan a harangok keresztény istentiszteletbe való bevezetésével jellemzik.
Története Ókor Az egyházmegyét a 3. században Nolai Szent Félix alapította a Nápolyi főegyházmegye segédegyházmegyéjeként. Félix is vértanúhalált halt, akárcsak Szent Januáriusz és társai (Festus, Desiderius, Sossus, Procolus, Eutüchész és Acutius) a Diocletianus-féle keresztényüldözések (284–305) során.
A korai istentiszteleti központ Cimitile volt, Nola külvárosán kívül, és ma a temetőjéről kapta a nevét. Szent Félix vértanú bazilikáját Paulinus nolai püspök építtette a 4. század végén vagy az 5. század elején. Paulinusnak hagyományosan a harangok keresztény rituálékba való bevezetését tulajdonítják, innen ered két fő középkori forma: nolas és campanas.
Felix, majd Paulinus földi maradványai a keresztény zarándoklatok központjává tették a helyet. (Paulinus holttestét 839-ben a szomszédos Benevento egyházmegyébe szállították, 1000-ben eladták III. Ottó német-római császárnak, majd végül 1909-ben visszaadták Nolának.)
Középkor 505 körül a mitikus Serenus nolai püspök (III. Paulinus) állítólag rabszolgasorba taszította magát, hogy kiszabadítsa egy özvegyasszony fiát. Számos épületet restauráltak Lupicinus nolai püspök alatt 786 körül.
1370-ben Francesco Scaccani püspök megkezdte a jelenlegi gótikus székesegyház építését, amelyet Gian Antonio Boccarelli fejezett be 1469-ben.
A katedrálist egy káptalan igazgatta és szolgálta ki, amely négy méltóságból (a dékánból, a főesperesből, a kincstárnokból és a kántorból) és tizenhat kanonokból állt. Ezen kívül volt egy teológus és egy penitentiárius, a tridenti zsinat határozataival összhangban; ők prebendákkal rendelkeztek, de nem volt szavazati joguk a káptalanon. Tizenkét becses lelkész is volt. 1918-ban a káptalannak három méltósága (dékán, precentor és pénztáros) és két kánonja volt; nyolc számbeli kánon volt.
Reneszánsz A szemináriumot Antonio Scarampi püspök (1549–1569) alapította, bevezetve a tridenti zsinat által elrendelt reformokat. 1585-ben Fabrizio Gallo püspök (1585–1614) számos jótékonysági intézményt alapított. 1588-ban Gallo egyházmegyei zsinatot tartott.
Újkor Giambattista Lancellotti, aki 1615 és 1656 között püspök volt, 1622 és 1627 között pápai nunciusként is szolgált Lengyelországban. Traiano Caracciolo püspök 1738-ban új szemináriumépületet építtetett.
Fordítás
További információk A Nola Egyházmegye honlapja (olaszul)
Kategória:Nápolyi főegyházmegye Kategória:Olaszországi katolikus egyházmegyék